Felkelők [Túlélők 2.]

#24 Mack

Elvesztettem Kalt szemelől. Az egyik pillanatban még ott volt előttem, aztán meg eltűnt.

Az épületet lezárták, nem sikerült időben kijutni. Minden ajtó és ablak automatikusan bezárult és csak akkor nyílnak ki újra, ha feloldják a vészhelyzeti állapotot.

Bent ragadtunk.

Csak magamat okolhattam, jobban át kellett volna gondolnom a tervet és nem csak úgy bejönni ide, hogy lesz, ami lesz. A barátaimat is veszélybe sodortam a meggondolatlan akciómmal. Annyira segíteni akartam Kal-en, hogy nem vettem számításba minden esetleges kimenetelt.

És most az ostobaságom miatt mindent elveszthetek.

- Mack!- oldalra fordultam, hogy szembenézzek a mellettem kuporgó Chippel- El kell tűnnünk innen.

- Tudom!- vágtam vissza a kelleténél talán kicsit idegesebben.

- Nem! Úgy értem az aulából. Ha szétszóródunk az épületben talán találunk egy kijáratot!

- Teljes zár alatt van- szólt közbe Alex Chip másik oldaláról.

- Igaza van Chipnek- mondtam- Ha kijáratot nem is találunk talán el tudunk rejtőzni.

- Vagy ha Kal-nek szerzünk egy gépet, ki tudná nyitni az ajtót- javasolta a szőke barátom.

- Oké, én elviszem Kal-t, már ha megtalálom!- néztem körbe- Ti addig igyekezzetek kevés feltűnést kelteni. Az a szerencsénk, hogy be sem tud jönni senki, így nem kapnak erősítést.

A városban történt rejtélyes robbanás miatt a kapitányság épülete kiürült, nem sok katona maradt itt.

A fiúk bólintottak.

Alex a kicsit távolabb tőlünk egy asztal mögé rejtőzött Colin-nak integetett, próbálta felhívni magára a figyelmét, én pedig a szememmel tovább kerestem a lányt.

Láttam pár katonát és fegyvertelen dolgozót is kétségbeesetten kitérni a röpködő golyók elől. Egyik félnél sem volt még halott, mindenki gyorsan fedezékbe húzódott és csak vaktában lőttük egymást.

Mikor végre megláttam Kalt egy növény mögül leskelődni, szóltam Chipnek, hogy fedezzen és odaszaladtam a lányhoz.

Olyan hirtelen vágódtam be elé, hogy felordított és a pisztolya csövével kellett farkasszemet néznem. Szerencsére habozott, így volt ideje felismerni és nem lőtt agyon ott helyben.

- Te teljesen megőrültél?- szidott- Majdnem a falra kentem az agyadat!

- Szép megfogalmazás mondhatom- nevettem.

Behúzódtam mellé a fedezékébe, ami nem volt túl nagy, ezért inkább egymásra kerültünk, mint egymás mellé. Beljebb toltam a sarokba és a lába alá csúsztattam az enyémet, hogy semmim ne lógjon ki.

Gyorsan elmondtam neki, amit a fiúkkal beszéltem, ugyan nem volt biztos benne, hogy sikerül, de neki sem volt jobb ötlete.

- Srácok, elindultam Kal-lel, kint találkozunk!- mondtam a mikrofonba- És vigyázzatok magatokra!

Segítettem a lánynak talpra állni és míg én tüzet nyitottam, ő eltűnt a folyosón, majd gyorsan utána én is.

Visszamentünk a lépcsőhöz, ami szerencsére most üres volt. Nem engedte, hogy ölbe vigyem föl, a büszkesége úgy tűnt többet ér, mint az, hogy gyorsan haladjunk. Forrt a fejem a makacsságától és ezt vele is közöltem, de nem érdekelte túlzottan. A korlátba kapaszkodva jóformán egy lábon ugrált fel az első emeletre.