Someone Take Me Home

-Bizalmas-

2001-Washington

Kora délután Barton ügynöknek jelentést kellett tennie. Általában ezt várja a legkevésbé egy küldetés után. Folyton vissza kell emlékeznie minden egyes részletre, természetesen a legpontosabban, majd mindezt papírra kell vinnie. Sokszor megússza a gépelést, hiszen az adminisztráción imádják a sármos és vicces Clint Bartont.  Való igaz, hogy sármos, vicces, jóképű és bátor. Nem mellesleg egyedülálló.

De most valami megváltozott. Amint leszállt a főhadiszállás hangárjában, közölték vele, hogy Fury igazgató látni kívánja azonnal. Mi is volt az előbb felsorolt tulajdonságokból az az egy? Jaj, hát persze. Bátor. Nos abban az öt percben amíg Fury irodájába tartott, nem volt bátor. Egyenesen rémült volt. Jobb szerette elkerülni, nemhogy az irodát, de még azt a szárnyát is az épületnek. Egyszer hívatták Furyhoz. 2 éve amikor elvitte az egyik quinjetet, hogy felvághasson az akkori barátnője előtt. Fury természetesen megtudta, és legyen elég annyit tudni, hogy bőségesen megfizette az árát. 

Kilépett a liftből és elindult a folyosón. Mikor meglátta az említett ajtót, éppen Coulson ügynök lépett ki rajta. Ez egy kissé megnyugtatta, de még mindig nem eléggé, hogy visszaszerezze azt a bizonyos tulajdonságát. Coulson elindult a folyosón és mikor meglátta Clintet udvariasan köszöntötte.

"Barton ügynök!"-majd kezet nyújtott felé, amit a másik ügynök el is fogadott, majd biccentett. Az ő figyelmét sem kerülték el a Barton arcán megformálódó izzadságcseppek. Erre muszáj volt reagálnia. Phil Coulson már csak ilyen ember.-" Ne gondoljon bele sokat. Köztünk szólva elég izgalmas megbeszélés elé néz."- a végét már nem bírta ki egy huncut mosoly nélkül, majd megpaskolta a vállát és útjára indult. 

Ez a kis csevegés csak még több kérdést vetett fel. Megbeszélés? Ő úgy lett tájékoztatva, hogy jelentést kell tennie az igazgatónak arról a küldetésről amiről épp hogy visszaért, valamint Coulson mosolya sem segített. Ez nem a megszokott biztató mosolya volt. Sokkal inkább az izgatott mosolya. Végül is ha izgatott nem lehet olyan nagy baj. Míg ezeken morfondírozott megérkezett az ajtó elé. Felcímkézetlen. Nem is volt névtáblára szükség, hiszen mindenki tudta mi, vagy sokkal inkább ki van az ajtó mögött.

Összeszedte minden bátorságát és bekopogott. Mikor meghallotta Fury hangját benyitott. Az igazgató háttal állt neki, és épp a csodás kilátást nézte a méretes ablakokból. Clint beljebb ment az irodában, és az íróasztal előtt megállt.-"Uram!"

"Hogy ment a küldetése Barton ügynök?"-mondta miközben megfordult, hogy szemtől szemben állhasson az ügynökével.-"Úgy értesültem minden a terv szerint alakult."-leült az asztalához, majd Clintnek is intett, hogy foglaljon helyet. Kihúzta az egyik széket és követte a parancsot.

Valami nem volt rendben. Elég ideje dolgozott már Furyval, hogy tudja, ha valamikor valami nagyon nincs rendben. Most ez is olyan volt. Tipikusan ő volt az, akit nem lehetett leolvasni. Soha senki nem tudta éppen mit érez, vagy mit gondol. Sokan abban is kételkedtek hogy egyáltalán vannak-e érzései. Pedig vannak. Hiszen ő is csak ember.

Most, jelen pillanatban vannak. Clint ebben biztos volt. És hogy mik voltak? Aggodalom, idegesség, sőt még talán félelem is.  Most már tényleg nem tudta mit gondoljon. Az biztos, hogy nem vele volt a baj, hiszen akkor nem ilyen lenne az arca, és nem feszengene a székében. Igen, most már biztos, hogy nem ő rontott el valamit. De mégis mi lehetett az, ami ennyire bosszantotta. A bátorsága azonnal visszatért, amikor rájött nem azért van itt, hogy számon kérjék valamiért.-"Uram! Minden tisztelettel, de nekem azt mondták jelentést kell tennem, és nem igazán értem miért önnek kell személyesen beszámolnom a küldetésemről."