Harc Asgardért [BEFEJEZETT]

3. Rész

Seray idegesen sétálgatott a trónteremben.
Katonáit Thor után küldte, de amilyen kretének, biztos volt benne, hogy nem fogják megtalálni.
A hatalmas kétszárnyú ajtó hirtelen kinyílt, és a katonák kisebb csapata jött be. Láthatóan hoztak valakit.
Seray gonoszul elmosolyodott és karba font kézzel várta a csapatot.
- Uram, Thort nem találtuk meg... - kezdte az egyik katona -, de helyette valaki majdnem olyan fontosat.
A húsz fős csoport kettévált, és két katona elővezette a foglyot.
- Loki, de rég találkoztunk - mosolygott gúnyosan Seray. Az említett férfi hátrakötött kezekkel állt, miközben egy-egy katona állt két oldalán.
- A város határánál találtuk meg. Be akart jönni - jelentett az egyik.
- Mit mondtam, mit csinálok azzal, aki nem azt csinálja, amit mondok? - kérdezte Seray, és Lokira nézett.
- Azt hiszem... Megölöd? Bezárod? - gondolkodott Loki. - Képzeld, akkor én már száműzve voltam, amikor azokat az ostobaságokat mondtad a népnek.
- Beszélhetnél tiszteletteljesebben a királyodhoz.
- Nem vagy te király - nevetett fel Loki. A kezében észrevehetetlenül megjelent egy tőr.
- Az, akit annak tarthatsz, visszatért - felelt Seray kimérten. - A bátyád tiszteletét tette itt.
- Mit csináltál vele? - kérdezte Loki. Hangja kifejezéstelen volt, mintha kicsit sem érdekelte volna a válasz.
- Nos, miután elmeséltem neki, hogy mi történt, egy nő megszöktette. - Seray körbe-körbe sétált Loki körül, miközben beszélt. - Te mestere vagy az alakváltásnak, így felmerült bennem, hogy te voltál az. Tudod, hogy hol van most? - állt meg. Ceruza egyenesen tartotta magát, rideg, barna tekintetét Loki szemeibe fúrta.
- Ha találkoztam volna vele - mosolyodott el -, nem lennék itt.
- Az biztos - bólintott Seray. Intett a katonáknak, hogy elmehetnek. Közelebb lépett Lokihoz.
- A kis bagázs se lesz elég ahhoz, hogy megállítsanak engem - sziszegte. - Te pedig, az utolsó vagy, aki meg tudna - nevetett fel gonoszul.
Loki ráemelte komoly tekintetét. Arcára kiült a jól ismert komisz mosoly, és felemelte kezeit.
- Tudod... Néha úgy érzem, rajtam kívül mindenki ostoba - dobta el a kettévágott kötelet.
Seray szikrázó tekintettel meredt rá, és előkapta kését. Loki nyakának nyomta, és nekitaszította őt a falnak.
- Te mocskos szélhámos - sziszegte.
Loki ellökte őt magától. Előhúzta a saját tőreit, és az egyiket ellenfelére fogta.
- Egyszer már meg akartam ölni a királyt - mondta. - Most örömmel meg is teszem.
A két férfi egyszerre támadt a másikra. Loki kivédte a heves csapást, és újra támadott.
Hirtelen szembetalálta magát Seray kardjával. Térdre ereszkedett, hogy elkerülje a kellemetlen találokzást. A lendület miatt továbbcsúszott, és tőrét a kezébe kapva megvágta Seray lábát.
Egy nem túl elegáns hanyatt eséssel zárta a mutatványt.
Seray térdre rogyott.
- Még mindig legyőzhetetlennek tartod magad? - kérdezte Loki, és felállt. Kihasználva az előnyt lelépett.
Zöld villanással termett az hosszú folyosó végén lévő ajtó másik oldalán.
Ott viszont szembe találta magát a sereggel.
- Oh - nyögte és észrevehetetlen léptekkel oldalra indult.
- Megállni - fogta rá az egyik katona a kardját.
Loki ismét teleportálással illant el, de nem jutott messzire, így végül saját lábaira kellett hagyatkoznia.
- Megállj! - kiáltott rá néhány katona. Loki hátrapillantott rájuk, és futni kezdett.
Percek után beért az erdőbe, és ott próbált eltűnni öldözői elől. Beugrott egy nagyobb bokor mögé.
Lihegve figyelte, ahogy a katonák elsietnek mellette. Óvatosan kikúszott relytekhelyéről, és megint futni kezdett.
- Arra ment, ti idióták! - intett az egyik, így a maradék öt-hat harcos Loki nyomába eredt.
A férfi hirtelen megtorpant. Egy tíz méter mély, merőleges fal tetején állt.
Hátranézett, ahol a fegyveresek érkeztek. Nem sokáig gondolkodott, leugrott. A háta súrolta a falat. Ahogy a földre érkezett orra bukott, és méterekkel tovább gurult.
A hátára fordult, és halkan felnevetett. Feltápászkodott.
Körülnézett, és felmérte, hogy nem követik, és behúzódott egy szikla mögé. Leült, és elgondolkodott azon, hogy most mit fog csinálni.