Felkelők [Túlélők 2.]

#20 Mack

-Mack!- A nevem hallatára megálltam és hátra fordultam. Jamie közelített felénk, kezét a pisztolytáskán nyugtatta.- Hadd menjek veletek!- kérte.

A többiekre néztem, akik már mind készen álltak, hogy visszainduljunk a városba.

Az éjszakát kint töltöttük, segítettünk felállítani a tábort, de tovább nem maradhattunk. Vissza kellett térnünk, hogy rendesen kidolgozhassuk a tervet.

- Sajnos nincs annyi helyünk, hogy több embert elszállásoljunk- szólt közbe Isaiah.

Az öcsémre pillantottam, aki a hátizsákja pántját szorongatta és ide-oda kapkodta a tekintetét közöttünk. Őt nem hagyhattam itt. Most hogy így alakult a dolog, nincs az az isten, hogy szemelől tévesszem.

- Beszélnem kell Kal-lel!- erősködött tovább Jamie.

Nem tudtam mit mondjak. Láttam rajta, hogy fontos lenne a dolog, de sajnos nem tehettem semmit.

- Majd a rádión keresztül megbeszélitek- javasolta a férfi.

- Ez nem...

- Majd én itt maradok!- lépett közbe Trent.

Mind felé fordultunk és kérdőn néztünk rá.

- Biztos vagy benne?- kérdeztem.

- Persze- vont vállat- Nekem aztán tök mindegy, hol alszok.

- Hát akkor- Isaiahra néztem, aki csak bólintott- Úgy tűnik mégis van egy üres ágy- mosolyogtam Jamiere.

A lány is elmosolyodott és odament Trenthez, hogy megölelje. Gyors és hanyag mozdulat volt, aztán már el is tűnt a fák között, hogy hozza a holmiját.

Én Trenthez sétáltam és a vállára tettem a kezem.

- Pár napon belül jelentkezünk a hírekkel- mondtam.

- Itt leszünk- bólintott és búcsúzóul mindannyiunkkal lepacsizott. Kivéve Isaiah-val, vele kezet fogott.

Jamie pillanatokon belül visszatért egy hátizsákkal, Trent pedig visszament Davidhez.

Végre tényleg elindultunk.

- Mi olyan fontos, amit meg kell beszélned Kal-el?- hallottam Chipet a hátam mögött.

- Semmi olyan, ami rád tartozna- Ugyan nem láttam a lány arcát, de a hangjából az jött le, hogy mosolyog.

- Szerintem egyszerűen csak nincs kedved a földön aludni- szóltam hátra nevetve.

- Az is benne van igen.

- Vagy arról van szó, mikor véresen jöttél vissza reptérre- szállt be a beszélgetésbe Kevin.

Ő ugyan nevetett, de nekünk hármunknak az arcunkra fagyott a mosoly. Nem értettem miről beszél a testvérem, ezért megfordultam, hogy szembe nézzek Jamievel. Az arca fal fehérré változott és hitetlenkedve nézett le a fiúra, akinek látszólag fel se tűnt, hogy milyen jelentősége van, annak amit mondott.

- Miről beszél?- tette fel a kérdésem Chip.

Jamie megrázta a fejét és rendezte a vonalait, majd a szőkére emelte a tekintetét.

- Biztos akkor látott, amikor segítettem levágni egy őzet.

Úgy tett mintha semmiség lenne a dolog, de én biztos voltam benne- és az ábrázatából ítélve Chip is-, hogy nem ez történt.

Egyikünk sem firtatta inkább a dolgot, bár nagyon furdalt a kíváncsiság. Ez amolyan Kal féle húzás volt a lánytól. Ő szokott ilyesmibe keveredni, aztán eltussolni a dolgot.