Harc Asgardért [BEFEJEZETT]

1. Rész

- Heimdall! - kiáltott fel Thor az égbe.
A színes fénycsík percekkel később lecsapott a földre, magába szippantva a férfit.
Amikor megérkezett a gömb alakú építménybe, idegen férfit látott a gömb közepénél. Haja szénfekete, a szeme barna.
- Üdv, itthon, Odin fia - mosolyodott el enyhén gúnyosan.
- Ki a pokol vagy? - kérdezte Thor agresszívan. Hela bőven elég volt neki, nem kellett még egy gonosz ember, aki uralni akarta Asgardot.
- A nevem Nesk, és én vagyok a kapuőr - mondta a férfi.
- Te biztos nem... Az Heimdall - felelte Thor.
- Oh, látszik, hogy évek óta nem jártál itt - nevetett fel Nesk. - Heimdall meghalt, amikor védeni próbálta a királyt. Az előzőt.
- Tessék? Heimdall halott?
- Mint a hal a kemencében - vágta rá Nesk. - Odin eltűnt, Frigga a palotában maradt, nem tudjuk mit csinál...
- És Loki? - kérdezte Thor. Gyanús volt neki, hogy esetleg ő ül a trónon.
- Hát... A hírek szerint száműzték, hónapok óta nem látta senki.
Thor dühesen elindult a hídon, egyenesen a palotába. Lépteitől az egész híd zengett.
Elvesztette a Mjolnirt, szóval maradt a gyalogszerrel való közlekedés.
A városban mindenki megbámulta őt. Egy kisebb család a ház előtt állt.
A kislány hirtelen leugrott az útra, és Thorhoz futott. Az anyja utánament, de csak a férfi előtt érte utol.
- A bácsi a palotába megy? - kérdezte a kislány.
- Oda. Miért? - térdelt le hozzá Thor.
- A király senkit nem enged be, jóuram - szólt közbe a nő. Felvette karjaiba a gyermeket. - Heimdall halála óta szigorú szabályok uralják az országot.
Thor felállt. Végignézett a tömegen.
- Én felszabadítalak alóluk - mondta.
- A királyi családot szétszórták - mondta egy férfi és előlépett a tömegből. - Mindenek Atyja eltűnt. Fivéred szintúgy - biccentett.
- Te vagy Thor? - kérdezte a nő.
- Én.
A tömeg zúgolódni kezdett, meglepett morajlás futott rajta végig.
Thor még egyszer végignézett rajta és elindult.
Az épület bejáratát senki nem védte, így a férfi könnyűszerrel bejutott. A trónteremig tartó úton senkivel nem találkozott. Belökte a hatalmas kétszárnyú ajtót, és a trónon ülő férfire nézett.
Távolról hasonlított Lokira, de ahogy egyre közelebb ment, egyre jobban kirajzolódtak a vonásai.
Gonosz mosoly ült az arcán.
- Odin fia - szólalt meg. Fiatalnak nézett ki.
- Ki vagy? - kérdezte Thor.
- A nevem Seray. - A férfi felállt. Fekete bőrruhát viselt, viselete hasonlított a midgardi emberekéhez. Barna szemeivel Thort pásztázta. - Mi szél hozott erre? Talán a nép kétségbeesett imádkozása, királyukhoz?
- Mit tettél apámmal? - kérdezte Thor.
- Oh, szóval sikerült meggyőznöm a népet arról, hogy él még - kacagott fel. - Odin halott. Én magam öltem meg.
- Te... Gyilkos - fújtatott Thor. - Anyámat is megölted?
- Ó, nem. A háború istennőjét? Ugyan már - legyintett Seray. - Az öcséd pedig...
Thor meg sem várva a mondta végét, előrántotta a kardját és Seraynak esett. A másik férfi reflexei jobbnak bizonyultak Thorénál, elugrott és saját kardját kihúzva a tokból hárított egy támadást. Az isten meglendítette a pengét, és majdnem eltalálta Serayt. A férfi megvágta Thor lábát, és elrúgta magától. Odalépett hozzá, lábát ellenfele mellkasára rakta, kardja végét pedig a nyakához. Még csak nem is lihegett, izzadt sem volt.
- Hogy lehettél volna te király? - kérdezte az istentől.
Nyíl suhant a levegőben, és Seray lábszárába állt. Egy nő ugrott a földre. Kezében íj, hátán nyilakkal teli tegez. Felpattant és felajzotta íját. Újabb nyilat lőtt Seray felé, ezútttal a hátába. A férfi összerogyott.
A nő odaszaladt hozzá, és durva mozdulattal kitépte a hátából a nyilat. Hasba rúgta, és ráfogta apró tőrét.
Thor felé fordult. Visszanézett Serayra, és a pengével a földhöz szegezte a ruháján kersztül.
Felhúzta a földről Thort.
- Spuri! - mondta és felajzott íjjal fordult az trón felé. Az oszlopok közül katonák törtek elő.
Seray kihúzta a földből a pengét, és mintha meg sem sebesült volna, a katonákhoz lépett.
- Öljétek meg! - kiáltott a katonáknak, kardjával a nőre mutatva.
Az előhúzott egy vörös nyilat és a plafonra lőtt. Ahogy a nyíl a betonba állt, felrobbant, és a sereget hatalmas betondarabok temették maguk alá.
A nő kimerülten elmosolyodott, és sarkon fordulva elszaladt.
Utolérte Thort.
- Ne a főbejáraton menjünk, gyere utánam - mondta és jobbra fordult. Rövidesen egy falba ütköztek.
- Ez fantasztikus - morgott Thor.
A nő megnyomott néhány téglát.
A falban épphogy ember magasságú és szélességű lyuk nyílt. A nő bemászott, és intett Thornak, hogy kövesse.
A férfi utána ment.
Az alagút bejárata lezárult, és vaksötétben sétáltak tovább. A járat egyre szélesedett, és a nő fákját gyújtott.
- Nemsokára kijutunk. Egy hegyoldalhoz vezet - mondta és tovább ment.
Ahogy jósolta, néhány perc múlva napfényt láttak meg. A nő eloltotta a fákját, és kimászott az alagútból.
Kisegítette Thort.
- Köszönöm - mondta a férfi. - Azt, hogy kiszöktettél.
- Vártam már rád - mondta a nő.
- Ki is vagy? - kérdezte Thor.
- A nevem Christine. És segítek megmenteni a népet, hiszen ők az én népem is, és ez az én otthonom is.
- Köszönöm? - tárta szét karjait Thor.
Christine felmászott az alacsony dombra és távcsövet vett elő. Mielőtt belenézett volna, intett Thornak.
- Az a palota - mutatott a magas aranyépületre. - Mi nagyjából másfél mérföldre vagyunk tőle. Elindulunk északra, és ott vár minket egy barátom...
- Meg kell keresnem valakit. Szóval el kell mennem - mondta Thor és leugrott a dombról.
Christine elé ugrott és megállította.
- Kit?
- Az öcsémet - felelt Thor.
- Majd később. Ráállítom Biancát. Ő megtalálja - mondta és tovább kémlelte a palotát.
- Ki az a Bianca? - kérdezte Thor.
- Az akihez megyünk - tette el a távcsövet a nő. - A környéket kutatja Seray katonái után. Jó kereső. Majd csak megtalálja Lokit.
- Honnan tudod, ki ő?
- Elég egyértelmű. Pár éve Odinként uralkodott. Mindenki ismeri - vont vállat Christine. - Most induljunk. Északra, és tovább - mondta. - Észak arra van - mutatott a hegy felé, mikor látta, hogy Thor pont az ellenkező irányba indult.