Reggel sok élet kedvel másztam ki az ágyból és mentem a fürdőbe arcot mosni, hogy lelkileg is fel ébredjek. A nyitott szekrény elött álltam és gondolkodtam, hogy mit vegyek fel. Hamar meg találtam a meg felelő ruhát. Szakadt farmer nadrág és egy fehér trikó, aminek hátul a derekamig, elöl a köldököm alatt van vége és Mickey egér díszíti. Hajamat is meg csináltam, a szokásosra és indultam is Dia-hoz.
Suli elött Glori és Justin beszélgetett, oda mentünk hozzájuk. Köszöntöttük egymást és be mentünk, Dia és Glori ment elöl, mi meg mögöttük. Sunyin Justin-ra mosolyogtam. Láttam rajta, hogy el gondolkodott, de aztán leesett neki.
-Mondtam már, hogy korai lenne. - mondta egy idióta mosollyal és az enyém le hervadt
-Idióta. - szúrtam le és előre siettem
Oldalra pillantottam, Ryan a haverjaival volt és karikásak a szemei. Ryan csinálj valamit, amivel ki mutatod, hogy szeretsz, csak úgy nem fogok meg bocsátani. Sóhajtottam egyet és mentem a szekrényemhez, kivenni a tesi cuccom. Dia szekrénye az enyém mellett van, szóval jött velem.
-Ki volt az a beteg elméjű, aki kitalálta, hogy tesi legyen első órában? - bosszankodott mellettem én meg csak fel kuncogtam. Én is utálom a tesit, de Dia egyenesen gyülöli.
-Ne nevess, inkább gyere. - morcosan be csapta a szekrény ajtót
Tesi után épp akartam menni a kettes stúdióba mikor hallottam valakit énekelni bentről, egy lány.
Welcome to my life.
Where you cry alone at night
and the sun never shines to you.(oh no no)
Welcome to my life.
Where every word pass by the night
and everything that they say to you.
Ez a dal.. Anna blue-How does it feel?
Kicsit hamiskás, de szép hangja van. Végig hallgattam ahogy énekelt és be mentem. Egy fotelbe ült kezében egy notebook-kal. Szöke göndör, a válláig ér, szemüveges és szeplős. Van egy sanda gyanúm, hogy 9.-es. Le ültem a mellette lévő fotelbe.
-Szia. - köszöntem kedvesen
-Sz..szia.-köszönt vissza halkan
-Hogy hívnak?
-Jane. - néz rám nagy barna szemekkel
-Szép neved van, az enyém Elizabeth. - nyújtottam a kezem mosolyogva, a lány elöször meg lepődött, majd viszonozta a gesztust
-Te végzős vagy ugye? - kérdezte már normális hangerőn
-Igen és te?
-Gólya vagyok. - össze szorította a szemét, most azt hiszi, hogy ki nevetem?
-Ki piszkált? - tértem a rárgyra
-Mi? Honnan? - kérdezte döbbenten
-Komolyan? A félénkséged, azt hitted, hogy ki nevetlek, mert gólya vagy, de a dal sokat el árult. - "számoltam" az ujjamon a dolgokat
-Egy 10.-es. - le szegezte a fejét
-Rendben, menjünk. - fel pattantam és a lányra néztem aki el képedten bambúlt engem - Még ma.
Fel is állt és sétálgatni kezdtünk. A 2.-on találtuk meg a lányt egy barátnőjével. Foggalmam nincs, hogy ki a lány. Barna picit hullámos haja copfba és a vége piros színű. Öltözéke alapján, tipik rossz kislány akar lenni. Barátnője hasonló stílusban, csak ő vörös és nincs festve a haja. Meg akartam indulni feléjük, de Jane meg fogta a karom.
-Ne foly bele. - kérlelt még egy darabig, de fel adta. Szóval végre oda mehettem, csak egy dolgot felejtettem el. Már a 2 lány elött álltam, akik furcsán néztek rám.
-Mi is a neve? - fordultam hátra Jane-hez
-Gabriella és Tessa. - mondta halkan, bólintottam és a szóban forgó kicsit pipa volt
-Mit akarsz? - kérdezte bunkón
-Geez, mi ez a stílus, azt hiszed, hogy ezzel nagy lány vagy meg azzal, ha másokat piszkálsz? - emeltem fel picit a hangom
-És te kinek képzeled magad, hogy bele szólsz a stílusomba és, hogy én mit csinálok?! - üvöltötte a képembe
-Kislány legyenek már határok. Ha én nem üvöltök veled, akkor te se. És képzeld annyi közöm van hozzá, hogy én már több, mint 3 éve ide járok és nem nagyon volt itt szekirozás, ha volt is abba hagyták vagy meg tették a megfelelő lépéseket. Szóval ne akard te elkezdeni. Ez nem egy óvoda, hamar ki penderitenek innen, ha sok a baj veled. - a mondandóm végére a körülöttem lévők szóhoz se jutottak
-Igaza van Ms. McCullum, köszönöm, hogy intézkedett. - mondta mögülem az igazgatónő
Félve meg fordultam.
-Köszönöm igazgatónő! - hátra léptem egyett, Jane mellé
-Kisasszonyok jöjjenek velem kérem. - invitálta az igazgató nő a lányokat az irodába. El is felejtettem, hogy az igazgatói iroda itt van mellettünk, nem csoda, hogy meg hallotta.
أنت تقرأ
Music is my life
أدب المراهقينEgy lány, egy álom, 2 fiú, de milliónyi érzés és dal. Egy fiú, aki apja büszkeségét akarja el nyerni. Egy lány akinek az éneklés az élete és az álma, hogy énekesnő lehessen. Mennyi akadájt kell leküzdeniük? A barátja meg csalja, de színre lép egy má...
