Egy Modern Románc | Dancsó Péter

Negyedik

A langyos víz lassan folyt végig hátamon, s ahogyan kicsit bentebb mozdultam a zuhanyrózsa alá, benedvesítettem hajamat is. Az éjszaka rettentő forróság volt és mivel légkondi nincs, ezért az emeleten döglesztő forróság uralkodott.
Egyedül voltam a felső emeleten, az idő olyan dél, fél egy felé járhatott. A szüleim ma apa egyik munkatársával találkoztak lenn a strandon, de persze én ebből ismét nem kértem. Nem szeretek foglalkozni a politikával és ha apa összekerül a képviselőtársaival, ott csak és kizárólag arról esik szó.
Elzártam a vizet, majd kiszálltam a zuhanyzóból. Hangosan döngött a Metallica Enter Sandmanje, miközben kiválasztottam egy tetszetős pólót a szekrényemből.
A melltartót megint száműztem az outfitemből, ezért most a csupasz felsőtestemre kaptam fel a 'Satan is my sugar daddy' felirattal ellátott fekete pólót, majd derekamnál apró csomót kötöttem rá.

Mivel tudtommal nem tartózkodott senki a házban, ezért a kedvenc otthoni bugyimban és egy szál pólóban szárítottam meg a hajamat a tükör előtt a folyosón, fejemet ritmusosan rázva Slipknot számokra.
Hatalmas karakterfejlődés három nap alatt, igaz?
Nos, igen, eléggé eklektikus személyiség vagyok, sokmindent meghallgatok és szeretek, köztük a mulatós zenéket és a heavy metalt is. Sokan furcsán néznek rám emiatt, de én azt tartom, hogyha már több személy bőrébe is kell belebújnom a színpadon, akkor már miért ne hallgathassak többféle műfajból zenét?
Amikor leállítottam a hajszárítót, a gyomrom hangos korgással jelezte, hogy még nem ettem semmit és már ideje lenne bevinnem a napi kezdőadagot.
Így hát serényen útrakeltem a Slipknottól hangos kis hangszórómmal, majd lekocogtam a lépcsőn.
Hetykén a konyhára pillantottam a lépcsőről, s azt hittem, menten leesek az utolsó fokról. Nem tudtam, hogy ordítsak vagy visszarohanjak-e a szobámba, de legalább úgy megijedtem, mint amikor ötévesen egy fülbemászót találtam a szőlőfürtben.
Csak azt szerencsére agyon tudtam nyomni.
A konyhánkban matató harminc éves férfit viszont sajnos nem.
Nem volt betörő a legnagyobb bánatomra, mert azt legalább lett volna jogom leütni a kezembe akadó első tárggyal, jelen esetben a hangszórómmal, amiből Slipknot szólt.
Vissza akartam fordulni, de mivel ő már úgyis észrevett – pontosabban szólva, meghallott – és nem vett rólam tudomást, a gyomrom pedig rettentően korgott, így arra a döntésre jutottam, hogy lesétálok, levegőnek nézem, készítek kaját magamnak és kimegyek a gang árnyékába reggelizni.
Délután egykor. – Mindegy.
Komótosan lekocogtam az utolsó pár lépcsőfokon, majd a hangszórómat a kanapé előtti apró dohányzóasztalra helyeztem. Fütyörészve léptem a konyhapult felett elhúzódó szekrénysor egyik tagján ügyködő szomszédom mellé. – Adnál légyszi egy tányért? – Elővettem a legszarkasztikusabb hangomat, amivel tudtára adtam a férfinak, hogy nem szívesen látom a házban, de arra nem méltattam, hogy miért turkál a lefittyent ajtajú szekrényben.
Úgyis elmondja, amint lesz rá alkalma.
A férfi ki sem nézett az ajtó mögül, ami takarta arcát és széles vállait, csupán kitette a pultra a kék műanyagtányért.
Fintorogni kezdtem. – Ne ezt, a másikat. Ezt nem szeretem.
A sámlin álló Peti egy nagyot sóhajtott, majd kiadta nekem az egyik fehér tányért. – Bocsi, de a Guccisat nem találom. Biztos betette a szolga a mosogatógépbe – jegyezte meg csípősen.
– Ilyen jól fizet a Youtube? – vágtam neki, amit ő egy halk morgással díjazott. Mit meg nem adtam volna, hogy lássam az arcát, ahogyan dühbe gurul.

Kivettem a hűtőből egy csomag felvágottat, majd egy zsemle és némi koktélparadicsom hozzáadásával egy finom szendvicset készítettem belőle. – Mivan, elfogyott a kaviár? – Petire kaptam tekintetemet, aki ekkor becsukta a megszerelt ajtót, s csavarhúzóval a kezében bökött felém.
– És a pénz? – grimaszoltam rá, majd felemeltem a tányéromat és a dobozos narancslé társaságában kisétáltam a teraszra. Szóval azért jött, hogy megszerelje azt a nyavajás nyikorgó szekrényajtót, amit apa már hónapok óta csak ígérget.
Diadalittasan leültem a teraszon az árnyékban ácsorgó kovácsoltvas asztalkához, majd elkezdtem fogyasztani a reggelimet, délután egykor. A nap már elég magasan járt és az idő is forró volt, s emiatt én méginkább szenvedtem a hőségtől. Mama reggel elvitte valószínűleg Fenrist a barátnőihez, így most teljesen egyedül maradtam ebben a viszonylag nagy házban.
Kicsit antiszociálisnak lehetne nevezni, amiért nyáron, fiatalon és feltörekvő hírességként nem bulizok és füvezem szét az agyamat, hanem csak arra várok, hogy nyugodtan kiülhessek a teraszra és bámulhassam a festői kilátást a Balatonra.
És ne zavarjanak be irritáló vloggerek az idilli pihenésembe.
Jó érzés volt egy cseppnyi Nirvana társaságában lazulni, de ezt a pillanatot elrontotta Dancsó és a magabiztos vonulása az asztal mellett.
A szerszámosládával egyenesen a fészerhez sétált, majd elrakta a helyére és elhaladt ismét mellettem. A tekinteteink találkoztak, de ő egyáltalán nem volt dühös, sem megvető.

