Felkelők [Túlélők 2.]

#11 Kal

Jude, Alex és én együtt sétáltunk végig a szupermarket tejtermék során. A polcok elég üresek voltak, csak néhány doboz tejet, sajtokat és kevésbé kelendő dolgot találtunk. Pénzünk ugyan nem volt, de a saját szemünkkel szerettük volna látni, a még működő boltot.

- Ez kész őrület!- jegyezte meg Alex. A keze a kinyitott hűtőszekrényben volt- Még arra is van áramuk, hogy hidegen tartsák az élelmiszert.

- Még a lakásban is van hűtő, ahol lakunk- mutattam rá, de igaza volt. Tényleg őrület.

A legutóbbi bolt, amiben voltam, szinte teljesen ki volt rámolva és áramnak nyoma sem volt.

- Snack sajt!- kiáltott fel kicsit odébb Jude és valamit lóbált felénk- Sose hittem volna, hogy ehetek még ilyet. Gyerekkoromban ez volt a kedvenc nasim!

- Fura gyerekkorod volt- nézett rá értetlenül Alex.

- Nem szeretnélek kiábrándítani, de most sem fogsz enni! Ugyanis nincs rá pénzünk- préseltem össze a szám- Igazából semmire nincs pénzünk, mert egyáltalán nincs pénzünk!

Láttam az arcán, hogy mégis sikerült letörnöm. Biztatás képp meglapogattam a hátát és elmentem mellette. A sor végén egy idős nénibe botlottam, akinek a kosarában csupán egy szeletelt rozs kenyér és egy vécé pucoló szer volt. Na persze a tisztító szeres sor szinte teljesen tele volt, az nem kell annyira az embereknek, mint az élelmiszer. 

Rose mesélte, hogy kéthetente érkezik szállítmány, akkor a boltok megtelnek emberekkel, mindenki venni akar a friss áruból, de túl sok az éhes száj és kevés az étel. Azonnal elfogynak a fontos dolgok és utána heteket kell várni, míg újra lesz. Néha alig jön valami, előfordult, hogy egyetlen egy kamion érkezett. 

- Jobb, ha megyünk!- lépett mellém Jude és megfogta a könyökömet- A pénztáros nagyon néz.

- Valószínűleg azt hiszi lopni akarunk- vont vállat Alex lazán.

- Az hiányzik még nekünk, hogy lecsukjanak- forgattam a szemem.

- De hisz nem is csináltunk semmit!- emelte fel kicsit a hangját.

- Az lehet, de nem hiszem, hogy érdekel az bárkit is!

Alex dünnyögött valamit és elindult a kijárat felé. A parkolóban értük utol Jude-dal, már az ezüst Mazda mellett állt, amivel ide jöttünk.

Valaki megkocogtatta a vállamat, mielőtt elérhettem volna a kocsit. Juda-nak nem tűnt fel, csak én álltam meg, ő tovább ment Alexhez. 

Megfordulva a néni mosolygott rám, akit a boltban is láttam. Egy kis csomagot nyújtott át nekem. Lenézve nagyon meglepődtem és kicsit elmosolyodtam. 

- Hallottam, hogy a barátod mennyire megörült, hogy talált ilyet- magyarázta és felemelte a kezemet, hogy beletegye a sajt csemegét, mikor látta, hogy vonakodom elvenni.

- Nem kellett volna!- mondtam még mindig elképedve. 

Váratlanul ért a kedvessége. Bizonyára ő is küszködik, de mégis megvette Jude-nak ezt, pusztán önzetlenségből. Legalábbis remélem! Először Rose viselkedik velem úgy mintha ezer éve barátok lennénk, most meg ez a nő. Gyanúsan fura ez a város és a lakossága! De persze lehet csak paranoiás vagyok, mert már annyira megszoktam, hogy mindenki rossz szemmel néz rám.

- Kérlek fogadjátok el! 

Nem volt szívem elutasítani, ezért elvettem tőle. Lehet, hogy csak sajt, de a gesztus a fontos.