Music is my life

Újra együtt

Szokásom csukott szemmel énekelni és ez most sem volt máshogy. Mikor ki nyitottam a szemem, jó páran be jöttek és akik nem fértek be azok az ajtó elött álltak. Hatalmas tapsot kaptunk. Így már az egész nap tök jó volt. Otthon is boldogan meséltem el a családnak.

-Ryan-
A gép elött ültem és gondolkodtam. Nagyon hiányzik Lisy, szeretem őt és vissza fogom szerezni, csak nem tudom hogy. És ha nem sietek akkor Evans még el is veszi tőlem. Mindenről tudok, el mondták nekem azt, hogy Justin fogta vissza Lisa-t a bunyótól és a mai kosárpályás jelenetükről is hallottam. Most meg ez a dal ez volt az utolsó, tennem kell valamit! Eddig is énekelt nekem, de nem arról, hogy nem tudja el dönteni, hogy szeret-e vagy sem. Igaz, hogy a dal végén az volt, hogy szüksége van rám. Megvan! Hogy lehetek ennyire hülye?! Éneklek neki, de mit? Holnapig ki találom, mert Csütörtökön reggel énekelni fogok neki és vissza szerzem.
Egész este gondolkodtam, de semmi. Nem sok szerelmes dalt hallhatok, szóval tanácstalan vagyok. Bele ugrottam egy fekete farmerba és egy fehér FUCK THE WORLD - ös rövid ujjúba. Hajamat is be lőttem, indulhatok a suliba. Mielőtt még el mennék szokásosam meg borzolom kis öcsém haját és meg is csikizem.
2 haverom már bent volt és zenét hallgattak.
-Mit hallgattok? - kérdeztem Dan-t
-Trust fund baby. - ez lesz!
Gyorsan el mondtam a skacoknak a tervem és fel cuccoltunk a színpadra. Miközben olvastam a szöveget, a szememmel Lisy-t kerestem. A 2 barátnőjével hülyéskedett a színpad mellett.
Egy 10 perc múlva minden meg volt. Dan dobolt, Luke a gépnél és én a mikrofonnál, kezemben gitárral. Végig húztam az ujjaim a húrokon, hogy csend legyen.
-Ezt annak a lánynak akit a legjobban szeretek! - egyenesen a szerelmemet néztem, aki csak nézett rám és nem értette mivan. El kezdtünk játtszani és énekelni.

(A fenti dal, nagyon hosszú a szövege, szóval most nem írom ki.)

Amikor el kezdtem Lisa egyre közelebb jött. A szám közepére ott állt a színpad előtt. Csak neki szólt a dal és az érzelmeim is. Miután be fejeztük le ugrottam elé.
-Meg bo.. - belém fojtotta a szót egy csókkal, örömmel viszonoztam és közelebb is húztam magamhoz. Pihegve váltunk el. - Csak téged szeretlek!
-Én is szeretlek! - mondta nagy mosollyal és meg ölelt

-Elizabeth-
Végre, ez az amire vártam, hogy bizonyítson! Nagyon boldog vagyok. A maradék szünetet vele töltöttem. Mikor be csöngettek és meg kezdödőtt az óra, a barátnőim nagyon szúrósan néztek rám. Komolyan nem tudom mi a bajuk. Azt tudom, hogy Ryan, de abba nem szólhatnak be, hogy mikor bocsáthatok meg valakinek.
Az óra után én nem akartam oda menni hozzájuk, mert tudtam, hogy veszekedés lesz a vége. Drága barátaim máshogy tervezték.
-Most ha számon mertek kérni, hogy mért jöttünk újra össze, nagyon mérges leszek. - néztem rájuk komoly tekintettel
-Figyelj, nem akarok bele szólni, tudod, hogy mindig a legjobbat akarom neked. Szóval tedd amit jónak látsz, de el mondom a véleményem. Ryan el játszotta az esélyét. - mondta Glori
-Rendben és köszönöm Glori, kár, hogy Dia ilyen önfejű! - mondtam gúnyósan az említettre nézve, a válasz rá csak egy szemforgatás
-Ha te boldog vagy mi is, ugye Dia? - nézett Glori Dia-ra
-Igen.-nem volt valami öszínte - Csak, hogy tudd szerintem hülyeséget csinálsz.
A maradék időben hol a csajokkal, hol a szerelmemmel voltam. Justin nem volt ma és nem is tudom miért. Ma, nem Dia-ékkal mentem ma haza, hanem Ryan-nel. Hurray!