Harc Asgardért [BEFEJEZETT]

5. Rész

Bianca bólintott és ellépett Chritine mellől.
Szemöldökét összevonva Thor felé fordult, aki Christine-t nézte.
- Keresés alatt azt értitek, hogy addig sétálgatunk körbe-körbe, amíg teljesen véletlenül bele nem futunk Lokiba? - kérdezte. Christine egyszer csak megfordult, és fenyegetően felemelte a kezét.
- Aki még egyszer kimondja Loki nevét, azt én esküszöm az istenekre KINYÍROM! - kiabált, majd dühösen intett a többieknek, hogy kövessék őt. Thor kissé meglepetten nézett Biancára. Ő megvonta a vállát, és amolyan 'szokj hozzá' nézéssel pillantott vissza rá.
- Alkalomadtán megoszthatnátok velem, hogy hogy a pokolba hozott titeket össze a sors - szólalt meg halkan Thor. Ez a két nő nagyon különbözik; Christine könnyen felkapja a vizet, mintha mindig egy hajszál választaná el a teljes idegösszemlástól. Bianca végtelenül türelmes, és gyerekes. Nyilván ő az egyetlen, aki képes kibírni az életet vele. Christine olyan, mintha az emberiség nagy részének a puszta létezése is zavarná.
- Thor, nem jössz? - kérdezte Bianca. A férfi bólintott és követte a két nőt.
***
Loki egy fának támaszkodva, lihegve próbálta összeszedni magát.
Hiába, be kellett vallania magának, hogy a saját ostoba döntéseinek sorozata juttatta el odáig, hogy asgardi katonák üldözték, majdnem másfél kilóméteren. És most úgy érezte a tüdejét is kiköpi.
Szívesen leült volna, és kifújta volna magát, de tudta, hogy Seray ölebei bármikor megtalálhatják.
Végül amellett döntött, hogy elrejtőzik valahol, és ott meghúzódik egy időre. Egy egészen nagy csoport bokor közepén volt egy kicsi üres hely. Oda behúzódott.
- Szóval - mondta magának -, tegyük fel, hogy Thor itt van valahol. Mit csinálna? - És itt véget is ért a gondolatmenete. Fogalma sem volt arról, hogy Thor mit tenne ilyen helyzetben.
Zajt hallott.
Hirtelen ötlettől vezérelve nem maradt a rejtekhelyén, hanem óvatosan kikúszott, és csendben előhúzva a tőreit, körülnézett. Nem látott semmit.
Hirtelen hallotta, hogy valaki kilép mögé, de mielőtt Loki megfordulhatott volna, az illető a nyaka köré csavarta a karját.
Nem kapott levegőt.
Pár percen belül Loki összeesett, és a mögött álló férfi leporolta a kezét.
- Ez szinte túl könnyű volt - mondta, majd gúnyosan elvigyorodott.
***
Amikor Loki felkelt, fehér plafont látott.
Padlón feküdt, és ahogy oldalra fordította a fejét, látta, hogy nem is akármilyen padlón. Az asgardi börtön egyik cellájában feküdt, ami szépen le is volt zárva. Törökülésben Seray ült a sárgás erőtér mögött.
- Ne aggódj. Csupán tizenöt perc telt el azóta, hogy eszméletedet vesztetted - szólalt meg. - Gyorsnak kellett lennem, hiszen egy felnőtt férfit, istent, nem lehet hosszan kiütni, három perc fojtogatással. Ennek ellenére szédülni fogsz. Mindenesetre...
- Fogd be - ült fel Loki. Felállt és Seray elé sétált. Ő csak mosolygott, majd felállt és Loki szemébe nézett.
- Te is pont ugyanennyit beszélsz, ha véletlen hatalomra jutsz - felelte Seray. - Azt kell mondjam, furcsállom, hogy ennyivel elkaptalak.
- Ezt minek vehetem?
- Bóknak is, meg nem is - felelte Seray. - Többre számítottam tőled.
- Ezt ritkán hallom.
- Mert ritkán vagy emberközelben. Társalgási célokból - mosolyodott el Seray. Loki villámló tekintettel nézte őt, miközben gondolkodott, hogy a gyűlölet vagy a düh - esetleg a kettő egyszerre - teszi olyan ijesztőve Seray szemeit. - Ha jól viselkedsz, megúszod - szólalt meg a férfi. - Ha viszont nem, akkor meghalsz. - Megfordult és elindult az ajtó felé.
- Soha nem fogsz győzni - szólt utána Loki.
- Nem-e? - fordult vissza Seray.
- A természetedben van a kudarc - felelte Loki a cellából.
- Nem vagyok hülye - mondta Seray -, és tudom, hogy az ügynök aki ezt mondta neked, halott. Te is rohadtul halott leszel mire ennek a végére érünk.
- Miből gondolod?
- A természetedben van - felelte Seray, halvány, gúnyos mosollyal az arcán. Loki gyűlölettel teli szemekkel nézte őt, amíg meg nem fordult, és ki nem ment a teremből. Utána ököllel rávágott a fehér falra, és a pokol fenekére átkozta Serayt.
Aki, közben az északi szárnyba ment, ahol kinézett a hatalmas ablakon, az északi hegységre.
- A fiad szentségtelenül ostoba. Mindkettő - mondta, miközben a háta mögött összekulcsolta a kezét. - Ha nem számítanék arra, hogy megjelenik itt és te is ezt gondolod, csodálkoznék, hogy látszólag nem várod - fordult meg, és a kicsi kanapén ülő asszonyra nézett. - De neked is megfordult a fejedben, hogy hologramot küld. És várod is, nemde?
- Soha nem fogsz győzni - felelte az asszony.
- Pont ezt mondta Loki is - lépett oda hozzá Seray. A karfára támaszkodott, és lehajolt hozzá. Mélyen a szemébe nézett. - Nem ajánlom, hogy akárki idézze őt. Mert bárki, ismétlem bárki kapcsolatba kerül vele, amíg itt van, az halott ember. Még akkor is, ha ez te vagy, Frigga.
Seray kihúzta magát, leporolta a ruhaujját, és az ajtóhoz lépett. Kinyitotta, kiment, és erősen becsapta maga mögött, mire Frigga összerezzent.
- Mindennek Atyja, óvd meg őket - suttogta Frigga, miközben a földet nézte.