Music is my life

My home

A gépen ültem és néztem ki az ablakon. Imádom Miami-t, gyönyörű hely. 3 év telt el mióta el jöttem.
Mikor ide jöttem nagyon furcsa és szokatlan volt minden, de Kelly mindenben segített. Rengeteg probám és óráim voltak. Saját stylistom, fodrászom volt, mert folyton kellett mennem interjúkra, fotózásokra, amik szerintem nagyon uncsik. Alig vártam, hogy végre koncertezhessek. Sokat kellett várnom rá, meg eleinte nem is egyedül énekeltem. Kaptam egyszer egy lány társat, vele voltam 1 hónapot, majd egy sráccal 2 és fél hónapot. Utána csak egyedül voltam a színpadon. Nagyon jó érzés úgy végig menni az utcán, hogy jönnek hozzám emberek autogrammot vagy képet kérni. Sokszor hívtak már haza anyáék is meg a barátaim is, de nem akartam. Jól éreztem magam itt és mindig volt munkám nem tudtam a honvágyamra vagy a szeretteim hiányára gondolni. Nem felejtettem el Justin-t, a nyakláncot soha nem veszem le. Kérdezték az emberek, hogy kit jelképez a medál, de csak annyit mondtam, hogy egy számomra fontos személyt. Nem néztem más srácra, igazából nem is érdekelt, hogy most legyen párom, csak a munkámra gondoltam. Ma este érek haza meglepibe. Senki nem tudja, hogy vissza megyek. Kelly-vel írogatok épp. Ő nem jött velem, de az ő gépével repülők. Ami kicsit rossz, mert nincs társaságom. Hogy az úton ne unatkozzak, hoztam magammal könyvet plusz van a gépen wifi és nézhetek filmet laptopon.
Jó pár óra repülés után végre meg érkeztem. Egy kocsi várt rám a reptéren. Biztos vagyok benne, hogy ezt is Kelly intézte. Egy férfi a csomagjaimat be rakta a kocsiba és reménykedtem, hogy anyáék nem költöztek el, mert hozzájuk megyek. Nagyon izgulok, túl rég voltam itt. 3 év sok idő. Le parkolt a sofőr a ház előtt. Senki autóját nem látom. Ki szálltam a járműből, remegő kézzel nyitottam ki a ház ajtaját. Nem sokat változott, meg néztem, hogy a falon ott vannak-e a képeink. Szerencsére ott voltak, hála az égnek! A böröndjeimet le raktam az előszobába és körbe néztem a házba. A szobámhoz senki nem nyúlt annyit leszámítva, hogy tiszta, valószínűleg anya takarított. Ez aranyos tőle.
Szomorúan dobtam le magam a kanapéra, hogy nincs itt senki. Este 8 van, hol lehetnek? Baromi éhes vagyok és kezdek fáradni is. A konyhába nincs is kaja. Fogtam egy almát és megprobáltam azzal beérni egy ideig. Írtam Kelly-nek, hogy meg érkeztem, de senki nincs itthon. Már nem írt vissza. Neki is van családja biztos velük van és ezért nem láttja, hogy írtam neki. Unalmamban fel cibáltam a 2 nagy böröndömet a szobámba. Egy élmény volt. A laptopomat és a telómat is fel raktam töltőre. Ki turkáltam a türcsim és egy otthoni ruhámat. Zuhanyzás után bele ugrottam a ruhámba, a hajamat egy laza konytba kötöttem és le mentem a konyhába csinálni müzlit. Le ültem a kanapéra török ülésbe és kerestem valamit a tv-ben.
Már majdnem be aludtam amikor ajtó nyitódás csapta meg a fülem.
-Ez mért van nyitva? - hallottam meg anya aggódó hangját, mire mosolyognom kellett
-A tv is megy, előre megyek. - mondta apa. Le raktam a távkapcsot és fel álltam. Mikor apa a nappalihoz ért én a kanapé háttámlájának dőlve álltam és vigyorogtam a szüleimre.
-Meglepi. - nevettem fel kínosan a szituáció miatt. Anya és apa ki vannak öltözve. - De csinosak vagytok!
-Lisa, te mikor vagy hogy?- anya probálta realizálni, hogy itt vagyok
-Haza jöttem, semmi ölelés vagy szülői izé... - nem tudtam végig mondani, mert meg rohamoztak
-El nem tudod képzelni, hogy mennyire örülök, hogy itt vagy. - mondta anya a sírós hangján
-Hiddel, hogy el tudom képzelni. Nagyon jó újra itt lenni! - szívtam be mélyen az illatukat