Valld be!

54 1 0
                                    

Lassan csengetnek, szóval el indultunk a másodikra. Ryan kézen fogva húzott előre. Oldalra néztem és a tekintetem találkozott Justin-éval. Szomorú arca van és az enyém is ilyen lett.

-Justin-
Miután vele voltam, mikor szüksége volt valakire, hozzám se szól? Végig a kis barátjával van, de rohadtul, nem boldog! Ott ülnek a padon és végig engem néz. Bele hazudik annak a szemébe akit elvileg szeret. Inkább fel megyek. Meg láttam, hogy Lisa megint enegem néz. Össze akadt picit a tekintetünk. El szomorodott. Szörnyen fáj, hogy szomorú, de haragszom rá.
Rajz óra és Lisa ezt is végig alussza. Ez után tesi. Épp mentünk az osztállyal a tesi terembe mikor Dia meg állított.
-Hé be mennél a szertárba bójáért? - a mutatott a mellettünk lévő helyiség ajtajára
-Persze.-be mentem. Nem nagy, szóval hamar fel tűnt, hogy Lisa is benn van és az egyik szekrényben turkál. Hátra fordultam, hogy én most ki megyek és hallottam a zárban, a kulcs zörgést. Nyomkodtam a kilincset, de zárva.
-Hé nyissad ki! - kiáltottam egyet
-Majd ha ki békültetek! - szólt az ajtó túl oldaláról Dia
Erre Lisa is ide jött és dörömbölni kezdett.
-Ez, nem vicces Dia, engedj ki! - üvöltötte Lisa
-Már elment. - le csúsztam a földre, a hátamat meg az ajtónak döntöttem, Lisa is követte a példámat.
Egy jó kínos csönd következett be.
-Elizabeth-
-Ahh! - sóhajtottam fel - Sajnálom, hogy, nem mentem oda hozzád.
-Nem ez miatt kéne bocsánatot kérned. Én is sajnálom, hogy kérdőre vontalak, de tudom, hogy mi többek vagyunk barátoknál, de te, nem akarod el fogadni. - le sokkoltam
-Nem Justin, én szeretem Ryan-t. - vagyis szeretni akarom
-Mért hazudsz? Tudom, hogy szeretsz. - állt fel mérgében, én meg vele szembe
-Nem Justin, mi csak barátok vagyunk. Vissza kaptam Ryan, nem akarom el veszíteni. - félek, hogy mi lesz, ha ki mondom amit érzek
-Hazudsz. Tudom, hogy mikor hazudsz. Nem vörösödnél el, ha túl közel vagy hozzám vagy, nem engem hívtál volna amikor be ütött a baj. - jött egyre közelebb. Pár centi volt köztünk.
-Ez..bonyolult.. - motyogtam és inkább el néztem
-Amikor át jöttél hozzám, miket csináltunk, nálad aludtam és össze bújva keltünk fel és ma is egészen idáig engem néztél plussz fogadok, hogy rajtam is gondolkodtál. Vald be végre, hogy szeretsz engem! - kérlelt és a kezével az állam alá nyúlt, maga felé húzta, hogy a szemébe nézzek
-Justin én..nem tudom, nem hiszem.. - kezdtem el magyarázkodni
-Az után amit most csinálni fogok, ha nem érzel semmit irántam, akkor békén hagylak. - vágott félbe.
Meg csókolt, nagyon meg lepődtem és úgy éreztem, mintha ezernyi pillangó lenne a hasamban. Vissza csókoltam és be engedtem a nyelvét. Szenvedélyesen csókoloztunk míg el nem fogyott a levegőnk és lihegve szét válltunk. - Még mindig tagadod?
-Beléd vagyok esve Justin Evans. Tessék be vallottam. - Justin arcára egy hatalmas mosoly ült ki
-Végre, én is szeretlek Elizabeth McCullum. - össze döntötte a homlokunk, a keze a derekamon pihent, míg az én kezem az ő tarkóján.
-Ez hihetetlen! - nevettem fel
-Hidd csak el. - mondta halkan és újra meg csókolt. Ezt viszont egy ajtó nyitódás zavarta meg.
-Ti?! - hallottam meg Ryan hangját az ajtóból
Ne, ne, ne! Ryan arcára ki ült a csalódottság.
-Ryan, sajnálom, de már, nem szeretlek. Mióta meg csaltál és Justin a közelembe került, nem szeretlek úgy, mint eddig. Nagyon sajnálom. - a mondandóm után eltűnt az arcáról a szomorúság, helyette a harag jelent meg
-Te szemét láda, ez a te hibád! - üvöltött Justin-ra
-Ez miatt, csak is magadat hibáztathatod. Te csaltad 2 hétig! - vágott vissza Justin
Ryan nagyon ideges lett és be húzott egyett Justin-nak. Hátra tántorodott, a fejét vissza fordította Ryan felé és meg láttam, hogy ömlik az orrából a vér. Ryan újra ütni akart, de Justin ki védte és vissza adta neki az elöbbit. Futni kezdtem egy tanárért.
-Justin-
-Elvetted tőlem! - üvöltötte és egy jobbost adott, kicsit meg borúltam
-Te barom, meg csaltad, én mellette voltam és meg történt aminek meg kellett történnie, ez csak is a te hibád! - ál kapcson ütöttem mire még jobban pipa lett és közeledni kezdett. Szemen ütött és a gyomromat kezdte sorozni. Hason rúgtam, hogy el lökjem magamtól.

Music is my lifeDonde viven las historias. Descúbrelo ahora