Harc Asgardért [BEFEJEZETT]

6. Rész

- Hová is megyünk pontosan? - kérdezte Thor. - Nem igazán jött át az üzenet, amiben a tervet ecsetelted.
- Azért, mert nem ecseteltem - felelte Christine, átlépve egy kisebb bokrot. Majdnem háromnegyed órája bandukoltak, látszólag teljesen céltalanul. Az egyetlen, aki legalább úgy nézett ki, mint aki tudja mit csinálnak, és ő se volt túl bőszavú.
- Eddig két lépést beszéltünk meg - mondta Bianca. - Egy: találjuk meg Lokit. Kettő: irány a palota!
- Ez nem hangzik tervnek - jegyezte meg Thor. Christine hátrafordult, és mélyen a szemébe nézett.
- Nem, szerintem sem. Tudok minek hangzik? - kérdezte. - Öngyilkosságnak.
Bianca sóhajtott, és egyetértően bólintott egyet. Felnézett az égre, és miután semmi érdekeset nem látott, a földet kezdte mustrálni, észre sem véve, hogy Thor és Christine lassan lehagyják őt.
- Bianca! - szólt hátra Christine.
- Őszintén, van esélyünk? - kérdezte Bianca. Christine és Thor teljesen lefagytak. Az eddig szinte teljesen pozitív Bianca hogy kérdezhet ilyet?
- Hogy legyőzzük Serayt? Kevés - csóválta meg a fejét Christine. Odament Bianca mellé, és a vállára tette a kezét. - De ha megtaláljuk Lokit, több esélyünk lesz, hogy szétrúgjuk annak a rohadéknak a hátsóját. És miután ez megvolt, megtesszük, amit ígértem. Visszamegyünk a földre, és örökre hátat fordítunk ennek a mennyei pokolnak. Ahogy ígértem neked - mondta és megölelte Biancát. Ő bólintott.
- Hosszú ideje vagyunk már itt, és tervünk sincs. Csak ezért kérdeztem - vont vállat Bianca. - De harcolni fogunk, igaz?
- Milyennek ismersz? - kérdezte Christine.
Thor a háttérben állt, mosolyogva. Így lehet, hogy összehozta őket a sors. Van bennük valami közös, csak Christine nem nagyon mutogatja. Hatalmas szívük van mindkettejüknek, tele szeretettel.
***
Loki majdnem egész nap azon dolgozott, hogy kinyissa valahogy a cellát, csakhogy belül semmi az égegyadta világon nincs. Semmi.
Nagyjából nyolc óra után feladta, és a fehér falnak dőlve gondolkodni kezdett. Lehetséges, hogy Thor keresi őt? Nem valószínű. Azok után, hogy mit csinált, lehet hogy nem. Egyáltalán itt van Asgardban?
Ekkor odament Seray.
- Feladtad - jegyezte meg. Szemeivel Loki arcát fürkészte. Ő felállt és a sárga erőtér belső oldalán állva nézett Seray szemeibe.
- Ki fogok jutni innen - mondta halkan, és egészen fenyegetően. - És meg foglak ölni.
- Ez abszurdum - felelte Seray. - Mit tudnál tenni ellenem? Apád halott. Anyád a palotában raboskodik, és a bátyád egy íjásznővel kergetik a katonáimat, az északi hegységben. Még mindig azt hiszed, legyőzhetsz? Egyedül?
- Nem a katonáidat kergetik - jegyezte meg Loki. Legalábbis remélte, hogy nem azokat kergetik.
- Akkor majd fogják - mosolyodott el Seray. Loki fejét elöntötte a düh. Ököllel rávágott a sárga erőtérre, és elfojtva magában a fájdalmat - minthogy a fal égette a kezét - gyűlölettel a szemében meredt Serayra.
- Te büdös rohadék - sziszegte, és elvette a kezét a faltól.
- Nem tagadom, az vagyok. És élvezem - felelte Seray, és sarkon fordulva elindult a kijárat felé. - Mellesleg már elindult egy csapat a bátyád után. Az utasítás pedig, hogy végezzenek vele, és mindenkivel, aki segít nekik - szólt vissza az ajtóból. Ezt követően kiment, és otthagyta Lokit a nyugtalanító gondolattal, hogy Thor ezután bármikor meghalhat.
Ez volt az a pillanat, amikor megtört. Leült a padlóra, és a fejét a falnak döntve hagyta, hogy a harag és a félelem végleg porba tiporja ép elméjét.