Someone Take Me Home

-Parancs-

2001-Washington

Az elszántság az egyik legjobb emberi tulajdonság. Eltervezünk valamit, és végre is hajtjuk. Nem számít hányan mondják az ellenkezőjét. Kiállunk a magunk igazáért. Kiállunk azért, amiben vagy akiben hiszünk. 

A remény az, ami életben tartja az embert. Legtöbbször a remény adja meg az életünkben azt a löketet, amire már régóta szükségünk lett volna. Ezt nem mindig kell, hogy egy élethelyzethez csatoljuk. A remény fakadhat valamiből vagy valakiből.

Clint és Phil autóval tartottak a SHIELD főhadiszállására. A viharos időjárás miatt késve érkezett a repülőjük, ezért nem fognak tudni időben megjelenni Furynál. Legalábbis kifogásnak megfelel.

A bál estélyén, miután Clint elviharzott és otthagyta Nataliát, Coulson pár saroknyira állt az autójával. Nem szólt semmit, csupán odagurult Barton mellé és hagyta, hogy beüljön. Ezek után elindultak a reptérre, és felszálltak a legelső járatra. Nem beszéltek egymással. Phil nem tudta mit kellene mondania, Clint pedig el volt merülve a gondolataiban. Coulson nem tudott leolvasni semmit sem az arcáról. Nem tudta mi történt az estélyen, és nem érezte szükségét, hogy tudja. Sokkal inkább most nem. Természetesen kíváncsi volt, azonban tiszteletben tartotta Clint szótlanságát. 

Pár perc autózás után megérkeztek a főhadiszállás parkolójába. Együtt indultak el Fury irodájába. Philnél ott volt az aktatáskája, amiben az összegyűjtött információkat tartotta. Coulson bekopogott, majd mikor meghallotta az ajtózár kattanását benyitott. Clint követte, és becsukta maga mögött az ajtót. Az igazgató az asztalánál ült és figyelte, ahogy két ügynöke felé sétál. Az iroda teljesen le volt zárva. Ugyanúgy, mint mikor Clintet tájékoztatták az ügyről. Mindketten leültek az igazgató asztala elé helyezett székekre. 

"Uram!"-köszönt Coulson. Barton csak maga elé meredve fürkészte az irodát. 

"Mink van?"-kérdezte lényegre törően Fury. Nem volt ostoba, és pontosan tudta, hogy valami nincs rendben Clinttel. Sosem volt még ilyen szótlan. 

Coulson elővette a táskájából az aktát, és az igazgatónak nyújtotta.-"Amit megtudtunk ebben van."-Fury elvette az aktát és elkezdte olvasni. Alaposan nézte át az egészet. Szóról szóra elemezte. Clint egy idő után feltűnően bámulni kezdte az igazgató kezében lévő papírhalmazt. Mikor Fury végzett, látta, hogy az ügynöke szemében valami olyasmi csillan meg, amit nagyon ritkán lát. Aggodalom.

"Barton ügynök!"-szólította meg ügynökét.-"Szeretném, ha itt maradna, és beszámolna nekem minden történésről!"-Fury ellentmondást nem tűrő hangja elárulta, hogy nincs más választása. Jól meg kell fontolnia mit, és hogyan fog elmondani az igazgatónak. Neki már megvolt a saját terve, és eldöntötte, hogy meg is valósítja.

"Igenis!"-válaszolt egyszerűen, de magabiztosan. Fury bezárta az aktát, majd letette az asztala közepére. Elégedett volt azzal, amivel a két ügynöke hazatért. Azért is nagyon hálás volt legbelül, hogy nem haltak meg. Bár ezt sosem fogja elmondani nekik, hiszen a nagy Nick Furynak nincsenek érzései az emberek szerint. Jobb, hogy ez így van. Neki csak könnyebb tőle. Segít a munkája tökéletes elvégzésében. Könnyebb, ha az emberek féltek tőle és a hatalmától. Az engedelmességüket növelte. Nem akart diktátorrá válni, azonban így találta a legjobbnak.

"Coulson, maga végzett. Melendez tájékoztatja a következő küldetéséről. Keresse meg!"-fordult oda Philhez, aki először nem értette miért kell elmennie, de jobbnak látta, ha csak engedelmeskedik.

"Értettem. Viszlát!"-köszönt el mindkét munkatársától. Clintre vetett egy nem túl biztató pillantást, majd elhagyta az irodát.

"Most pedig kezdjen el beszámolni!"-dőlt hátra a székében Fury. Clint tudta, ez alól nem tud kibújni. Az igazgató pontosan tudja mikor hazudik valaki, így az igazat kell elmondania. Habár részletekre nagyon nem szeretne kitérni.