Music is my life

Rettegés a házban

-Justin-
Mit csináltam? Mért jöttek össze újra? Azt hittem, hogy végleg szét mentek. Tudom barátként örülnöm kéne neki, de... Szerintem mi már rég többek vagyunk, mint barátok, csak Lisa nem valja be magának. Hagyok egy kis időt magunknak, lehet, hogy jobb lesz így.

-Elizabeth-
Nem hiszem el, hogy lehet ekkora egy bunkó! Nincs köze hozzá, hogy én kinek bocsátok meg és kinek, nem! Ő csak egy....barát... Haza akarok menni.
Otthon csend volt, ami furcsa. Apa ilyenkor meccset szokott nézni, anya meg mellette szurkol vagy a szobájában néz valamit, Sophie meg... Sophie nem is szokott itthon lenni most jut eszembe. A földszinten nincs senki, a szülők szobájába is üres, épp nyitni akartam Sophie szobájába mikor hangokat hallottam bentről. Hangos lépések és a fiókokat ki-be húzogatta, valaki be tört. Meg hallottam, hogy az ajtó felé jön. Levegőt se mertem venni. Gyorsan be mentem az én szobámba és magamra zártam az ajtót. Hallgatóztam egy kicsit, nem erre jön. Be másztam az ágy alá és hívtam a 911-et.
-Miben segíthetek? - kezdte egy nő
-Kérem azonnal küldjenek ide egy rendőrt, betörtek! - kezdtem sírni és pánikolni
-Nyugodj meg és mond a címedet. - le diktáltam neki - Rendben, 5 perc és ott lesznek. Biztonságba vagy?
-Magamra zártam az ajtót és most egy másik szobába van, de hamar ide érhet! - nagyon félek. A betörő, be akart jönni és dörömbőlni kezdett az ajtón. - Itt van, kérem siessenek!
Le raktam a telefont nehogy neg hallja, ha be jut. Justin írt egy SMS-t.

Justin: Hétfőn meg beszélhetjük a dolgokat?
Me: ne irj itt egy betoro!

Épp, hogy el küldtem, már be is tőrte az ajtómat. A kezemet a számra tapasztottam. Mindent szét rámolt. Patakokban folytak a könnyeim. Ki ment. Nem mertem ki mászni az ágy alól. Hallottam ahogy lemegy a lépcsőn.
Hangos sziréna csapta meg a fülem. A rendőrök!
Hallottam az üvöltözést és egy hatalmas puffanást. Valaki a földre esett. Valaki fel rohant a lépcsőn. Remegtem a félelemtől, hogy a betörő jött vissza.
-LISA! Hol vagy?! - üvöltötte Justin
-Justin! - kiáltottam fel sírva. Azonnal ide jött és én ki kúsztam az ágy alól.
-Hála az égnek, hogy jól vagy! - le ült a földre és magához szorított
-Annyira féltem.. - makogtam sírás közben
-Tudom, de nincs semmi baj. - simogatott és nyugtatott
Egy jó idő múlva mentünk le a rendőrökhöz. Ki kérdeztek, le írtak pár dolgot majd meg jött a családom. Szorosan öleltek magukhoz. Vissza kaptuk a dolgainkat amit el akart vinni az a csávó. Justin segített rendet rakni a szobámban.
-Köszönöm Justin. - szólaltam meg a nagy csöndet meg zavarva
-Nem kell meg köszönnöd. - válaszolt halkan és újra a karjaiba zárt.
-Nem akarok egyedül aludni, de nincs kivel. - motyogtam a mellkasába
-Aludjak itt? - kérdezte kedvesen
-Meg tennéd? - kérdeztem vissza
-Persze. - meg simizte a fejem és el engedett
Apámtól kértünk egy nadrágot, persze nem mintha Justin otthoni mackó nadrágja nem lett volna jó, csak azért mégis. Egyb szüleim ki voltak akadva, hogy itt alszik, de nem vitáztak. El mentünk fürdeni és be bújtam a puha ágyba.
-Hallod én hol aludjak? - biztos, hogy nem alszok egyedül!
-Föld vagy...najó aludhatsz mellettem, elég nagy az ágyam. - paskoltam meg magam mellett lévő részt
Justin be feküdt mellém és meg csapott a kellemes illata. Ezzel az illattal aludtam el.
Míg este elég nagy hely volt köztünk, addig reggelre egymáson feküdtünk. Egymással szembe voltunk, az én jobb karom, az ő fején és az ő bal lába meg az enyémen, a bal keze meg a hátamon.
Fél álomba voltam, de hallottam az ajtó nyitódását. Valaki az ágyamhoz sétált és ott megállt. Résnyire ki nyitottam a jobb szemem. Dia állt ott a telójával a kezébe.
-Ezt nem mondod komolyan? - kérdeztem full kómásan
Dia nevetni kezdett, amire Justin is fel kellt. Mikor realizáltuk, hogy milyen pózban fekszünk, ki pattantak a szemeink és le ugrottunk az ágyról. Justin meg fogta a ruháját és elment.