Egyszerűen csak érdektelen.
Zavartan felvettem a tányért, majd Dancsót követve besétáltam a nappaliba. Ő egyenesen a nyitott bejárati ajtó felé indult el, én pedig a konyhapulthoz léptem. Egyszerű volt közlekedni a két telek között, ugyanis az előkerteket egy kiskapu kötötte össze, amit jobb esetben egyikünk sem lakatolt le. – Egyébként nagyanyád hívott át, hogy javítsam meg a szekrényajtót – az ütő is megállt bennem egy pillanatra, amikor Peti hangja betöltötte az üres házat.
Nem néztem a férfira, csupán szőke tincseim jelezték neki, hogy bólogatok pakolgatás közben. – Egyébként, a másik ajtó is rossz – jegyeztem meg csípősen, s szemem sarkából Petire pillantottam.

– Kell a szakértelmem, Zafira? – hangja sejtelmes volt, de érződött benne a felém intézett irónia is.
Megborzongtam. – Ne vedd ennyire pornósra a figurát, Dancsó.
– Te már megfelelően vagy felöltözve hozzá – elsétált mellettem, s nemsoká visszatért a szerszámosládával.
Morcosan pillantottam rá, s összefontam mellkasom előtt a karomat. Egyre közelebb sétált felém, majd privátszférát sértőn állt meg előttem. Az asztalra vágta a szerszámosládát, s mélyen szemembe nézett. Csodaszép mogyoróbarna szeme van, ami akaratának ellenére is kedvességet sugároz, aminek az ember egyből bedől szinte.
Mérgesen méregettem alakját, széles mellkasát és karjait. A maga majdnem két méterével felém magasodott, ami miatt kicsit zavarba is jöttem, de ezt – és a heves szívverésemet – szépen tudtam leplezni.
– Apád nem volt üveges – morogta – állj már arrébb!
Visszazuhantam a valóságba és egy csöppnyi megingással arrébbléptem egyet, majd ugyanúgy a pultnak támaszkodtam.
Peti leguggolt, s az asztalon pihenő szerszámosládából kivette az egyik csavarhúzót és azzal nekiesett a rossz ajtó megjavításának. Próbáltam nem figyelni izmainak mozgását, de ezt beletehették volna a Lehetetlen küldetés! egyik műsorába simán.
Kinézetre igen vonzó férfi, csak a személyisége rontja el.
– Őfensége lenne szíves ideadni nekem a WD40-et? – Peti számonkérően felvonta a szemöldökét, amikor feleszméltem testének részletes méregetéséből.
Bólintottam, majd elsétáltam mellette és neki háttal állva kikutattam az apró sprayt a ládából. Peti köhintett egyet. – Ne nyomd a fenekedet az arcomba, légyszi – szólalt fel indulatosabban – zavaró!
– Szerinted szándékos volt? – fordultam felé, s odadobtam neki a WD40-et.
Elvigyorodott, majd szakszerűen megrázta a kis flakont és a nyikorgó zsanérra fújt belőle. – Rólad van szó, Zafira.
Felszívtam magamat. – Nem vagyok egy ribanc, Dancsó – köptem felé a mondanivalómat, miközben összefontam melleim előtt a kezemet, ezzel is kicsit takargatva magamat – te törsz be a lakásunkba, ahol én otthon akarom magamat érzeni és remélem nem kötelező null-huszonnégy azért díszmagyarban vigyázba állnom, mert Dancsó Péter bármelyik pillanatban betoppanhat az ajtón!
Ismét elmosolyodott, majd a szerszámosba helyezte a csavarhúzót, s mosolygó mogyorószín pillantását rám irányította. – Pedig ez kijárna nekem, nem gondolod? Miért csak egy póló és egy fekete bugyi van rajtad? Lehetne csipke is... de Chanel!
– Mekkora egy paraszt vagy! – kiáltottam rá dühösen. Legszívesebben megfogtam volna a kék trikójánál fogva és kihajítottam volna a házból. Pofátlan, bunkó és még egoista is.
Peti elnevette magát, amivel még jobban az idegeimre ment. – Húzz már haza! – ordítottam hisztérikusan.
– Kérésed számomra parancs – kuncogta, majd mellém lépett – vidd vissza a fészerbe majd a szerszámosládát!
Azzal kisétált a bejárati ajtón és hatásosan becsukta maga után.
Dühösen dobbantottam egyet, s engedelmesen visszavittem a cuccokat a fészerbe.
Utálatos, ahogyan manipulál és direkt keresi a fogáspontokat rajtam, hogy felidegesítsen, majd ezen jót szórakozik.