Felkelők [Túlélők 2.]

#8 Mack

- Biztos vagy benne, hogy segít?- kérdezte kételkedve Rose mellettem, miközben én arra vártam, hogy valaki végre megérkezzen a válasszal a táborból.

Hogy száz százalékig biztos voltam e, hogy Kal megint segít? Nem, de reménykedtem benne, hogy jelentek neki annyit hogy segít nekem.

- Bocsi, Mack, de úgy tűnik Kal nincs itt!- érkezett vissza a katona, akivel beszéltem.

- Hát hol van?- értetlenkedtem.

A férfi úgy tűnt habozik, ami nem jelentethetett jót.

- Mack!- vette át hirtelen a szót David, aki valószínűleg most érkezett meg a rádióhoz.

- David! Hol van Kal?- sürgettem- Szükségem van rá!

- Mikor utoljára láttam, felfegyverkezve rohant be az erdőbe, mint egy tébolyult- válaszolt aggódva.

- Hogy mi?- lepődtem meg és felnéztem a társaimra, akik ott álltak körülöttem a lakásban- Mi történt?

A vonal végén a férfi nagyot sóhajtott, felkészült a vallomásra.

- Jenna megszökött- nyögte ki végül.

Azonnal összeállt a kép a fejemben. Valószínűleg teljesen elfehéredtem, legalábbis én úgy éreztem. Négy hónapig sikerült távol tartani Kalt a másik lánytól, azt reméltem, hogy mostanra legalább már lenyugszik annyira, hogy ne próbálja megölni Jennát. Azt nem várom, hogy barátok legyenek, de ha egyszerűen elkerülnék egymást, levehetnék a vállamról a terhet.

- Mack, ha Kal elkapja Jennát...- kezdte Chip, de nem hagytam, hogy befejezze.

- Tudom!- vágtam a szavába.

- Akarom tudni, hogy mi ez az egész és ki az a Jenna?- szólalt meg újra Rose és értetlenül fürkészte az arcunkat.

- Hosszú történet- dünnyögtem és a homlokomat vakargattam.

- Röviden, Jenna elárulta Kalt, mert féltékeny volt és Kal most megakarja ölni- hadarta el Alex.

Mind ránéztünk, főleg én döbbentem meg. Tudtam, hogy Jenna tette mögött a féltékenység áll, de így kimondva sokkal valóságosabbnak tűnt. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az én hibám az egész, hiába tudom, hogy semmi rosszat nem tettem. Még csak nem is közeledtem Kal-hez úgy, míg odakint voltunk. Baszki még rá is támadtam, majdnem megfojtottam, amit a mai napig bánok, de akkor sem értem, miért gondolta Jenna, hogy Kal és én... 

- Vissza kéne mennünk!- javasolta Jude.

Felnéztem Rose-ra akinek megígértem, hogy segítünk nekik kiüldözni a városból a megszállókat. Az arcáról nem tudtam semmit leolvasni, sejtettem, hogy megértené, ha elmennénk, de biztos nem örülne neki. És nem csak ő miatta, hanem a város lakók miatt sem szívesen vonulnék vissza. Itt a lehetőség, hogy segítsünk rajtuk, és mi ki is fogjuk használni!

- Én megyek vissza, ti maradjatok- mondtam végül a többiekre nézve, majd Rose-hoz fordultam- Mit gondolsz kölcsön tudtok adni egy kocsit?- kérdeztem.

A nő bólintott.

- Az enyémet elviheted, de egy darabban hozd vissza!

- Ígérem!- mosolyogtam és felálltam a székből.

Rég nem vezettem, de nem hiszem, hogy gond lenne. A problémát inkább a városból való kijutás jelentheti. Állítólag, minden ki és bejövő járművet ellenőriznek és, ha nincs engedélyed nem engednek ki. Tehát, most a többieken múlik, hogy tudnak e akkora felfordulást okozni, hogy rólam elterelődjön a figyelem és a lehető legkevesebb katona állja az utamat.