Harc Asgardért [BEFEJEZETT]

13. Rész - Flashback

Loki kifulladva érte utol szikár társát, akivel együtt a fiatal lányt kergették, aki most a domb tetején, a térdig érő fűben állva nézte a két fiút.
Édesen kacagott, ahogy megpillantotta a fekete hajút a térdére támaszkodva, lihegve. A mosolyától mintha az ég is kékebb lett volna, mintha a nap is melegebben sütött volna.
- Fiúk, csak nem vagytok ilyen pudingok! - kiabált le nekik, a kezével tölcsért formálva a szája elé.
- Én nem vagyok! - kiáltott vissza a magas, zöld szemű fiú. - Csak Loki nem bírja a tempót...
- Fogadjunk lehagylak - egyenesedett fel Loki, hogy Seray szemébe nézhessen. A vékony fiú elmosolyodott, és futásnak indult. Loki utána iramodott, és a lány pedig csak nézte őket. Borvörös ruhája gyengén lobogott a szélben, ami belekapott a fényes, hosszú, barna hajtincsekbe is. Hófehér arcán rózsapiros mosoly húzódott, barna szeme a két fiút fürkészte.
- Hajrá! - kiáltott, és elindult a dombról lefelé. Loki kezével a méterekkel előtte járó fiú után kapott, aki hasra esett egy zöld villanás után.
- Te csaló! - kiabált fel Seray, ahogy a földön hasalva nézte ahogy Loki elszalad mellette. A szájából undok szavak jöttek, a szeme azonban nevetett.
Felugrott, és pár percen belül utolérte a fekete hajú istent, és ahogy kartávolságra került tőle, ellökte.
A lendülettől ő maga is lezúgott a domboldalon, csak rá is esett Lokira.
A két fiú egymásba gabalyodva gurult le a leejtőn. Elütötték a lányt is és kicsi-a-rakás szerű kupacban érkeztek meg a domb aljára.
- Ez egy-null nekem - nyöszörgött Seray, a lány súlya alatt.
- Egyezzünk meg abban, hogy Lenna nyert. Lenna?
- Ha egyszer így van - vont vállat a lány.

++++++++

- Szóval édesanyád tanított a sok menő varázslatra? - kérdezte kíváncsian Lenna, és közelebb húzódott Lokihoz.
Az isten egy könyvet tartott a kezében, és éppen a saját erejéről beszélt a fiatal lánynak.
Nem is látták a sarokban ülő nyurga fiú irigykedő pillantásait, ahogy saját könyvébe temetkezve ült egy fotelban.

++++++++

Seray megsemmisülve nézett a lány barna szemeibe.
A fiú mintha tíz mádodperc alatt évszázadokat öregedett volna. A szeme bánattal telt meg, a nevetőráncok eltűntek a szeme sarkából, és a tekintete elmélyült.
- Szereted Lokit? - kérdezett vissza. Lenna nagyot bólintott, porig zúzva minden önbecsülést és reményt a fiúban.

++++++++

Loki mostanában rengeteg bajba sodorta a két barátot.
Seray feltétlen bizalmát soha nem vesztette el, mert a fiú pont olyan csenevész és csínytevő volt, mint a barátja. De Seray elkezdett a harci képességekre koncentrálni, míg Loki a varázslatokban merült el. Lenna régi szokásához híven az irodalom szerelmese maradt. Akár Seray edzésein olvasott Lokival, vagy be is állt a fiú mellé. Ezelben az esetekben Seray büszkén mosolygott, ahogy a lány sok lépésést megdícsérte.
Loki ezalatt mit sem törődve a pírról, ami hol megjelent Seray arcán, hol eltűnt, ült és olvasgatott. Persze, ő is látta.

+++++++++

- Tényleg jó mulatság lesz - mondta Loki, és a Bifrostbe lépett. Heimdall szigorúan nézte őt, és Lennát, ahogy a lány izgatotta ugrált Loki mellé.
- Ez egy rossz ötlet - mondta Seray, de végül - ha vonakodva is - követte a két barátot.

++++++++

Mikor megérkeztek Jottunheimba, Lenna elmosolyodott, és kirázta őt a hideg.
- Loki, mit csinálunk itt? - kérdezte Seray halkan. A lehelete látszott a levegőben.
- Kalandot keresünk - felelt helyette Lenna, és a kezét a kardjára helyezte. Borvörös bársonyruhája helyett páncél volt rajta, haját pedig egy kontyba fogta. Seray nem szerette így látni. Elvesztette azt az ártatlan bárány típusú megjelenését, és boszorkányosságot kölcsönzött a kakaóbarna szemekbe.
Meghallottak egy morgást, és a hátuk mögött hatalmas alak tűnt fel.
- L-L-Laufey? - nyögte Seray, és lefagyva bámulta a magydarab jégóriást.
- Igen - morgott amaz, és a következő percben egy hordányi óriás jelent meg, körbevéve a csapatot. - Odin már idejött egyszer, hogy vérünket ontsa. Önként jelentkező fizettség is érkezett...
Lenna előhúzta a kardját, és hárította a csapást, ami Lokit készült halálra súlytani.
A három fiatal harcos élet-halál csatába kezdett, és kezdtek felülkerekedni. Seraynak már a nyelve hegyén volt a kiáltás Heimdallnak, de akkor egy jégóriás egy legyintéssel elrepítette Lokit, aki majdnem lezúgott a szakadékba.
- Loki! - kiáltott Lenna, és odarohant. Loki neki háttal támaszkodott a könyökén. Meghallotta a lépteket, de valami sokkal nagyobbét.
- Lenna! - üvöltötte Seray és rohanni kezdett.
A jégóriás mögöttük készült halálos csapást mérni Lokira, egy a kezéből kiálló jégcsappal, de Loki félregurult. Azt nem vette számításba, hogy Lenna ott volt, és a lendülettől nem tudott megállni.
Seray felordított rémültében, amikor a jeges penge végig húzódott a lány mellkasán, mélyen a bőre alá vágva.
Lenna halottan feküdt a jeges földön, és Seray nyitott szájjal állt, a szeméből záporként hullottak a könnyek.
Loki odarohant hozzá, karon ragadta, és felkiabált Heimdallnak.

++++++++

Seray nem gondolkodott.
Miután a szivárványos fény eltűnt, és a Bifrostben álltal megint, a falnak taszította Lokit, és a tőrét a nyakához szorította.
- MEGÖLTED ŐT! - zokogta, és még erősebben szorította a kést. - És azt sem voltál képes meglátni a hatalmas egód mögül, hogy szeretett téged, és megölted őt!
- Elég! - hallatszott Odin hangja.
Seray rémülten fordult hátra, és nézte, ahogy Odin odasétál hozzá.
- Akármi is az okod, nem támadhatod meg a fiamat - mondta, és nagyot taszítva Serayon, belökte a fiút a szivárványhídba.
Seray füves pusztán ért földet, és könnyektől vakon az égre nézett.
- A pokolba juttatom a lelked, Odin fia! - üvöltötte, majd hatalmasat ordított, ahogy a földre csuklott és fojtogató zokogás tört fel a tüdejéből.