Someone Take Me Home

-Felette állók-

2001

"Jelentést kérek!"-az idős nő türelmetlenül parancsolt rá. A közelgő események miatt fokozottan nagy volt a feszültség az Akadémián. Azon az egy estén mindennek tökéletesnek kellett lennie. Senki sem akarta feldühíteni az igazgatót. Azzal mindenki rosszul jár. Mindenki.

"Küldetés teljesítve."-a hangja rideg és érzelemmentes volt.-"Célpont kiiktatva."

"Helyes."-a nő felállt a székéből. Az irodája közepes méretűnek számított. Hatalmas ablakok, egy Verescsagin festmény, egy íróasztal és természetesen fotelek. Az iroda csendes volt. Csupán a cipője erőteljes kopogását lehetett hallani. Tekintete ridegen és semmitmondón méregette a szoba közepén vigyázzban álló 'fegyvert'. Ahogy megállt előtte észrevette a taktikai ruháján a száradozó vért. Az arcán szintén látható alvadt folyadék, mintha spriccolva került volna oda. A nő szemügyre vette és mikor látta, hogy nem az ő vére elmosolyodott.-"Mi történt?"

"Váratlan civilek."-szemei az ablakon kinézve meredtek a semmibe. Szemkörnyéke árulkodott a kialvatlanságról. Már két hete, hogy kiengedték a szobából. Azóta küldetéseken vett részt megszakítás nélkül. Ezek azonban másfélék voltak. Persze régebben is előjöttek az ilyesfajta megbízatások. Ezekhez nincs szüksége álcára. Bemegy, elvégzi a rábízott feladatot, és kijön. Elsétál, mintha semmi sem történt volna. A hátrahagyott hullák száma viszont nem erről árulkodik.

"Az igazgató ma este bált rendez. Mint mindig, önnek is ott kell lennie!"-a nő még közelebb állt hozzá, majd jobb kezével megfogta az állát, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.-"Este tökéletes kell hogy legyen!"-az idős nő arca ismét rezzenéstelenné és ellentmondást nem tűrővé változott.-"Emlékszik az ilyen estélyekre Miss Romanova?"-kérdezte kíváncsisággal, bár hangja már-már gúnyosnak hatott.

"Néhányra Madame."-megpróbálta megtörni a szemkontaktust a nővel, ő viszont nem hagyta.

"Ahhoz, hogy tovább működhessünk, és megtartsuk a meglévő színvonalat, muszáj megtartanunk a támogatóinkat."-világítóan szürke íriszei szinte megigézték fáradt szemeit.-"Tökéletesnek kell lennie Miss Romanova. Az ön feladata lesz a kapcsolatépítés, és annak fenntartása. Mondja el minden fontos vendégnek, milyen remek a mi magániskolánk! Ön, mint az igazgató lánya fontos szerepet játszik a reklámozásunkban. De vigyázzon! Csak diszkréten."

"Én azt hittem mindenki retteg az igazgatótól és az intézményétől."-érzéketlen hangjába cseppnyi gúnyt csempészett.

"Ha nem tetszik nekik az elegáns út, akkor majd kapnak ízelítőt az ellenkezőjéből."-a nő egyre szorosabban fogta az állát, de arca nem mutatta fájdalom jelét.-"Kezdjen készülődni!"-elengedte az arcát, és visszament az asztalához.-"Madame A már a szobájába készített mindent."-leült a székébe, majd néhány papírt kezdett el olvasgatni.-"Leléphet!"

"Köszönöm Madame."-sarkon fordult, hogy távozhasson.

"Miss Romanova!"-szólt utána. A nő azonnal megállt és visszanézett, egyenesen az instruktora szemébe.-"Ne okozzon csalódást!"-hangja kemény volt és nyers. Elképzelhető, hogy nem tetszett neki, hogy saját véleményét is belecsempészte egy mondatába. Bólintott, és kilépett az ajtón. 

Egyenesen a szobájába ment. A ágyára ki volt készítve a ruhája, a cipői, valamint smink. Egy valami szintén ott hevert. Egy táska, ami egy fecskendőt tartalmazott, benne zöld folyadékkal, amellyel a szérum hatását gyengítik le. Leült az ágyára, és rögtön befecskendezte a karjába.

A hirtelen jött érzelmektől kicsordult egy könnycsepp mindkét szeméből. Nem sokszor adják meg a lehetőséget az érzelmek ismeretére. Ha őszinte akar lenni, nem szeret érezni. De a szérum hatása nélkül legalább ő döntheti el, hogy akarja-e, vagy sem a saját érzelmeit.