Dia hangos nevetésbe tőrt ki a megjegyzésemen.
-De, hogy szenyó legyek, mert ő is az, a kicsi hugod szerelmes. - mondtam dedósan
-Mi, tényleg? - kérdezte David és tekintetét hugára vezette
-Miért? - tette fel a költői kérdést Dia
-Ki a szerencsétlen? - kérdezte testvéri szeretettel David
-Alan Parker. - válaszolt motyogva
-Ismerős, majd hozd el egyszer a pasid. - nevetett David, huga meg hozzá vágott egy dísz párnát
Nekem meg rezgett egyet a telóm.
Big sis😜: Drága egyetlen kis hugom, méltóztatnál haza fáradni?
Én: Ohh hiányzom? Ha ilyen szépen kéred nem mondhatok nemet.
Big sis😜 : Amúgy se 😁
Én: Hogy lásd milyen nagylelkű vagyok, most az egyszer te győztél.
Big sis😜 : Aha persze.
Imádom a nővérem. Zsebre vágtam a telóm és a 2 idióta még mindig szívták egymás vérét.
-Skacok! - kiáltottam, hogy rám figyeljenek - Köszönöm a meg tisztelő figyelmet, de mennem kell.
Dia le rakta a párnát amivel ütötte bátyát és megölelt.
-Holnap talizunk! - mondta a 2 idióta az ajtóba, még intettem egyet nekik majd haza batyogtam, ami nem tartott sokáig
-A világ legtökéletesebb gyereke megjött! - üvöltöttem mikor be léptem a házba
-Ki felejtetted, hogy szerény is. - gonoszkodott anya
-Szép volt anya! - dícsérte a nővérem mikor le jött a lépcsőről
-Anya azt hittem, hogy legalább te mellém állsz. - tetettem szomorúságott és le görbítettem a szám
-Kicsim én mindkettőtök oldalán állok.
Sophie azért rendelt haza, mert meg tudta, hogy én fogom nyitni a vizsgát. De honnan tudta meg. Fel készített lelkileg, hogy a belemet is ki fogom dolgozni. Nem szállok vitába. Fel mentem a szobámba. Mint mondtam, ha a barátaimmal vagyok minden rendben, de ha egyedül maradok...az érzéseim fojtogatnak. Szét terültem az ágyon. Mit kéne tennem? Szeretem őt, persze, hogy szeretem, de ő is így érez? Megcsalt, de azt mondja, nem jelentett semmit. Várok, nem tudok mást csinálni. Ha kellek neki harcolni fog értem. A laptopomon fel mentem a Face-re. Új jelölés: Justin Evans. Vissza jelöltem és írt is nekem.
Justin: Szia, jól vagy?
Én: Szia, jobban, de...beszélgetünk még egy darabig? Nem akarok egyedül lenni.
Justin: Persze.
Én: Köszi.
Justin: Nm. Amúgy mondtad a családodnak a nagy hírt? 😁
Én: A nővérem tudta, de nem tudom, hogy honnan, de örültek és büszkék rám. Neked mit szóltak? 😊
Justin: Ennek örülök. Nekem? Haggyuk inkább.
Én: Valami nincs rendben a családod tájékán, ha jól sejtem. Nem akarsz róla beszélni?
Justin: Nem is tudom..
Én: Ez el lett dőntve! Holnap suli után el megyünk sétálni és mesélsz nekem. 😉
Justin: Nem is válaszoltam, de rendben. Várjunk most randira hívsz? Ez még túl korai szerintem 😂😂
Én: És én még kedves akartam lenni 😒😑
Justin: Jólvan, csak vicceltem.
Rengeteget beszéltünk, mindenféle hülyeségről, komoly dologról. De mennem kellett fürdeni majd aludni.
Én: Hé tök jó volt veled beszélni, de mennem kell fürdeni.
Justin: Rendben, akkor most videochat-eljünk. 😏😂
Én: Idióta perverz 😒
Megváltoztatta Justin Evans nevét Idióta perverz 😝.
Idióta perverz😝: Igen? 😉
Idióta perverz😝 megváltozatta a neved Kislány👧.
Kislány👧: Szemét 😛
Nagy nehezen, de el jutottam a fürdőbe. Miután végeztem és szét szortam a DNS-em a szobába, más szóval fésülködtem. Fel húztam a pizsim amit imádok. Egy sötétkék has poló amin fehér csillagok vannak és egy mondat van rajta: The stars shine for us. (A csillagok nekünk ragyognak.) Az alsója egy rövidnadrág ugyanazzal a csillagos mintával. Be feküdtem a puha ágyba és egy jó negyed óra gondolkodás az élet értelméről, utána el aludtam.
أنت تقرأ
Music is my life
أدب المراهقينEgy lány, egy álom, 2 fiú, de milliónyi érzés és dal. Egy fiú, aki apja büszkeségét akarja el nyerni. Egy lány akinek az éneklés az élete és az álma, hogy énekesnő lehessen. Mennyi akadájt kell leküzdeniük? A barátja meg csalja, de színre lép egy má...
