Someone Take Me Home

-A vasajtó-

2001

Magára kellett hagynia őt. Nem tehetett mást. Az igazgató beszélni akart vele, és ilyenkor nincs választása. Elképzelhető, hogy amint belép az irodába, Fury közli vele, ki van rúgva. Ezen gondolatok közt sétált be főnöke irodájába, miután megkapta rá az engedélyt. Az igazgató az asztalánál ült. Papírhalmazok vették körül. Két nagyobb kupac az asztal jobb oldalán, a többi aktának kinéző stósz közvetlenül Fury előtt volt. Ahogy Clint az asztala előtt megállt, Fury felpillantott rá. Nem nagyon zavartatta magát.

"Pocsékul néz ki."-mondta közömbösen. Clint hirtelen azt sem tudta mit kellene reagálnia, hiszen nem pont erre számított.

"Köszönöm, uram."-mondta, bár inkább kérdésnek hallatszott.

"Nem bóknak szántam."-letette kezéből az aktát, amit eddig olvasott. Clintet fürkészte, szinte koromfekete szemével. Clint nem tudta mit kellene tennie. Olyan érzése volt, mintha az igazgató mondani szeretne neki valamit, mégsem teszi.

"Uram, az Özveggyel és Thompsonnal kapcsolatban...Én meg tudom magyarázni!"-kezdte a mentegetőzést. Valójában fogalma sem volt erre milyen mentséget hozhatna fel. Parancsot tagadott meg, és megtámadta az egyik vele dolgozó ügynököt. 

"Abban én nem lennék olyan biztos."-adott egy mindent tudó pillantást ügynökének. Clint egyre nehezebben vette a levegőt. Mellkasa kezdett összeszorulni. A bizonytalanság volt az, ami a legjobban megrémisztette. Nem tudta mi fog történni vele. Nem tudta mi fog történni Nataliával. Őt féltette. Legkevésbé sem maga miatt izgult. 

"Kérem engedje meg, hogy..."

"Maradjon csöndbe."-hangja teljesen közömbös volt. Semmilyen érzelem nem tükröződött benne. Clint nem hagyta annyiban, folytatta.

"Szeretném, ha megértené..."

"Fogja már be!"-csapta le az asztalra az aktát, miközben megemelte a hangját, és felpattant székéből. Clint ijedtében egyet hátrébb lépett. Ijedtsége arcára is kiült. Mióta a SHIELD-nek dolgozik, még egyszer sem látta ennyire magán kívül főnökét. Fury idegességében az orrnyergét kezdte masszírozni. Egyik kezével a székére támaszkodott.-"Miért hozta ide?"-hangja és tekintete most már fáradtságot tükrözött.

"Úgy hiszem, kiváló különleges ügynök lehetne belőle."-mondta kissé félve Clint.-"Tudom mit gondol..."-folytatta volna, azonban az igazgató ismét belé fojtotta a szót.

"Azt kötve hiszem."-lassú, komótos mozdulatokkal ült le székébe.-"Maga...Maga az eddigi legjobb ügynököm. Elküldtem egy küldetésre, méghozzá egy olyanra, amilyet már sikeresen elvégzett a múltban. Szóval egy, csak egyetlen egy kérdést teszek fel. Ő miben különbözött a többi célpontjától?"-és itt is volt az egymillió dolláros kérdés. 

Clint tudta, nem mondhatja azt neki, hogy volt egy megérzése, a nőben több lehet, mint gondolják. Márpedig pontosan ezt fogja tenni.-"Volt egy megérzésem."-Fury eddigi viselt maszkja lebomlott, és a helyét hitetlenség öltötte fel.

"Á, értem. Tehát volt egy megérzése. Érdekes."-hangjából csöpögött a gúny. Clint egy szemforgatás után fojtatta.

"Nagyon hasznos lehet a számunkra. A SHIELD számára."-tette le álláspontját. Fury összeráncolt homlokkal meredt rá. Bőrén meglátszódott a sokévnyi munka és stressz.

"A hangsúly a 'lehet' szón van. Gondolja, hogy egy gyermekkorától agymosott, orosz hazafiságra nevelt bérgyilkos és feltehetőleg kém, hajlandó lenne a SHIELD-nek dolgozni? Az életét adni a saját országával legantipatikusabb kapcsolatban álló országért és a polgáraiért?"-kezeit az asztalra téve hajolt előre, hogy még mélyebben Barton szemébe nézhessen.-"Vajon hajlandó lenne rá? Nem is, jobb kérdés az, hogy ő akarná ezt, vagy maga?"-mutatott felé. Ezek a kérdések szíven csapták.