Bring Me Back to Life [Befejezett]

*******

A pár azon az estén már nem szólt egymáshoz, sem a következő hat napban, csak ha óhatatlanul szükséges volt. A herceg ismét úgy érezte nincs oka bocsánatkérésre, meggyőződése volt, hogy csakis így maradhatott hosszabb ideig a lány mellett.

Ygrid ellenben őrlődött éjjel, és nappal. Számára fontos volt a család, a rokonok szeretete, igaz ő minden hozzátartozóját elvesztette, épp ahogy a falu lakóinak bizalmát.
Álmodozott a haza térésről, sokukat hiányolta, szíve szakadt meg, hogy nem láthatja drága barátai mindennapjait. Bár a lány nem tudhatta, a falusiak épp úgy hiányolták jelenlétét, mint ő mindannyiukat. A hajadon eredetileg fontos szerepet töltött be törzse életében, de ezt a szerepet immár közel egy éve hanyagolta.
A lány úgy érezte most Loki áll hozzá legközelebb, az ifjú a családja. Épp ezért nem is tudott rá haragudni a történtek miatt. Hinni akart a szavaiban. Hinni akarta, hogy minden csalás és hazugság csak kettejükért jött létre, mégis ott motoszkált fejében az aggodalom. Mit hallgat még el előle, és mi mindent fog még elferdíteni a nyugalmuk kedvéért?

Nem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy ha Loki mellett marad élethosszig a hazugságok tengerén kell csónakáznia. Valahogy így érezte magát a kapcsolatukban. Ketten vannak a csónakban, Loki és ő, de Lokinál van az evező, és az iránytű is, így maradéktalan meg kellene bíznia minden tettében.
E közben ő hazugságokat hazugságokra halmoz.

Jóképű kedvese felé pillantott, aki épp egy elpusztult havasi nyulat próbált kivenni csapdájukból. Eszébe jutott, hogy első alkalommal Loki milyen ügyetlenül végezte ezt a feladatot. Az emlék akaratlanul is mosolyt csalt ajkaira.
Már akkor is egyértelmű volt, hogy az ifjúnak sosem kellett magának intéznie a napi betevőt, mindig is szolgálók és csatlósok vehették körül, akik cselekedtek helyette. Kezdetektől tudta, hogy Loki nem az egyszerű népek közül való, de sosem hitte volna, hogy egy valódi istenség. Jóleső melegség járta át a gondolatra. Ebben a pillanatban úgy érezte Loki igenis áldozatokat hozott, hogy mellette maradhasson, még ha ő eddig nem is gondolt ennek utána. Eleddig fel sem merült benne mindez, hisz Loki sosem beszélt az otthonáról, bár mindenre pontosan emlékezett. Mi több, egy szóval sem panaszkodott a bokros teendőkért, amiket nap, mint nap el kellett látnia, gyorsan bele is tanult mindenbe. Ygrid nap napután tépelődött. Nem tudta mi volna helyén való.

Teltek, múltak a hetek, Ygrid idővel megbékélt a helyzettel, igaz Loki meglepően türelmes volt, és az ifjú engesztelő gesztusai sokat javítottak a hajadon hangulatán. Amint felhőtlenül tudtak beszélni a korábbiakról, az ifjabb herceg szüntelen szórakoztatta a szépséget történeteivel.
Éjszakákba nyúlóan mesélt Ygridnek történeteket a múltjából, a családjával való viszonyáról, az istenek csarnokairól, Asgardról, Yggdrasil minden birodalmáról, ahogy ő látta azokat. A szépség némi trükkös zsarolással azt is kiderítette, hogy Loki hányadik évét tölti éppen. A fiú egyedül a varázslatokat nem volt hajlandó megmutatni a lánynak, mert úgy érezte nem áll készen rá, hogy beszéljen a történtekről a családjával is. A herceg jól tudta, amint varázsolni kényszerül, az Heimdall figyelmét sem kerüli majd el. Ezzel pedig nyílt titokká válik, hogy soha el nem tűnt emlékei, visszatértek. Neki pedig akkor és ott haza kell térnie. Ám e naptól fogva minden sokkal bonyolultabb lesz.

Kora nyári napon történt, hogy egy újonnan felfedezett kiszögellésen gyűjtögették egy fa vadgyümölcseit, mikor Loki egy evezős naszádot látott a folyón felfelé araszolni. Tudta, hogy a közelben csak két lakott település van, és az egyik Erstad, kedvese faluja. Míg figyelme a gályára irányult kezével megérintette Ygrid vállát, aki követte tekintetét. A szépség szíve aggodalommal szorult el, ahogy a hajót figyelte. Biztosan tudta, hogy Ragnvaldiak tartózkodnak a fedélzeten.

- Mit gondolsz, Erstadba tartanak? - pillantott a lányra a herceg, de Ygrid tekintete a szavak nélkül is jól olvasható volt. Loki tudta, hogy kedvese cselekedni akar.