Felkelők [Túlélők 2.]

#3 Kal

- Késtél!- kiáltottam a közeledő alaknak. 

Még nagyon korán volt, a nap is alig kelt fel, de én már egy ideje itt üldögéltem a farönkön, mert képtelen voltam aludni. A rémálmok továbbra is gyötörnek, nem gondolom, hogy valaha is szabadulok tőlük. Általában altatóval szoktam kiütni magam, hogy átaludjam az éjszakát, de tegnap Nicole sokáig dolgozott és nem sikerült új adagot lopnom. 

- De még mindig korábban jöttem, mint te általában!- vágott vissza Mack.

Válaszul csak vágtam egy grimaszt és megvártam míg odaér hozzám. 

- Hol az öcséd?- jutott eszembe. 

Kevin, miután megtudta, hogy a bátyja lőni tanít, ragaszkodott hozzá, hogy őt is megtanítsa, szóval már pár hónapja együtt gyakorlunk. Bírom a kölyköt, mert szinte mindig beoltja a testvérét. Kiskamasz létére elég nagy szája van a nagyok közt.

- Ő ma nem jön- válaszolt, miközben leakasztotta a válláról a puskát és átnyújtotta nekem. 

Elég messze vagyunk a reptértől, ahhoz, hogy ne zavarjuk mások reggelét a hangoskodással, így nyugodtan használhatunk bármilyen fegyvert. Az őrök tudják, hogy kint vagyunk, így nem fújnak riadót, ha esetleg meghallanák a lövöldözést, de kötve hiszem, hogy bármit is hallanának. Fél órányira van a "lőterünk" egy tisztáson.

Ellenőriztem mindent a fegyveren, ahogy azt Mack megtanította és vállamhoz illesztettem a végét és a távcsövön keresztül bemértem a célt, ami egy konzerv doboz volt a rét túloldalán. 

- Emeld feljebb a könyököd!- utasított, még mielőtt lőttem volna- És ne felejtsd, húzódj hátrébb mikor meghúzod a ravaszt, nem hiszem, hogy hiányzik még egy monokli!

A hangjából éreztem, hogy viccesnek találja a legutóbbi próbálkozásomat, ezért csúnyán néztem fel rá, de ő már nem rám figyelt. A környéket pásztázta, aztán a tekintete megállapodott a célon. Újra felemeltem a puskát és ezúttal lőttem is. Elsőre még ritkán sikerül telibe találnom, de legalább súrolta a dobozta, ami eldőlt. Újra lőttem és ezúttal a golyó keresztül ment a fémen.

Ezt gyakoroltam még egy darabig, aztán Mack úgy döntött ideje mozgócélpontra váltani és el kezdte a levegőbe dobálni a konzervdobozokat. Ilyet eddig csak néhányszor csináltunk, éppen ezért elég bénán ment, de nem adtam fel. Mack folyamatosan jó tanácsokkal látott el, próbált segíteni több kevesebb sikerrel.

Mack feldobta az egyik utolsó konzervdobozt, de mielőtt lőhedtem volna hirtelen elkapta a puska csövét és leütötte, hogy a föld felé álljon. Kérdőn néztem rá, de ő a másik irányba fordulva az erdőt kémlelte.

- Mi...- nem volt lehetőségem befejezni, mert én is meghallottam. 

Kocsik. 

Nem messze tőlünk van egy aszfaltozott út, ami a hágóra visz fel. Nem tudnám megmondani, hogy hány jármű közeledett, de azt igen, hogy gyorsan jöttek.

Mack elkérte a puskát és bevetette magát a fák közé az úttest irányába, én pedig követtem. Ahogy közeledtünk egyre jobban kivehetőbb volt, hogy a hegyről jönnek lefelé. Fegyverropogást nem hallottunk, ezért valószínűleg csak szállítanak valamit. 

Balra tőlem hirtelen mozgásra lettem figyelmes a szemem sarkában, ezért rögtön odakaptam a tekintetem, de csak egy ijedt őz menekült az autók elől vissza az erdőbe. 

-Aú!- nyekkentem fel, mikor véletlenül beleütköztem az előttem guggoló Mackbe és átestem rajta. Egy éles kő felsértette a tenyeremet, ahogy ráestem, de időm se volt felfogni, mert Mack azonnal megragadta a lábam és hátrarántott, ki a látótérből.