Bring Me Back to Life [Befejezett]

******

Loki tehetetlenségében éjszakába nyúlón várakozott. Ahogy közeledett az éjfél nyugtalanul indult Ygrid keresésére. Itt a hegy oldalában március végével is bőséggel hullott a hó, sőt maradt is, a téli hold fényét most is halványkéken verte vissza a vastag szűz takaró. A herceg talpa alatt kellemesen ropogott.
Az ifjú meglepetésére a lányt odakint a kert végében találta és hatalmas gömböket gyúrt a hideg fehér anyagból. Loki korábban még nem látott ilyesfélét és ötlete sem volt hirtelen mire jó, amit kedvese csinál, de nem akarta megzavarni. Megnyugtatta a békésen alkotó Ygrid látványa. Figyelte a lány finom sziluettjét, bársonyos, világos bőrén a holdfény játékát, hajának hosszú arany zuhatagát, lágy mozdulatait, ahogy finoman gördítette egymásra a hó gömböket.

Loki csendben ácsorogva figyelte őt, meghitt pillanatukat csak egy-egy éjjeli madár huhogása, és kis állat neszezése zavarta meg. Ygrid arca és kezei egészen kipirultak a kinti hidegben, míg a herceg mit sem érzékelt ebből. Az ifjú összefont karokkal ácsorgott. Tudta, hogy a lány érzékeli jelenlétét, még sem pillantott felé, szótlanul játszadozott.
Egy ideig töprengett rajta mit is mondhatna, hogy kibékítse kedvesét, de bocsánatot nem akart kérni, mert úgy érezte cselekedete helyénvaló volt. Sajnálkozni nem akart, mert nem bánta a tettét.
A lány már nem tűnt dühösnek vagy zaklatottnak, így Loki összegyűrt a hóból egy gombócnak valót, és mikor a lány nem láthatta, könnyed mozdulattal dobta válba. Ygridet úgy meglepte a dolog, hogy a találat szinte kilendítette egyensúlyából. Nagy szemeket meresztett Lokira, aki csak vállát vonogatta, ártatlan ábrázattal.

- Nem én voltam. Valaki dobálózik.

Ygridnek sem kellett több. Azonnal neki látott golyót gyúrni, és a több méteres táv ellenére is tökéletes pontosággal dobta képen Lokit. A fiú orra és szája is tele ment hóval, köpködni kezdte a hideg, kásás darabokat. Még a hajadont is meglepte a pontos találat, ajkai elé kapta ujjait, nem akarta ilyen durván arcon találni az ifjút.

- Jól van, ezt megérdemeltem - törölgette arcát Loki, mire Ygrid jóízűen felkacagott.

- Meg bizony! - gyűjtött anyagot az újabb darabhoz, és mikor Loki meglátta mit művel, játékosan fenyegette meg.

- Ezt már visszakapod!

De Ygrid ezúttal sem kímélte, válla és nyaka hajlatában találta el a herceget, akinek ruhája alá is jutott a hidegből. Lokinak sem kellett több, összegyúrt egy az előzőnél jóval nagyobb darabot, és határozott léptekkel rongyolta át a vastag hólepte távot.

- Ne. Ne-ne! - intett neki a lány - Loki, ne merészeld - de már repült is a lövedék. Ygrid játékosan sikoltva menekült a támadás elől, Loki pedig követte.
Rövid hócsatába, és kergetőzésbe torkolt a dolog. A történtekről pedig több szót nem is ejtettek.

***

Április végén egy meglepően meleg délutánon Loki megkérte Ygridet, hogy sétáljanak le a folyóhoz. Az ifjú még előző nap összekészült és előre dolgozott, mindkettőjük feladatainak nagyrészét elvégezte, hogy a délutánt szabadon tölthessék. A herceg a sétára magával vitt egy kisebb batyut is, amit a lány látott ugyan, de nem tett szóvá. Mikor leértek a partra egy kisebb csónak várta ott őket.

- Hát ez a ladik? - lepődött meg Ygrid.

- Arra gondoltam, ezúttal időzhetnénk egy kicsit a folyón is – kerülte ki a választ honnan is szerezte az eszközt.

- Gyere - nyújtotta kezét Ygridnek. Előzékenyen besegített a lányt a csónakba, és a bugyort is bepakolta maga mellé.
Az idő kellemes volt és meleg, a folyónak ez a szakasza igen nyugodt volt, Loki egy holtág holtágába evezett.
Ygridet mindig kellemes nyugalommal töltötte el a zöldellő természet szépsége. Figyelte a folyópartra merészkedő állatokat, a csónak alatt úszkáló halakat, vékony ujjbegyével lustán rajzolgatott a vízfelszínre. Érezte magán Loki figyelő tekintetét, de olyannyira zavarba jött, hogy rá sem mert pillantani, arcát is elöntötte a pír. Csendes meghittségben telt az idő és az erdős tájat sziklás part váltotta fel. A lány egy ideig elmerengve figyelte a partot, amikor hirtelen ráébredt miért is olyan ismerős a folyónak ez a szakasza.
Zavartan pillantott kedvesére, és mikor meglátta Loki sokat sejtető mosolyát, már meg sem kellet kérdeznie, hogy tudja-e merre járnak.