Harc Asgardért [BEFEJEZETT]

15. Rész

Bianca némileg félt a fogadtatástól, amire számított.
Először összehaverkodtak Asgard egyik árulójával - ez lenne Loki -, majd forradalmat szítottak és leléptek, meggyilkoltak többszáz asgardi katonát, akik lehet, hogy félelemből követték Serayt, és felgyújtották a várost.
Christine-nek az a jó ötlete tánadt, hogyha Serayt megkötözve viszik keresztül a városon, akkor kevesebb gyűlölködő tekintetet kapnak.
Mikor Thor belökte a kapukat, amik a városba vezettek, és a nép meglátta őket, mindenki ujjongani kezdett. Nők, férfiak, gyerekek... Mindenki, egytől egyig örömükben kiabálva ugráltak.
Egy vörös hajú, fekete ruhás nő termett mellettük, és acélos kezével megszorította Christine és Bianca kezét.
- Christine - biccentett.
- Tamara? - nézett rá Christine, kicsit sem boldogan, egyáltalán nem köszönésszerűen.
- Igen - bólintott, és fejet hajtott Thor előtt. - Elláttam a durvábban megsérülteket. Az eső megállította a tüzet, mielőtt komolyabb kár eshetett volna a városban.
- Köszönjük - mondta Bianca Christine helyett, aki csak a fogát csikorgatta.
- Ki is vagy? - kérdezte Thor.
- Azt majd később elmondom - intett Christine, majd Serayt a karjánál megfogva berángatta a tömegbe.
- Figyelem! - üvöltötte torka szakadtából. Mindenki felkapta a fejét, és rájuk nézett. - Ez a szarházi itt Seray, és ő volt a trónbitorló, felségáruló gyilkos, aki végzett úrnőnkkel - mondta Christine rezzenéstelen arccal.
Seray jól leplezte, de némi csalódottság töltötte el, hogy Christine ezt csak úgy beköpte az utcára.
- A sorsáról nem a nép dönt. Meg volt az oka arra, amit tett - mondta Christine. Néhányan hangoztatták nemtetszésüket. - A sorsáról a király dönt.
Thor felé fordult, aki komoly tekintettel végignézett a népen.
Az asgardiak térdre ereszkedtek. Még Bianca, Christine és Seray, és Tamara is.
- Éljen a király - suttogta Seray Christine-nek. A nő felékapta a tekintetét. Gyilkos ötletre készülő, eszelős vigyort várt. Helyette egy már-már kedves és barátságos, de még mindig szomorú mosolyt látott, ami szemmel látható bizonyítéknak tűnt arra, hogy Seray végleg letett elmebeteg szándékairól.
***
Thor a trónon ült, hátán vörös köpennyel.
Mellette Loki állt, szokásos zöld szerelésben, és unott tekintettel. Valójában persze majd megpukkant az örömtől.
Christine fekete szaténruhában állt, barna haját magas lófarokba kötötte. Bianca vörös dresszben volt, szőke haját konytba fogta, és a szeméből csak úgy sugárzott a büszkeség. Mindkettőjüket magas ranggal látta el Thor az asgardi hadseregben. Bár, ezt átmenetileg mindkettő visszautasította.
A koronázás folyt, rögtön Seray elítélése után.
Bár a férfinek volt alátámasztott oka, hogy azt tegye, amit, így is bezárt több embert, megölt rengeteget - beleértve Friggát és majdnem Lokit is -, és a trónt erővel elvette attól, akit eredetileg illetett. Ezért három évre a börtönbe zárták. És ezt is azért úszta meg ennyivel, mert Loki beszélt az érdekében.
A szertartás után Thor és Loki Christine-ékhez ment. Bianca rájuk mosolygott, de Christine szokása szerint csak grimaszolt egyet.
- Még mindig utálsz? - kérdezte Loki.
- Mindig... - felelte Christine összeszűkült szemekkel. - Az, hogy segítettél, főleg felforralni az agyamat, nem változtat a tényen miszerint egy közönséges csótány vagy. Ezt Thor is beismerheti. De talán annyira nem rühellek, mint három nappal ezelőtt.
- Most még jobban - mormogta Bianca, és belekortyolt a pohárba, amit a kezében tartott.
- Beszélhetünk négyszemközt? - kérdezte Thor Christine-t.
A nő bólintott, és félrevonult az uralkodóval.
- Miért utasítottad vissza a parancsnoki posztot? Azt hittem örülni fogsz neki... - kérdezte Thor, belecsapva a közepébe.
- Tudod... Nem gyakran osztom meg a magánéletem részeteit - kezdte Christine. - De egyszer élünk, valahol mindent el kell kezdeni... Biancával arra készülünk, hogy visszamegyünk Midgardra.
- Mennyi időre? - kérdezte Thor meglepetten.
- Egy évre legalább - felelte Christine.
- És mi van ezzel a vöröskével? - kérdezte az isten, és Tamarára sandított, aki Biancával beszélt. Christine sóhajtott.
- Emlékszel, hogy említettem, hogy volt egy nővérem?
- Mmhm. Azt mondtad 'magánügy' - bólogatott Thor.
- Na, akkor halt meg, amikor Loki beengedte a jégóriásokat. Tamara... A nővérem, Diana, tizenöt évvel, három hónappal és húsz nappal volt idősebb, mint én. Tamara a felesége volt.
- Váo, mi van? - Thor kicsit zavartan felemelte a kezét, mintha védekezne az információ elől. Christine bólintott egyet.
- Engem utál, de Biancáért odavan. Meg persze őrülten szerette Dianát, az nem volt kérdés, sohasem - mondta Christine. - Engem hibáztatott a haláláért. Kábé tíz éve nem is láttam, és fogadni mernék, hogy Jacqueline szólt neki...
- Kicsoda?
- Spitfire.
Thor bólintott egyet, és mindketten visszamentek a terem közepére.
Asgard felszabadult népe volt a nagyteremben, akik vidáman táncoltak.
Talán soha nem érezte magát senki sem ilyen jó kezekben, mint egy ekkora leejtő után a fiatal trónörökös uralma alatt.