Bring Me Back to Life [Befejezett]

****

Ygrid legédesebb álmából ébredt. Maga sem tudta volna megmagyarázni mi zavarta meg azon a hűvös reggelen, ugyanakkor a ház sérült falain át beszűrődő hajnali nap sugarai kellemes melegséggel cirógatták csupasz bőrét. Jól esőn nyújtózott meg a kissé kényelmetlen fekhelyen. Örömteli ébredezését egyedül az ifjú hiánya zavarta meg. Hidegkékjei lustán kutatták végig az apró szobát, szíve csak akkor szorult el mikor néhány élénken vöröslő foltot talált ott, ahol nemrégen Loki pihent. Kibújt a szakadt prém alól, amit takaróként használtak a hideg éjszaka ellen. Magára kapva a ruháit sietősen indult meg a fiú keresésére, de amint elérte az ajtót Birgitbe futott.

- Ygrid! - torpant meg előtte a lány, aki kapkodva szedte a levegőt, bizonyára lélekszakadva rohant most hozzá. - Sietned kell, Birk és Petter... - a szőke szépség támaszként megragadta az alig tizennégy éves Birgit vékonya karjait. - Mindkettő megveszekedett. Bolondságokat hisznek és dühösek Lokira és rád!

- Mit műveltek? - akadt a lányban a lélegzete.

Birgit elmondta, hogy néhányan a férfiak közül úgy tartják, Loki egy rémes szörnyeteg. A fülükbe jutott, hogy a faluban, hol Ygridet fogva tartották, sokakat széjjel marcangoltak hatalmas farkasok, épp mikor őt kimenekítették. Úgy gondolják ez nem lehet véletlen. Ráadásul biztosra veszik, hogy Loki adta Ygridnek a fegyvert, amivel a lány véghez vihette bosszúját és ezzel rájuk szabadították a bajt.
A hajadon szíve elszorult, hisz ebben nem is tévedtek akorát. A farkasok mészárlásának híre most őt is megdöbbentette, és csak ekkor rémlett fel benne, hogy valóban nem kérdezte Lokit, hogyan is tudta egyedül kimenteni őt.

- A sziklához vitték... - szorította meg Ygrid mindkét kezét barátnője. Az aranyhajú szíve több dobbanásnyit kihagyott, megfordult vele a világ. Nem hitte a hallottakat. Hálás volt  Birgitnek, hogy vállalva a veszélyt egyenest hozzá rohant, de hamar el is zavarta a lányt, mielőtt tettén rajta kapják. Birgit visszatért a faluba, Ygrid egyenesen a sziklákhoz sietett, hogy megakadályozza a szörnyűséget. Legnagyobb félelmére senkit nem talált arra. Végig járta a part szakaszt és kezdett a legrosszabbtól tartani.

A hajnali ragyogó napsütés tova illant, nyomát sem lehetett már látni, csak a sötét gomolygó felhőket, amiket villámok kísértek a távoli horizonton, és egyre csak közeledtek a parthoz.
A tenger hatalmas hullámokban csapkodta a partot, tajtékzott a végtelen kékség a viharos szél miatt.

Ygrid félt, hogy belefut a felbőszült férfiakba, de attól még jobban retteget, hogy Lokit szörnyűség érte. Rémes gondolatai hamar igazolást nyertek. A part egy sziklás szakaszán, a szakadék alján pillantotta meg az ifjú mozdulatlan testét. Rémületében azt sem tudta mi tévő legyen hirtelen. Jól tudta, ekkora zuhanást senki ember fia nem élhet túl. Mégsem volt képes nézni, ahogy az élettelen testet a hullámok csapdossák. A lány erőt vett magán és reszkető tagjain. Lemerészkedett a sziklaszirt mentén egy igen meredek, de mászással jól járható szakaszon.
Az ég szüntelen dörgött, és villámokat szórt. Félelmetes volt és veszélyes, a lány az életével játszott, de mit sem számított a kockázat.
A partra lépve nyakig áztatták a felcsapó hullámok, de átverekedte magát az éles, csúszós sziklákon, amik apró sérüléseket ejtettek a hajadon tenyerén és vékonyka lábain.

Amint Lokihoz ért maga sem hitte elsőre, amit látott, de az ifjú eszméletlen hevert a sziklákon és lélegzett, igaz gyenge volt akár a harmat. A koponyáján tátongó durva sebből karmazsin vér szivárgott, amit felcsapódó hullámok minduntalan lemostak. Lokit egész testében áztatta a tenger vize.
Ygrid kétségbe esett a tehetetlenségtől. Tudta egyedül nem tudná felcipelni a szirtre a sérült kedvesét, akinek talán már csak órái voltak hátra.

- Segítség! - kiáltott fel félelmében. Hangját könnyedén nyomták el a hullámok és a dörgések. Jégkékjeit ellepték a könnyek, nehézkes remegő tagokkal térdelt Loki mellé, háttal a tengernek, hogy megóvja őt a vízáradattól. Óvatos mozdulattal emelte az ifjú fejét az ölébe, sírva rendezgette el Loki nedvességtől kusza, fekete tincseit. Ruhája alá nyúlva a kutatta ki a fehér réteget, hogy leszakítva egy darabot az anyagból a fiú sérülésére szorítsa azt. Ygrid bizton tudta, nem csak Loki fejét érte szörnyű sérülés, látszólag csontjai épnek tűntek, de biztosra vette, hogy az ifjú élet és halál között lebeg, mert a benső sérülések épp oly halálosak lehetnek.