Bring Me Back to Life [Befejezett]

********

Ygrid sikolya, mindenkihez elért.
Lokit egyből leterítette a fegyver ereje, levegőért kapkodva markolt a mellkasába csapódott Högnire, de meg sem tudta mozdítani a testébe fúródott pengét. A leány tartotta kedvesét, de annak minden mozdulat pokoli kínt okozott.
- Loki... - rebegte Ygrid kétségbe esetten. - Mit tegyek?
- Ki kell... húznunk... a... pengét... - a herceg hangtalan hörögte a szavakat. A tüdejébe fúródott fém, durva lyukat ütött a testén. A lány óvatos mozdulattal fektette a földre az ifjút. Nem tudta, hogy is foghatna hozzá, de látva kedvese gyötrődő arcát, két kézzel ráfogott a fegyver markolatra, amit Loki nem érhetett el.

- Háromra - figyelmeztette őt a halandó, túlharsogva körülöttük üvöltöző tömeget és csata zajt. Ygrid visszaszámolt és húzni kezdte a pengét. Loki üvöltött a hirtelen jött fájdalomra, de a Högni meg se moccant a sebben, így a lány nem is erőltette tovább.

- Sajnálom... - indultak meg patakokban Ygrid könnyei, hisz nem tudta mi tévő legyen. Nem érezte magát elég erősnek a feladathoz. - Én...

- Csssss... - sóhajtotta a herceg míg fog szorítva tűrte a továbbiakat. Kezével a lányét kutatta talajon, Ygrid sietve fogta tenyereibe az ifjúét. Mindketten a lehetőségeket latolgatták. Teltek a pillanatok Ygrid tekintetével az idegen férfit kutatta, aki Loki sérülését okozta. Csak most ébredt rá, hogy az alak eltűnt, miután a fegyver céltért és már nem is látta a csata forgatagában. Feltűnt neki, hogy egyre több helyi lakos testét látja vérben a földön heverni, míg a szabaddá vált ellenséges falusi harcosok csak gyűltek.
Az ifjú páros hamar szemet szúrt egy ellenséges testvérpárnak, akik feléjük vették az irányt.

- Loki... jön néhány férfi... - szorította meg remegő kezeivel a hercegét, kinek gondolatait már ködösítette a fájdalom, ám Loki ekkor hangos dörgésre lett figyelmes. Villámok cikáztak át az égen és alig egy pillanattal később, fényár csapódott a viharos éjszakai égboltról a füves pusztára.

Helyiek és az idegen emberek mind egyként dermedtek le, ámulva figyelték a csodás jelenséget, ami nem tartott tovább néhány pillanatnál. A fénysugár helyén, három jó kiállású, erős, felfegyverzett férfi állt, köztük Thorral, akinek Ygrid mérhetetlenül örült, bár nem tudhatta a herceg érkezésének valódi okát.

- Elég! - dörrent fel a szőke isten a zúgolódásra, de jelenlétük csak néhány rettegő férfit, és nőt járt át áhítattal és félelemmel. Egyszerre többen rontottak nekik hangos üvöltés kíséretében, mit sem törődve kivételes személyükkel.

- Ahogy akarjátok - mozgatta meg vállizmait a jóképű szőke herceg.

A támadás olaj volt a tűzre, hisz Thor igencsak élvezte a csetepatékat, lázba hozta a gondolat, hogy gatyába rázhatja a felbőszült tömeget. Elégedett vigyor terült szét arcán, mikor tucatjával rontottak nekik a Midgardiak. Ám az istennek csalódnia kellett, mert az összecsapás nem tartott soká. Elég volt meglendítenie Mjlönirt, egyetlen dobással ötösével küldte porba a halandókat. Percek sem teltek bele, két társával leverték a forrongó tömeget, és akik maradtak fülük-farkuk behúzva menekültek a hajójukhoz, vagy házaik közé.

A szőke herceg mellett álló dús vörös szőrzettel megáldott óriás alak, és jól fésült, elegáns szőke társa is élvezték a rövid ideig tartó közjátékot.
Thor is elégedetten emelte csípőre a kezeit.

- Na, ez jó volt!

Forgolódtak egy ideig, míg felmérték a helyzetet, de a herceg arcáról azonnal lehervadt a mosoly, mikor meghallotta Ygrid segély kiáltását a távolból. Thor, barátai társaságában átviharzott a csatatér maradványai. Szigorú, komor pillantással mérte végig sebesült testvérét és az őt védelmező szépséget.