Egy Modern Románc | Dancsó Péter

Nyolcadik

A kora délután halkságában gubbasztottam a konyhaasztal mellett és álmosan fogyasztottam a tál gabonapelyhemet. Mama kiment a kertbe tevékenykedni, általában amíg jó idő van délelőtt, addig kinn locsolja a begóniáit a hátsó kertben vagy éppen leszedi a barackokat a fáról. Anyáék még bizonyára alszanak, olyan hajnali kettőkor estek haza, így ismét egyedül voltam a házban szinte.
Unottan turkáltam a tejjel felöntött barna gabonapárnácskák között, s azon gondolkoztam, hogy mit kezdjek magammal a nap hátralévő részében.
Elvihetném Fenrist sétálni, vagy olvashatnék, esetleg lemehetnénk a strandra úszni. A tegnapi vihar miatt a víz még tuti hideg, amit én nem csípek, ezért az utolsó ötlet kilőve. Nemsoká befejezem a Gyűrűk Urát, aztán még vár rám egy pár fantasy könyvem az ebook olvasómon, amiket ebben a pár napban már biztosan nem fogok tudni befejezni.
Nagyot szusszantam, amikor két koppantást hallottam a bejárati ajtón. Felkaptam a fejemet és az ajtó felé néztem. Ki lehet az a hülye, aki a kerítésen átjön és bekopog a bejárati ajtón?!
Ha meg kellene tennem a tétjeimet...
Az ajtóhoz sétáltam és komótosan kinyitottam azt.
Csak így legyen ötösöm a lottón.
Peti mosolyogva mutatta fel a slusszkulcsát, megpörgette kétszer mutatóujján. A tegnapi naphoz képest vidám volt, akárcsak az akkor viharos idő most üde és derűs. – Na, van kedved az ország legsikeresebb influencerével csapatni egy egész napon át?
Elmosolyodtam, majd megráztam fejemet. Egy pillanat alatt végigmértem a férfit, megfordultam és visszasétáltam az asztalhoz a reggelim társaságában. Titkon most örültem Dancsónak, de ezt nem akartam mutatni felé. Habár mindkettőnkben bizonyára tisztán élt az eddigi történések sorozata, mégis próbáltam semlegesen hozzáállni.
Ritkán szoktam tartani emberektől, de most úgy éreztem, hogy az a legjobb, ha nem avatkozom bele a szerelmi életébe és inkább csak a jófej szomszédot játszom. Peti belépett a házba, majd lopottan az emelet felé pillantott, miközben megindult felém. Biztosra ment, hogy a szüleim nincsenek a közelben.
A konyhapultnak támaszkodott és onnan figyelte, ahogyan folytatom a reggelim elfogyasztását. Egy ideig ki tudtam rekeszteni a bámulását, de már kezdett frusztrálni, amit eleinte nem akartam neki megjegyezni.
Volt már kölyökkutya és kisgyerek is sokáig a felügyeletem alatt, így már nem volt idegen az efajta bámulás.
Bár, ahhoz nem voltam hozzászokva, hogy felnőtt férfi csinálja ezt velem tartósan, a tulajdon házamban. – Hogyha kevésbé leszel egoista, talán megfontolom – sandítottam rá, miközben a számba tömtem egy adag gabonapelyhet.
– De erotikusan eszed azt a müzlit – mosolygott, s szája széléhez mutatott.
Odakaptam a saját szám széléhez és letöröltem a tejet onnan. – Rossz az, aki rosszra gondol, Péter.
– Hülye, aki nem, Zafira – vonta meg vállát, majd leült velem szemben az asztalhoz. Olyan lágyan és pajkosan ejtette ki a nevemet, hogyha nem lettem volna tudatomnál, biztosra állítottam volna, hogy beleborzongtam. – Szóval, van kedved Dancsó Péterrel lazítani egy napot?
– Csak egyet? – koppintottam a porcelánhoz kétszer a kanalamat játékosan.
– Egyelőre ennyit ajánlok – hátradőlt a székben, s nyújtózkodott egyet – lehet, hogy te is ki akarsz dobni engem egy nap után.
Vállat vontam.

Peti lassan felkelt a székéről, majd mellém sétált. Én felnéztem rá, tekintetem a derekára csúszott le, ami szinte vállammal volt egymagasságban.
Óvatosan elvette előlem a tálamat és egy kanállal evett belőle. – Milyen szépen tudsz enni – utaltam ezzel a bajuszán megragadó apró tejcseppekre.
– Tudom – elrejtette a mosolyát, s letörölte a fölösleges maradékokat.
– Igazi úriember – feleltem, Peti helyeslően bólogatott – Na, add azt ide! – felpattantam, majd elkaptam a kezéből a piros tányért.
– De még nem reggeliztem.
– Az a te egyéni problémád, de én nem akarok éhes maradni egész nap!
– És ha veszek neked kaját? Akkor most adsz abból? – bökött fejével a tál felé.
– Képes lennél azért kaját venni nekem, hogy most ehess?
Dancsó vállat vont. – Ha nem, hát nem.
– Figyelj, ott a tál a szekrényben, mellette a gabonapehely, a hűtőben a tej. Ha ennyire éhes vagy, ne tartsd vissza magad – intettem unottan, miközben benyomtam az utolsó kanállal is a reggelimet, majd a mosogatógépbe helyeztem a piszkos tálat és a kanalat.
– Az úgy nem jó – felelte elgondolkodva, majd az asztalnak támaszkodva figyelte, ahogyan felsétálok a lépcső első pár fokán. – Akkor, van ma valami dolgod?
Elmosolyodtam, s leültem a lépcsőn. Nem akartam egy percre sem bedőlni Peti kedves, felvillanyozott stílusának, sőt, kicsit idegennek is éreztem, miután tegnap annyira letörten beszélt és jól érezhetően utálta magát, na meg az életét.
Vérbeli szerencsétlennek érezheti valóban most magát, ezt pedig úgy akarja leküzdeni, hogy engem zaklat. Nem mintha nem lenne még vagy húsz ismerőse, aki csak ugrana egy szavára biztosan.