Someone Take Me Home

-Védett ház-

2001-Voronyezs

Miután Clint megérkezett a védett házhoz jól szemügyre vette kívülről. Rosszabbra számított. Sokkal rosszabbra. Ahogy körülnézett az utcában, látta, hogy vannak sokkal romosabb állapotban lévők is. Mondhatni az övék volt a legszebb. Ha minden igaz Coulsonnak már a házban kell lennie, azonban még egy lámpa sem égett, pedig már kezdett sötétedni. Mielőtt bement volna gyorsan körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla, nem követte őket senki.

Benyitott. Semmi más nem fogatta, csak sötétség. Mivel nem ismerte a házat és a berendezések helyét, inkább a villanykapcsoló után keresgélt. Egyszer csak felkapcsolódott az előtér csillárja,  és egy fegyvert szegező Coulson üdvözölte.

"Hé hé hé...Nyugalom. Csak én vagyok."-Phil először is megbizonyosodott róla, hogy a társa áll vele szemben. Leeresztette a pisztolyát és az eddig benntartott levegőt végre kifújhatta.

"Késett. Húsz percet késett!"-közölte vele miközben letörölte az izzadságcseppeket a homlokáról.-"Mégis mi a fene tartott eddig? Egy órás késleltetéssel indultunk, ami azt jelenti, hogy egy órával utánam itt kellett volna lennie!-akadt ki Coulson. Clint még sohasem látta ilyennek. A fegyver szinte remegett a kezében, a homlokát elöntötte a verejték és az arcára nem titkolt félelem ült ki. Az előtte álló ügynök ezen oldalát még sosem látta. Abban sem volt biztos, hogy egyáltalán valaki látta már ilyen állapotában.

"Coulson nyugodjon meg!"-próbálta lenyugtatni nem sok szerencsével.-"Nyugalom! Itt vagyok és jól vagyok!"-közelebb ment hozzá, majd a vállra tette a kezét és a szemébe nézett.-"Nem tehettem a késésről. Nagy volt a forgalom, mivel kigyulladt egy autó az út közepén."

"Rendben. Jól vagyok, csak máskor legalább üzenjen. Húsz perce szegeztem a pisztolyomat arra az ajtóra méghozzá a sötétben!"-jegyezte meg, visszatérve a Philhez, akit mindenki ismer és szeret.

Clint elnevette magát miközben felvette a hirtelen eldobott utazótáskáját.-"Na és milyen a hely?"-kérdezte, és elindult egy másik szoba felé.

"Ahhoz képest, hogy melyik országban vagyunk, elég otthonos."-követte Coulson. Beértek a konyhába, ahol Barton rögtön belenézett a hűtőbe. Meglepetésére tele volt sütésre váró húsokkal, tejjel, zöldséggel és gyümölccsel. Kérdő pillantást vetett Philre.-"Mégis mit csodálkozik? Volt egy teljes órám."-mosolyodott el, ahogy látta mennyire boldog lett Clint a teli hűtő láttán.-"Plusz még húsz percem..."-tette hozzá.

Clint elnevette magát miközben bezárta a hűtőajtót.-"Ezt még emlegetni fogja egy darabig, igaz?"-kérdezte meg. Válaszul csak vállrántást és egy vigyort kapott.

"Pakoljon ki aztán átnézzük az ügy részleteit. Fent vannak a szobák."-majd ezzel Barton elindult az emeletre. Mikor felért négy ajtót látott és egy keskeny folyosót. Mindkét oldalon két-két ajtó volt.-"Jobboldalon az első!"-hallotta Coulsont, mintha csak a gondolataiban olvasott volna.

Benyitott, és egy franciaágy fogadta. A szoba tágasnak nem volt mondható, mégis Clint élete egyik legszebbje lehetett eddig egy védett házban. Az ágy mellett egy álló lámpa árasztotta be fénnyel a szobát, miután felkapcsolta azt. A lámpa mellett még egy kis éjjeli szekrény foglalt helyet. Egy nagynak mondható ablak is volt, de már be voltak húzva rajta a függönyök. A szobában volt még egy ruhásszekrény és egy ajtó . Kinyitotta és belépett. Egy zuhanykabint, egy WC-t és egy mosdókagylót talált benne. Kipakolta az oda tartozó holmiját, majd visszament a szobájába, és bepakolta a ruháit a szekrénybe. Ezek után visszament Coulsonhoz, hogy végre megtudhassa a részleteket is az ügyről, amiket Fury nem kívánt elmondani neki.

"Kér egy kávét?"-kérdezte a pultnál álló Phil.-"Nem mintha az eligazítás nem lenne majd elég izgalmas, hogy ébren tartsa." 

"Igen, ha lehet."-válaszolt Clint, ahogy leült az asztalhoz.-"Nem értem Fury miért nem tudott mindent elmondani egyszerre."