Egy Modern Románc | Dancsó Péter

Hatodik

Vidáman lépkedtem a déli napsütésben a főút járdáján. Elhaladtam a borospincék mellett, s a benn italozó turisták sorra megnéztek engem, amely valószínűleg a rövid, fekete farmernadrágom és az abba tűrt fehér, Gucci póló miatt volt. Hajamat kontyba fogtam, hátamra felcsaptam az egyik Vans hátizsákomat, s Fenris pórázát nyakamba fektettem. Az ordas mintájú Husky vidáman, csaholva szimatolt be a borozók ajtaján, de amikor megcsapta orrát a tömény alkoholszag, fintorogva állt tovább.
A jóslataim beigazolódtak, így most Fenrissel egyenesen édeskettesben a kikötő melletti szabadstrandra igyekezünk. A hely kutyabarát, ezért szoktam vele kettesben ide járni, mivel anyáék nem ezt a strandot preferálják, hanem a sokkal 'biztonságosabb' fizetős partszakaszt.
Arról nem is beszélve, hogy itt kevesebben ismernek fel és ez nekem kedvező. Nem szeretem, ha a 'rajongóim' napozás közben felém állnak, hogy csináljunk egy képet, vagy a vízben próbálnak bevágódni az eszelős hülyeségeikkel.
Bár, ez csak olyan két éve súlyosbodott, amikor egy pár tévéműsorban is feltűntem, na meg videóban... - megráztam a fejemet zavartan, s így próbáltam elzavarni a felbukkanó pillanatokat a tegnap estéről.
Nem tudtam kiverni a fejemből az érintésének érzését és képtelen voltam elfelejteni a bágyadt, romantikus pillantását. Levetkőzte egy perc erejéig azt a hedonista énjét és megmutatta nekem az alatta rejlő, elragadó férfit, akit könyörtelenül eltorzítottak a közösségi média elvárásai.
Bár, ő szerintem sosem akart megfelelni senkinek. Nem olyan embernek tűnik, aki képes lenne és meg is akarna változni egy nő vagy egy negatív vélemény miatt.
Időközben megérkeztünk a strandra, ami egy szép fasor takarásában húzódott meg, de a zöldeskék víztükör tökéletesen látszódott. Kutyabarát volt a hely, ezért Fenris itt gyakran egy nyárra szóló barátságokat talált, jól érezte magát a többi kutyussal, s ekkor magamra hagyott engem teljesen.
Legtöbbször abból állt a strandolás, amiről most is. Kerestem egy árnyékos helyet, majd kiterítettem oda a pokrócunkat, lekaptam magamról a ruháimat és bikiniben kifeküdtem napozni a könyvem társaságában, miközben figyeltem, ahogyan Fenris a többi kutyussal rohangál a füves, lebetonozott parton, s néha megmártózik a hajók vízre helyezéséhez szükséges lapos részen.
Fürödni már csak akkor mentem be, amikor nagyon melegem volt. Úgy indultam mindig a strandra, hogy jót fogok fürdeni, de aztán ez a lelkesedésem gyorsan alábbhagyott és végül a parton sütkérezve végeztem.

