-Jelentés nélküli nevek-

209 20 16
                                    

2001-Washington

Clint ki volt merülve. Egész éjszaka Nataliát nyugtatta, amikor pánikrohama volt. Egyre rosszabbak lettek. Az altatók és a nyugtatók csak kevés ideig voltak hatással rá. A nap kezdett felkelni. Clint odament, és az ablakoknál elhúzta a függönyöket, hogy fény szűrődhessen be rajtuk. Ahogy a nap egyre feljebb ment, annál jobban nőtt meg a mozgás az utcákon is.

 A főhadiszállás harmincadik emelete volt a SHIELD 'kórháza'. Ez a részleg teljesen eltért a többitől. Amint a liftből kilépve körbenéz az ember, olyan, mintha egy teljesen átlagos washingtoni kórházban lenne. Középen helyezkedik el a nővérpult. Onnan több folyosó ágazódik el. A folyosókon különböző szobák vannak, különböző feladatokkal. Natalia egy elzárt részen feküdt egy hangszigetelt szobában.

 A legutóbbi pánikrohama után átvitték oda. Egyre hangosabbak lettek a sikolyai. Mintha üldözné valami, és egyre közelebb érne hozzá. Clint csak abban bízott, akármi vagy akárki is kergeti az álmában, nem adja meg magát neki, hanem tovább küzd. A szoba kisebb volt, mint a megfigyelő, ahová tegnap bevitték. Itt is a szoba közepén volt az ágy. A jobb és a baloldalán is a monitorok foglaltak helyet a fejtámlája mellett. A fürdőszoba ajtaja szemben volt az ággyal. Clint két széket vitt be magának, hogy ne kelljen állnia és feltehesse a lábait. A szobában egy darab nagynak nevezhető ablak volt, világosbarna függönyökkel. A szobának kellemes kávé színe volt. A Clint melletti sarokban egy kis asztal foglalt helyet, rajta egy kancsó vízzel és egy pohárral. Ahogy az utcákat figyelte arra lett figyelmes, hogy valaki benyit a szobába. Megfordult és az egyik Nataliáról gondoskodó nővér volt az.

"Jó reggelt!"-köszönt oda egy fáradt mosollyal az arcán. Miközben Clint visszaköszönt neki, oda ment Nataliához. Megnézte a branüljét és az életjeleit.-"Mozgott azóta, hogy idehoztuk?"

"Nem."-válaszolta Clint. A nővér ásított egyet, ahogy Clintre nézett.

"Elnézést."-nevette el magát a nővér. Clint rámosolygott. Átérezte a helyzetét. Egész éjjel Natalia mellett volt. Nem hagyta magára egy percig sem, csak mikor az orvosok elvitték a vizsgálatokra. Kávét ivott ugyan, az ő helyzetén már az sem segített. Majdhogynem két napja nem aludt rendesen. A nővér miután befejezte az apróbb vizsgálatokat, kiment, és egy orvossal tért vissza.

"Jó reggelt!"-köszönt az orvos és kezet fogott Clinttel. Magas, karcsú nő volt, haja fekete, mint a korom.-"Dr. Thorpe"-nyújtott kezet.

"Barton ügynök. Örvendek!"-ráztak kezet. A nő másik kezében meglátott egy papírhalmazt. Natalia aktáját.-"Azt meg honnan szerezte?"-kérdezte gyanakvó hangnemmel.

"Fury igazgató megkért, végezzem el a pszichológiai kiértékelést az új foglyunkon."-Clintnek a fogoly szó hallatán megfeszült az állkapcsa. Ez a nő nem azért volt itt, hogy segítsen neki, hanem azért, hogy kielemezze.

"Hát az nem fog összejönni."-mondta már ijesztően nyugodtan. A doktornő nem leplezte lepődöttségét. Clint karba fonta kezeit, és vigyorogva tette hozzá.-"Nincs magánál."-szavait önelégült gúnnyal fűszerezte meg.

"Tudom mit gondol..."-kezdte volna el, azonban Clint közbevágott.

"Hogyan? Olvas a gondolataimban?"-tettetett kíváncsiságot.

"Természetesen nem. De tudom, hogy meg akarja védeni ezt a nőt."-mutat Nataliára.-"Én segíteni szeretnék neki."-a nővérnek int, hogy távozzon. Amint becsukódott az ajtó, ismét Clinthez fordult.-"Vannak teóriáim, arról, hogy miken mehetett keresztül. És most nem a hétköznapi dolgokról beszélek. Tudja egyáltalán hány darab heg van összesen a testén? Magának, nekem, Furynak...Egyikünknek sincs még sejtése sem, miket élhetett át. Szóval megkérem, hogy bízzon bennem! Éppúgy segíteni szeretnék neki, mint maga. Ha ő is akarja."-Clint szótlanul és tátott szájjal nézett Dr. Thorpe-ra. Ez a nő nem semmi.-"Szóval...Felébreszthetjük?"-Clint először bizonytalankodott, de rábólintott. A doktornő kinyitotta az ajtót, és értesítette a nővéreket. Barton kilátott a folyosóra, és két őrt látott az ajtó két oldalán állni. Egy valamit nem értett. Ha Fury tudja mi történt, miért nem hívatta még az irodájába? Nem mintha annyira szeretett volna oda menni. 

Someone Take Me HomeWhere stories live. Discover now