Harc Asgardért [BEFEJEZETT]

2. Rész

Christine egyenletes, gyors tempóban szelte a hegyoldalt, és folyamatosan a tájat fürkészte.
Thor mögötte sétált.
Legalább egy tucatszor feltette ugyanazt a kérdést, de választ egyszer sem kapott. Nagyjából a tizennegyediknél adta fel, és nem kérdezett többet.
Csemdben sétáltak tovább. Néhány perc múlva a nő megállt, és Thor felé fordult.
- Miért érdekel, hogy miért nem akarom megkeresni Lokit? - kérdezte.
- Azért mert nem is neked kéne megtalálnod. Hanem engem kéne elengedned, hogy megtaláljam - felelt a férfi.
- Ha már találkozott Seray-jal, lehet hogy már ellenünk van - felelte kimérten Christine.
- És?
- És ha úgy adódna, nem tudnád megölni! - csattant fel a nő. - Ez van. Ha ellened fordult, és rád támad, nem fogod megölni, és talán ő öl meg téged. - Dühösen sóhajtott. - Seray egy manipulatív szörnyeteg, aki véletlenül okos. Azt használhatjuk ki, hogy nem jó harcos, de ezt te is tudod már...
- Na igen. De egyik embere sem...
- De. Ők kifejezetten jól küzdenek. De ők buták, mint a föld.
- Értem - bólintott Thor, bár a fejében egyre több kérdés cikázott.
Ki ez a Seray? Miért van trónon? Hogy merte megölni Odint? Mi célja volt Loki száműzésével?
Ezen kérdésekre a válasz a palotában volt, de valamiért egyiküknek sem volt szimpatikus az ötlet, hogy visszamennek oda. @
Továbbmentek, míg pár perc múlva Christine megállt egy nagyobb domboldal mellett.
- Gyere - intett Thornak és bemászott egy nagyjából másfél méter magas lyukba.
Thor vonakodva követte őt.
Egy kis barlangba érkeztek, habár a mérete alapján inkább csak egy lyuk volt. Félhomály uralkodott bent, úgyhogy Thor alig látott. Belerúgott valamibe, mire az felnyögött.
- Figyelj oda, te mafla! - mondta fájdalmas hanglejtéssel egy nő.
Christine fájlyát gyújtott.
Amibe Thor belerúgott, egy nő volt. Aranybarna hajú, barna szemű nő, aki meglehetősen haragos tekintettel meredt Thorra.
- Ne haragudj - motyogta Thor.
- Pff. Már megint - kászálódott fel - egy királyi sarj.
- Hogy érted, hogy már megint? - kérdezte Thor.
- Loki pont elég volt mindenkinek. Te meg itt hagytál csapot-papot, nem törődtél a néppel - háborgott a nő. - Egyébként Bianca vagyok - nyújtotta oda a kezét a férfinak. Thor megszorította.
- Honnan jöttél? - kérdezte az isten. Az kézszorítás bemutatkozásnál nem asgardi szokás volt.
- Tizenkét évesen eljöttem a Földről - felelte Bianca.
- Áljunk meg itt egy pillanatra - emelte fel a kezét Thor. - Először is; miért vagyok itt?
- Mert a király meg akar ölni - mondta nyugodtan Christine. Leült a földre, törökülésben, és Thorra nézett. - Igazad van. Most jöhetnek a kérdések.
- Azt mondta, elhitette a néppel, hogy Odin él még - mondta Thor. Christine egy percig gondolkodott a válaszon.
- Az emberek azt hiszik él még, csak eltűnt. Ezt Seray találta ki, ez nyilvánvaló - mondta. - De nem ő ölte meg.
- Szerintem bezárta - szólalt meg Bianca. - Valószínűleg fogságban volt, aztán természtesen halt meg. Mert öreg volt már.
- Lehet. - Christine bólintott, és a falnak döntötte a fejét. Életében először tanácstalannak érezte magát. Volt terve, de egy pontig; ami sajnos Loki megtalálása volt. Gyűlölt igazat adni másoknak, de most szükségük volt arra a szélhámosra. Ráadásul ez a lépés nem volt olyan messze, és az utána következő lehetőségek öngyilkossági kísérletnek érnek fel.
- Ha megtaláljuk az öcsédet - nézett fel Christine -, a palotába kell mennünk.
- Ennyi a terv? - kérdezte Bianca.
- Egyenlőre - állt fel Christine.
- Induljunk, nincs sok időnk - mondta Thor.
- De, van. Loki nem hülye, nem fog meghalni, ne aggódj - mondta Bianca.
Ahogy a csapat elhagyta a barlangot, Christine nagyot sóhajtva a palotára nézett. Rossz előérzete volt. Tudta, hogy olyan csatát kell majd megvívniuk, amiből könnyen vesztesként kerülhetnek ki. Vagy egyáltalán ki se kerülnek, mert meghalnak.
Ezekkel az érzésekkel indult el egy tanácstalan isten, és egy hiperaktív midgardival az oldalán.