Someone Take Me Home

-Hirtelen halál-

2001

A szoba apró volt. A lámpák vakítóan fényesen világítottak. A tíz percenként kapott hideg zuhany borzalmas volt. A karjait láncok tartották fent. Mióta visszament, és nem jelentett tartották bezárva. Ezalatt több módszert próbáltak ki rajta az információszerzésre. Ez mind ismerősnek hatott számára. Tudták ők is, hogy sosem fog megtörni. Mégis kínozták.

Büntetés. Teszt.

Megbüntetik, mert nem ölte meg az amerikaiakat. Nem mondott el nekik semmit róluk. Arról sem tudnak, hogy beszélt az egyikkel. Hibát követett el, és ezért most szenvednie kell. Itt nincs helye hibáknak. Mégis, mikor az amerikai azt mondta, segíthet neki, nem tudta mit tegyen. Nem tudta megölni. Voltak, akik egyszer meg akarták menteni. Nem végződött jól egyikőjüknek sem. Az ő próbálkozásaikért is kapott büntetést.

Tesztelik a hűségét, és azt, megtörik-e. Hiszen arra képezték, hogy ne törjön meg. Soha. Senkinek. Semmiért. Nem volt hűséges. Nem árulta el az amerikaiakat. És ismét hova juttatta az engedetlenség? Abba a kis tenyérnyi fehér színű szobába. A falak, a padló és az ajtó is fehér volt. Eredetileg. A vére vörösre festette a padlót. A hátán a régi sebek mellett új vágások foglaltak helyet. Az arcán zúzódások látszódtak, amit az erős öklök hagytak maguk után. Minden alkalommal, amikor oda kerül, és újra kikötözik, a szoba mindig fehér. Mintha soha semmi sem történt volna. A vér vörös szobát átváltoztatják egy hófehér helyiséggé. És a két szín folyton váltja egymást.

Pontosan tudja mi következik a kínzás és a faggatózás után. Ismét a székbe ültetik. Beadják neki azt a szérumot, amit sokáig magának fecskendezett be. Mikor rájött mire képes abba hagyta az injekciózást. Madame nem jött rá. Egy ideig. Aztán ismét jött a szoba és a szérum.

Csak várt és várt. Nem arra, hogy a fájdalom alább hagyjon. Nem arra, hogy egyszer valaki elvigye onnan örökre. 

Egyszerűen a halálát várta.

---------------------

Clint egész éjszaka úgy aludt, mint a bunda. Az orvostól kapott fájdalomcsillapító és hátkenőcs nagyon hasznosnak bizonyult. Igaz, forgolódni nem bírt.

Amikor mindketten felkeltek, Phil bekente a Clint hátán lévő óriási véraláfutást, és elindultak a pékségbe. A sérüléseihez képest nagyon jól érezte magát. Vitte előre az elszántság. A nőnek segítség kell, és a kétségbeesett hangjából ítélve minél hamarabb.

Clint most már megfogja kérdezni Grischától a részleteket. Minden részletet, illetve a Vörös Szobát is meg fogja említeni. Csak remélni meri, hogy olyan készségesen fog válaszolni a kérdéseikre, mint legutóbb.

"És mégis milyen ez a Grischa?"-törte meg a csendet séta közben Coulson. Nem tudta mire számítson. Fegyvert is hozott magával. Clintnek nem is mondta, hiszen Dr. Smith azt tanácsolta, legalább egy napig ne keveredjen harcba. Mivel minél hamarabb fel kell hogy épüljön nem hagyhatja küzdeni. Ez viszont azt jelenti, hogy ha arra kerül a sor, egymagának kell megvédenie mindkettejüket.

"Amikor először láttam meg, és még nem tudtam ki ő, egy egyszerű kedves nyugdíjasnak néztem, aki friss péksüteményeket árul, hogy a kevés nyugdíját kipótolja."-ez volt az igazság. Clint látásból meg nem mondta volna, hogy KGB tiszt volt.-"De ez ne tévessze meg."-figyelmeztette Coulsont.-"Rögtön tudta mikor hazudom. Én viszont nem tudtam olvasni benne, csupán pár óvatlan pillanatában."

"Remélem el tud nekünk mondani mindent."-sóhajtott Phil. Nagyon reménykedett benne, hogy nem kell többet az informátorhoz szaladgálniuk. Amit tud, azt mondja el most.-"Elhoztam az üres aktát, hátha teljesen kitölthetjük."-emelte fel a kezében lévő fekete aktatáskát.