Felkelők [Túlélők 2.]

#16 Mack

Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy Kal csak kihasznált. Szüksége volt elterelésre én pedig épp ott voltam. Valószínűleg, ha valamelyik másik srác lett volna a helyeben, őket is ugyanúgy lesmárolja. De ettől függetlenül hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem. 

Egy dögös csaj egyszál pólóban és bugyiban az ölembe mászott és úgy csókolt mintha az élete múlna rajta. Még most is érzem az ízét és az illatát, amik elárasztják az érzékszerveimet. Teljesen a hatalmába kerített. Bársonyos bőre forró és puha volt érdes tenyerem alatt. Bármit megtennék, hogy újra megérinthessem.

Az emlékre megrándult a farkam, ezért inkább gyorsan eltereltem a gondolataimat.

Eszembe jutott, hogy a csók azzal ért véget, hogy a lány elájult. Elég lohasztó érzés volt, hogy smárolás közben történt, de tekintve, hogy néhány perccel azelőtt lőtte be magát érthető volt. 

Teljesen ledöbbentem, hogy függő. Eddig mindig azt mondogattam magamnak, hogy Kal nem olyan, mint a banda akikkel korábban élt. Hogy ő valójában jó ember, de elfelejtkeztem a múltjáról. Elfelejtettem, hogy letartóztatták, ült egy évet és jóformán az utcán élt- legalábbis David ezt mesélte. Ha jobban bele gondolok érthető, hogy drogokhoz nyúlt, de akkor is felfoghatatlan. 

Annyira másnak, annyira normálisnak tűnt. Soha nem láttam még közvetlen közelről az ilyen drogok hatását, de ijesztő volt, hogy milyen gyorsan kiütötte a morfium. 

Ez volt tegnap. 

Azóta nem tudom hol van, vagy mit csinál.

Gondolom be ment Jude-hoz a kórházba.

Igazságszerint jobb is, hogy kerüljük egymást. Most arra kell koncentrálnom, hogy kitaláljuk, hogyan csempésszük be Davidet és a többieket. A támadásunk miatt szigorúbb az ellenőrzés, az oroszok komolyabban veszik a megszállást, de ez egy cseppet sem tántorítja el Rose-t a további műveletektől.

- Tényleg feltétlenül a városban kell lenniük?

A szobában mindannyian meglepetten néztünk Chipre.

- Mégis, hogy szeretnéd bevetni őket, ha nincsenek is a városban?- tette fel Isaiah a kérdést, ami mindannyiunkban megfogalmazódott. 

- Nyilván, amikor szükség van rájuk, akkor bejönnének, de egyébként meg csak feleslegesen kockáztatnánk.

Elgondolkodva vakargattam az államat, amin már jó pár napos borosta jelent meg.

- Valójában van értelme, amit mond- szólalt meg Rose most először és ellökte magát az ablakpárkánytól, hogy oda jöjjön hozzánk az asztalhoz- Letáborozhatnának a határban. Küldünk nekik mindent, amire szükségük van, sátrakat, hálózsákot, ételt...

- És így nem egy egész csapatot kellenne átcsempészni az őrségen, csak néhány embert!- fejeztem be a gondolatát. 

Körbenéztem.

Chip egyetértően bólogatott, Rose a fiú székének karfájára támaszkodott és Isaiah véleményét várta, aki mellettem ült és az asztalt nézve, a homlokát ráncolva töprengett.

Szerintem ez a legjobb lehetőségünk. Kifelé nem érdekli a kutyát se, hogy ki megy, amíg nem járművel van, bárhol el tudja hagyni a várost, elvégre nincs fal. Befelé már nehezebb, de öt-hat ember nem olyan feltűnő, mint huszonhat felfegyverzett ellenáló. 

- Viszont abban az esetben annak a pár embernek is kint kell maradnia- nézett fel Isaiah- Ez a legbiztosabb módja, hogy elkerüljük a lebukást.