***

Sokan felismerted, de szerencsére csak ketten szólítottak meg, egyszer amikor a büfében kaját vettem kettőnknek, egyszer pedig amikor éppen bekentem magamat naptejjel. Az utóbbi srác kicsit perverz volt és felajánlotta a segítségét, de én élből elutasítottam.
Ez nem a Baywatch, hiába van szőke hajam és vérvörös bikinim.
– Fenris! – feltápászkodtam a földről, s leporoltam magamat. Az iszaptól és víztől csapzott bundájú kutya odarohant hozzám, s csaholva akceptálta, hogy most vízbe fogunk együtt menni.
Letakartam az árnyékban elhelyezett cuccaimat, majd elindultunk a víz felé.
Fenris elsőnek ugrott be a lépcső tetejéről, én pedig megfontoltan követtem.
A víz a felforrósodott bőrömnek jéghideg volt, pedig a hőmérséklete elérte a huszonhat fokot. Óvatosan ereszkedtem a szokatlan sekély vízbe, majd lassan locsolgattam a hátamat és a mellkasomat. A hajamat közben felkötöttem egy kontyba, majd ahogyan bentebb haladtam, belemerültem a vízbe. Ilyenkor Fenrisszel kiúszunk a határt jelző bólyákig és onnan figyeljük, ahogyan a sétahajó megközelíti a közeli kikötőt. Hangosan, élesen szól a kürtje, szinte a víztükör is megremeg tőle, a nádasban pedig megriadnak a récék.
Most sem történt ez máshogy. A hajó valójában jött, valóban szólt a harsány kürt és valóban ismét felröppentek a nádasból a riadt kacsák. Fenris lábai itt már nem értek le, én pedig együttérzően úsztam vele. Izgatottan figyelte a parkoló sétahajót, amely rotorjának hatalmas hullámai még a távolabb fekvő strandot is elérték. A kutyus nehézkesen vette a hirtelen emelkedő, majd zuhanó vízoszlopokat, ezért letettem a lábaimat és a kutyust ölembe fogva kintebb sétáltunk, ahol leértek már a lábai.
Amikor Fenris felismerte a vízszint változását, erőlködve igaz, de elindult a part felé és a sziklákon megtörő hullámokkal harcolva törtetett a lejtős rész felé.
A vízben mostmár megkétszereződött a fürdőzők száma, a legtöbbjük gyerek és fiatal volt, elvétve felfedeztem egy-két felügyelő szülőt, bár a vízszint igen alacsony volt, úgyhogy nagy probléma csak kis eséllyel történhetett.
A Husky csaholva rohant ki a partra, majd megrázta magát és még egyszer megmártotta lábait a lebetonozott lejtőn.
A parton egy kilenc-tizedikes osztály állomásozott, a fiúk hangszórójából pedig nagyon ismerős rap ritmusok szóltak, amik tökéletes aláfestésnek bizonyultak az önnön partraszállásomhoz.
Lassan emelkedtem ki a vízből, miközben végigtekintettem a parton a napszemüvegem mögül. Ekkor ismét a sors fintorával kellett szembeszállnom, ugyanis ismét szembetalálkoztam a szomszédjainkkal, akik éppen lepakoltak az egyik fa árnyékába. Fenris persze egyből észrevette őket és odarohant hozzájuk, majd a kis patkányt a barátjának fogadva társultak a többi kutyushoz.
Peti, amikor meglátta a Huskyt, felkapta a fejét és automatikusan körbenézett a parton és a vakító víztükröt kémlelte.
Felléptem az első lépcsőfokra, majd mint a modell születikben, felsétáltam a lépcsőkön. Peti észrevett, s mélyet szívott az ecigijéből és vaskos füstfelhőt fújt ki maga elé. Egy pár fiatal összesúgott a közelben, majd látszott rajtuk, hogy felváltva nézik Dancsóékat és engem, aki éppen tökéletes szupermodellként közeledett feléjük.
Vajon emlékszik valamire a tegnapról?
– De kicsi a világ – léptem oda a szerelmespárhoz, amelynek a nőtagja éppen terítette ki a fekete plédet az árnyékba.
Mosolyogva nézett rám válla mögül Hanga. – Szia Zafira!
Peti bólintott egyet, majd ismét egy fehér gőzt fújt ki, amelynek enyhén mangós illata volt. – Neked nyomatják a Kylie Jennert? – kérdezte, miközben a fiatalok felé bökött a kezében szorongatott készülékkel.
– Nem nekem van sugar daddym – vontam vállat kedélyesen, s Dancsó egy morcos fejet vágott.
– Mióta vagy kint? – Hanga kedvesen fordult felém, miközben kigombolta a farmerszoknyáját és kilépett belőle. Aranyos, rózsaszín fürdőruhája volt brazil bugyival, biztosan a Tezenisből vette. Dancsó unottan odanyomta a kezébe az ecigit, majd kinyújtózkodott és lekapta a pólóját.
A szomszédos csapat lánytagjai túl feltűnően nézték, valószínűleg felismerték; bár ki ne ismerné fel Dancsó Pétert manapság Magyarországon.
Ismét felötlött bennem a kíváncsiság, s mellé társult Dancsó meztelen felsőteste láttán a tegnapi emlékképek továbbgondolása.
Vajon meddig ment volna el, ha mama nem nyit ránk?
A szomszédos fangirlök poénból elindítottak egyet a Dancsó által kifigurázott zenékből, amire a férfi automatikusan feléjük fordult. – Az én verzióm jobb volt! – szólt oda nekik, majd odasétált hozzájuk.
– Ugye milyen cuki, amikor a rajongóival foglalkozik? – Hanga sóhajtott egyet, s szerelmesen figyelte a barátját.
Forgattam szememet, s összefontam melleim előtt kezemet. – Egy kölyökkutya cuki. Egy felnőtt férfi nem.
– Mindenki máshogy áll hozzá – felelte tudálékosan, amit én szótlanul elengedtem a fülem mellett, s visszasétáltam a saját portámra, majd folytattam a napozásomat.
A délután folyamán még kétszer mentem be Fenrissel a vízbe, aki valóban élvezte az egész napot. Én is élveztem volna, de Dancsóék ismét feszélyező tényezőként hatottak rám és minden pillanatban paranoiásan azt figyeltem, hogy Peti rám néz-e legalább egyszer. Azt nem tudtam, hogy örültem volna-e neki, ha elkaptam volna a tekintetét, vagy csak még jobban elkeserített volna a tudat, hogy barátnője van és mekkora egy kétszínű féreg lehet, ha velem is simán kikezdett.

De akkor részeg volt és a részeg emberek nem tudnak uralkodni magukon.
Na meg sokkal őszintébbek... a kérdés már csak az, hogy ennek örülnöm kell-e vagy sem.