Harc Asgardért [BEFEJEZETT]

12. Rész

A csapatnak elállt a lélegzete is.
Christine ráncolt homlokkal nézett végig Lokin, aki megrázva nézett fel a sziklafal tetejére.
- És ezt honnan tudod? - kérdezte Bianca. A szemében még ott volt a remény, hogy az uralkodó nem került az ellenség kezére.
- Ez... Ez egy régi dolog - mondta Loki.
- Seray a legjobb barátod volt, ehhez van köze? - kérdezte Bianca. Loki bólintott.
- Fiatalon tele lett a hócipőnk Odinnal és Thorral - mondta. - Megbeszéltük, hogy ha elfogjuk, akkor az egész eget vörösbe vonjuk.
- Fantasztikus! - kiáltott dühösen Christine. - Mi akartuk ellene használni a múltját, erre ő használta ellenünk! Azt a rohadt...
- Christine, nyogodj meg! - Thor Christine elé állt, és a vállára tette a kezét.
Christine mély levegőt vett, és Lokira nézett.
- A csínytevés és a tűz istene lennél? - kezdte dühösen. - Itt az idő vörösbe borítani az eget.
***
Seray a trónon ült, lábait keresztbe rakva, a karfán könyökölve.
Mikor az őrök feltépték az ajtót, felkapta a fejét, és kiegyenesítette a lábát.
Friggát hozták láncra verve.
- Úrnőm - szólt gúnyosan Seray, és ellökte magát a széktől. - Épp időben érkeztél a műsörra.
- Micsodára? - kérdezett vissza Frigga. Seray gonoszul elmosolyodott, de nem válaszolt. Visszaült a trónra, és hátradőlt.
- A fiad akkora zűrt fog kavarni, mint a hétszentség - mondta kifejezéstelenül.
- Melyik?
- Egy van - hajolt előre Seray. A szemében harag égett, olyan, amit még senki nem nem látott benne. - Azt a mocskot ha a fiadnak nevezed, pont olyan sorsod lesz, mint neki.
Frigga lesütötte a szemét.
- Ő is a fiam - mondta végül. Seray felpattant a helyéről, és gyűlölettel nézett Friggára.
- Eddig fontolgattam, hogy életben hagylak, de mostmár biztos, hogy követed a királyodat a pokolba - sziszegte, dühtől remegő hangon.
- Akkor viszlát ott - felelte Frigga higgadtan.
Seray elrántotta a kését, és dühében a falba vágta.
- Keressétek meg őt! - üvöltötte a katonáknak. - Keressétek meg, és hozzátok ide, ha belegebedtek is!
***
Christine a palota oldalán mászott, nyomában Lokival.
A nő fejében vízesésként zubogtak a gondolatok, és mind Bianca körül forogtak. Miért kellett arra az idiótára bíznia az egyetlen embert, akit még a családjának tart? Miért segít annak, aki miatt ez a helyzet fenn áll?
- Élsz még? - nézett le Lokira.
- Igen - szólt vissza a férfi, és egy pár gyorsabb mozdulattal utolérte az íjásznőt, és igyekezett nem lenézni.
- Na mi az, félsz? - vigyorgott Christine gúnyosan.
- Csak szeretnéd - felelte Loki csípősen.
Pár percen belül elértek egy erkélyt, amiről benéztek a szobába, hogy ne fussanak váratlan emberekbe.
Onnan Christine a horizontot nézve, várva Bianca jelét, amit megbeszéltek.
***
Ezúttal Bianca és Thor vállalta be az akció rizikós részét.
A két harcosnak be kellett terelnie a katonákat a palotába, majd fellőni egy piros tűzijátékot. Ez nem történne meg a hadsereg által, de a lakosság és a sereg azt hiszi majd, hogy katonák lőtték fel.
Bianca beosont a kapun, a katonai szállásra. Egy tető nélküli, tágas tér volt. Amikor senki nem figyelt lekapta a falról a kürtöt. Visszasietett Thorhoz és a kezébe nyomta.
