Bring Me Back to Life [Befejezett]

**

Mire Loki magához tért a nap első sugarai cirógatták meggyötört arcát. A köd elpárolgott, a felhők elvonultak, a tó vize halk hullámokban mosta a partot.

A fiatalúr laposakat pislogott, szemét bántotta a fény, míg oldalát szúrta a fájdalom. Csak ekkor villant be neki minden, mi történt. Leszúrták, a Högnivel. A Dainsleiffel szúrt seb sosem gyógyul be - jutott eszébe mindaz, mit tanult a fegyverről.

- Magadhoz tértél? – lépett felé a lány, szépívű piros ajkain mosoly bujkált, ahogy a hercegre tekintet. Jégkékjei szinte megigézték az ifjú szívét, ami a torkában dobogott.

A herceg lassan nyomta fel magát a kényelmetlen, szúrós, kavicsos talajról, kezét az oldalára szorítva.

- Mi történt?

A lány leült mellé, és kipakolta hosszú szoknyája zsebeibe rejtett növényeit.

- Véletlenül szúrtalak meg. Lezuhantál, de kihúztalak. A sebed viszont még mindig szivárog – mutatott a bekötött sérülésre, amit növényekkel tömködött tele, és egy világos hosszú anyaggal kötött át, körbe Loki dereka és hasa mentén.

Az ifjú herceget meglepte ez a gondoskodás. A történtek után nem hitt volna benne, hogy a lány segítene rajta.

- Bocsásd meg, ami történt. Nem akartam kárt tenni benned, de szükségem van a fegyverre.

Loki óvatosan ült fel, ügyelve sérülésére, és a lány segített neki ebben.

- Minek kard egy hozzá nem értő kézbe? – kíváncsiskodott, fejével a lány karja felé intett.

- Megbosszulni apám gyilkosát – villantak meg vadászként a hajadon szemei. Lokit ez még inkább lázba hozta, hisz a lány szemrevaló teremtés volt, és még vakmerő is. Ráadásul a vízbe is utána vetette magát. Mily meggondolatlan botorság volt ez a részéről.

- Jogos szándék. De miért épp ez a fegyver kell, nem jó neked bármelyik másik?

- A Högnivel ejtett sebek sosem gyógyulnak be. Ha meg ölni nem is tudom, de megsebzem a gyilkost. Örökké pedig nem vérezhet. Mindenképp belehal majd, a sérülésbe.

Loki elhúzta ajkait e szavakra, lassú mozdulattal állt fel, kezét sebére szorítva.

- Hová mész? Hisz megsérültél – pattant fel vele együtt a leány is.

- Inkább itt vérezzek el a parton? – intett hanyagul iménti helyére.

- Nem – pillantott félre elszomorodva, hisz nem akart ilyen végzetes dolgot tenni az idegennel. Lokinak, látva a lány bűntudatos arcát, nyomban megenyhült a szíve.

- Ügyes kötés – simított végig óvatosan a még mindig szilárdan tartó darabon – Hogy csináltad?

Az átható kékek most ráragyogtak, újra mosolyt láthatott a bájos arcon.

- Tanítottak - vonta meg vállát, bájos ajkain büszke mosoly húzódott.

- Hogy hívnak?

A lány egészen meglepődött, de nem a kérdésen. Sokkal inkább azon, hogy ő még maga sem tudja a jóképű idegen nevét, sem azt honnan jött. Mégis, alaptalanul ugyan, de úgy érezte már nem kell tőle tartania.

- Ygrid - pillantgatott zavarában az ifjú átható zöldjei között.

- Én Loki vagyok – mutatkozott be maga is illően – Ygrid, kölcsön adom neked a kardot. Tedd, amit tenned kell, és ha végeztél eljövök, hogy visszakérjem Högnit – ígérte meg a herceg. Ygrid szemei hálásan csillantak meg.