Music is my life

Érettségi és táncvizsga

Érettségi napján olyan gyomor görcsel és hányingerrel mentem be, hogy azt hittem ott halok meg. A terem előtt álltunk.
-Félek! - mondtam és Dia-val egymásba bújtunk
-Nem lesz belőlem semmi. - folytatta Dia, amire Glori és Justin csak a szemüket forgatták
Ma van a matek, holnap töri, Pénteken angol és Szombaton lesz az irodalom, de azt nem a sulimba fogom csinálni, mert emeltet rakok.
Le ment az érettségi. Kedden lesz a tánc vizsga. Ma Hétfő van, nincs suli, szóval most el megyek a csajokkal a városba ruhát venni a vizsgára. Én egy fekete ruhát vettem, az újja lejtett vállú. Nincs nagy abroncsa, de nem is testre simuló és földig érő. Csillámos kicsit, de nincs rajta strasszok, nem szeretem a túl csicsás ruhákat. Mivel Glori és Dia együtt táncolnak ezért ugyanolyan ruha lesz rajtuk. Baba rózsaszín haspoló, comb végéig érő halvány kék szoknyával és egy fekete fél ujjas kardigán.
Otthon mindenkinek meg mutattam a ruhát, de Justin még nem látta. Délután tartottunk egy próbát majd pihiztünk.
Hála az égnek a vizsga délután lesz, szóval tartottunk egy fő probát Justin nappalijába utána haza mentem készülődni. A nővérem be göndőrítette a hajam. Nem engedte, hogy fel legyen kötve, szóval most lógni fog. A sminkemet is ő csinálta majd segített fel húzni a ruhámat. Apa kocsijával mentünk, mert az övé nagyobb. Szépen ki akartam teríteni a ruhát, nehogy össze gyürjem. A suli előtt találkoztunk Dia családjával.
-Dia Glori hol van? - kérdeztem aggódva
-Az apja és a nevelő annya kicsit össze kaptak, hogy hogyan jöjjenek el a gyerekek miatt, de jönnek. - magyarázta gyorsan
Elő szedtem a telóm és hívtam Glori-t. - Szia csajszi, mizú, minden rendben? - kérdeztem kedvesen
"Persze egy 5 perc és ott vagyok majd beszélünk."
Nem volt valami meggyőző. Tényleg hamar meg jött, amint meg láttam félre is hívtam beszélni.
-Mond el mi történt?-fogtam meg a vállát
-Anya tegnap meg jelent, hogy látni szeretne minket és, hogy itt akar lenni. Apa és Louise se akarta, hogy itt legyen, de egyikse kérdezett meg engem. Én titokban adtam neki meghívót és ez kiderült. Ezen balhéztak meg, hogy a gyerekek, nem készültek el időben. - mesélte szomorúan. El kezdte legyezni a szemét.
-Jaj Glori, ne sírj. - öleltem magamhoz amire ki robbantak belőle a könnyek
-Annyira fáj! - zokogta szegénykém
-Figyelj mennyünk az öltözöbe, sírd ki magad és én hozok sminket, mert el fog kenődni. - hevesen bólogatni kezdett. Azonnal mentem anyuhoz és szó nélkül el vettem a táskáját, mert abban vannak a sminkek. Be mentünk a lány öltözőbe és szerencsére nincs itt senki.
-Louis azt mondta, hogy ha az anyám itt lesz akkor ő nem jön apa meg nem tudta eldönteni, hogy most mit csináljon. Nekem elegem lett és rájuk ordítottam, hogy nem kell eljönniük. Tegnap óta hozzájuk se szóltam. - makogta sírás közben
-De Glori ezt meg kell beszélmetek. Az nem megoldás, hogy nem beszéltek róla.
-Tudom, de ahányszor mondani akartam nekik el kapott a sírás és inkább hagytam a fenébe. Mit tegyek Lisa? - nézett rám kérdőn ki sírt szemekkel és el kenődött sminkel
-Gloria Hale soha, nem tántorodott el semmitől, akkor most mi történt? El kell mondanod az apádnak, hogy te igenis örülnél ha az anyád látná milyen lettél. Nekik meg bocsánatot kellene kérniük tőled és neked is, mert a tudtuk nélkül hívtad meg az anyudat. Most már eleget sírtál jöjjön a tettek ideje!-bátorítottam barátnőmet. Ekkor be jött valaki, hogy már 5 perce a színpadon kéne lennem.
-Menny. - hesegetett kifele
-Amint végzek vissza jövök! - bólintott, én meg követtem a nőt, aki be jött szólni nekem. A színpad mellett Justin állt idegesen.
-Na végre, hol voltál? - cseszett le, amit megértek. Ha nem sikerül a vizsga akkor az bukás.
-Sajnálom, hogy késtem. Mennyünk. - fogtam meg a kezét és akartam indulni a színpadra, de ő nem jött, szóval hátra fordultam.
-Glori miatt késtél ugye? - kérdezte most már kedvesen
-Igen, mi más miatt? - kérdeztem vissza kicsit bunkóbban a kelleténél
-Jó bocsánat! Na, de hamár ennyit késünk, akkor legyünk profik! - mondta mosolyogva és a karját nyújtotta. Bele karoltam és így mentünk ki a színpadra.
-Elizabeth McCullum és Justin Evans a 12.a-ból!-mutatott minket be a tánc tanár
Fel vettük az alap pozíciót, egymással szembe. Justin bal keze a derekamom, az enyém az ő vállán és a jobb kezünk össze kulcsolva. El kezdtünk lassan táncolni, egy kis idő után meg bele lendültünk. Végig egymás szemébe néztünk és mosolyogtunk.
A végén hatalmas tapsot kaptunk.