Bring Me Back to Life [Befejezett]

*****

Thor alig hitt tulajdon fülének. Oly annyira, hogy tovább faggatta testvérét, aki állította, semmire nem emlékszik.

- Se apánkra, se anyánkra? Asgardra? - hült el nyomban a fivér, de újabb fej ingatás volt a válasz. Thor feszülten pillantott Ygridre.

- Azt mondtad jól van - vágta oda elégedetlenül. A lány is értetlen állt a dolog előtt. Lehuppant Loki mellé az ágyra, aggódva fürkészte az acélkékeket, kezeiket összekulcsolta.

- Azt mondod nem is ismered? - csodálkozón kutatta az ifjú arcának rezdüléseit.

- Halvány fogalmam sincs, honnan kellene.

- De rá emlékszel? - bökött az aranyhajú szépség felé Thor.

- Hogyne emlékeznék - mosolyodott el Loki lágyan, rá nem jellemző ábrázattal.

- Engem azonnal felismert - pillantott Thorra aggodalmasan Ygrid, de a lánynak ezután hamar haragos lett a tekintete - Hazudtál nekem? - vádolta meg a szőke ifjút - Nem is vagytok testvérek? - akadt fenn, mikor felötlött benne a gondolat, hogy Thor talán végig ferdített.

- Ugyan minek hazudtam volna? Szerinted kerestem volna? Segítettem volna, ha nem ismerem? - bökött az öccsére rosszkedvűen. Thor hirtelen nem is tudta mi tévő legyen. Ygrid is belátta, hogy nem sok értelme lenne ilyet kitalálni.

- Hogy érzed magad? - fagatta öccsét a szőke isten.

- Minden nappal egyre jobban - szorította meg Loki gyengéd mozdulattal Ygrid ujjait.

- Akkor szedelődzködj, haza viszlek Asgardba. Most rögtön indulunk - jelentette ki a szőke, megelégelve a kellemetlen és váratlan fordulatot.

- Eszemben sincs menni, azt sem tudom ki vagy. Mi van, ha te is meg akarsz ölni? - bökött az ifjabb Thor felé fejével.

- Szórakozol velem? Az öcsém vagy! Haza viszlek, anyánk vagy a boszorkák, majd meggyógyítanak - ragadta karon testvérét, de Loki kirántotta magát a fogásból.

- Nincs azaz isten, hogy idegenek a fejemben turkáljanak, és mindenféle hókuszpókuszal elkábítsanak! - állt ellen a fiatalabb herceg.

- Thor ne erőltesd, talán időre van szüksége - kérlelte Ygrid a szőkét. Ekkor érdeklődőn pillantott Lokira. - Emlékszel bármire a múltadból?

- Nem mondhatnám, csak az elmúlt pár napra. Azok is néhol homályos foltok csupán - vallotta meg Loki.

Ygrid megértőn bólintott, majd felkelt mellőle. Magára hagyták Lokit, amíg a lány kikísérte az idősebb testvért a sátorból.
Kérlelte Thort, hogy adjon még időt a felépülésre. Tudta, hogy nincs rá biztosíték, hogy Loki emlékei maguktól vissza térnek, de nem tartotta jó ötletnek, hogy akaratán kívül az idősebb erőszakkal haza hurcolja testvérét.
Thor ideges volt és türelmetlen, de Ygrid ígéretett tett, hogy mindent megtesz Loki gyógyulásáért. Az idősebb egészen addig nem nyugodott, míg mindent át nem beszéltek töviről hegyire. A szőke férfi nem értette, hogy gondolhatta a lány, hogy kettesben meglesznek majd, a vadon közepén, távol a segítő kezektől, de túl közel azokhoz, akik így bántak az öccsével.

Thor végül addig nyüstölte Ygridet, míg a lány el nem fogadta a hercegtől Tanngniostrt, az ő egyik kecskéjét háztáji állatnak. Az ifjú azt állította, ha megéheznek csak vágják le az állatot és az másnapra újá éled majd, de csak akkor, figyelmeztette, ha a csontjai sértetlenek maradnak. Ygrid nehezen hitte a fiatal Thor szavait, de azok után, amiket látott, nem volt oka szóvá tenni kétkedését. A hajadon elfogadta a kölcsönt, és útjára engedte a szőke herceget, akinek pontos kiléte még mindig rejtve volt előtte. A lány tudta, hogy az övénél jóval nagyobb hatalommal áll szemben, de nem volt benne bizonyos ki is lehet a két ifjú.