- A régi riasztót használjuk, ha lehet így hívni - suttogta a fiatal nő. - Te ismered őket. Érd el, hogy a palotába menjenek!
- Rendben.
A kürtszó fülsüketítően hangos volt. Bianca befogta a fülét, és nézte, ahogy a katonák berohannak és - minő szerencse - bezárták a kapukat.
Bianca ekkor berúgta a szertár ajtaját, és kihozott egy nyilat és egy íjat.
- Nem vagyok olyan jó, mint Christine, de ehhez nem is kell - mondta, és fél szemét becsukva fellőtt az égre.
A piros jelzés felrobbant az égen, és Christine ebből tudta, hogy jöhet az ő feladata.
- EZ vörös lesz, barátom - mondta halkan, és egy nyílvesszőt a mellette lévő fáklyába nyújtott.
Loki tekintete elsötétült, és Christine-re nézett.
- Mire készülsz? - kérdezte remegő hangon.
- Ó, tudod te azt nagyon jól - felelte Christine, eszelős mosolyt villantva, és a lángoló nyílvessző az erdő felé repült.
***
Mikor Bianca és Thor a nagyterembe értek, a pánik teljes volt, urrá lett a seregen. Egy katona sem volt ott, hogy védelmezze a zsarnok trónbitorlót. Aki viszont ott volt, teljes életnagyságban.
Christine és Loki egy időben ért le, és mindketten pont ugyanúgy megdöbbentek.
Seray acélerős szorításában Frigga állt, megkötözött kézzel. A nyakánál ott volt Seray tőre.
- Lám-lám, hogy elcsitultunk - mosolygott Seray.
- Seray, beszéljük ezt meg - lépett előre Loki -, mielőtt bármelyikünk olyat tenne, amit később megbánna.
- Most hirtelen higyjek neked? - kérdezte gúnyosan Seray. - Azok után amit velünk tettél? Lennával?
- Hogy mered rám fogni? - Loki dühbe gurult.
- Nem rád fogom. Te tetted. Te vezettél minket vesztes csatába, kihasználva a beléd vetett bizalmamat, és Lenna viszonzatlan szerelmét. És nem védted meg...
- Elég! - csattant fel hirtelen Bianca. Mindenki rámeredt, ahogy a két férfi közé állt. - Most el kell ásnunk a csatabárdot.
- Odakint lángokban áll minden - vette át a szót Christine. - Együtt kell dolgoznunk, hogy kijuthassunk innen.
- Azt már nem - mondta Seray, és megint elmosolyodott. - Fél évszázada várok erre. Hogy megmutathassam a királynak, hogy mit is tett a mostohaöccse - köpte a szavakat. Christine elszörnyedt. - Ez egy régi bűbáj... Csupán egy erős érzelem kell... És egy ártatlan lélek méltatlan halála - suttogta a szavakat Frigga fülébe. Az asszony arca falfehér volt.
- Seray, nem... nem teheted ezt - mondta Loki, és tett egy lépést Seray felé.
- Igen? Ezt mondtam én is Jöttünheim-ban, rémlik?
A kés pengéje centiméter mélyen belevágott a királynő nyakába, és a következő percben Frigga holtan hevert a padlón.
Loki felkiáltott. Valami érthetetlent és artikulálatlant. A mellkasát mintha vaskarmok szorították volna, és a torka összeszorult.
Thor előhúzta a kardját, de Seray kinyújtotta felé a karját. A tenyerén ott volt Frigga vére.
Ezzel megálljt parancsolt Thornak.
Az isten úgy érezte, hogy az elméjére köd száll, és egy utolsó kiáltást hallva elájult.

Bocsánat a késői feltöltésért, rengeteg más ötletem volt mostanában, és egyszerűen nem jutottam el odáig, hogy ezt a részt befejezzem.
Köszönöm a kitartást,

Nivana125