Someone Take Me Home

-Mozdulatlan-

2001

"Az Özvegy van itt, uram."-lépett be az ajtón az őrt álló katona. Petrovics bólintott, hogy beengedheti. Az őr arrébb állt, és Natalia bement az irodába. Megállt az igazgató íróasztala előtt. Kiegyenesedett, kezeit a háta mögött kulcsolta össze. Pont úgy, ahogyan elvárták tőle. Ivan hátradőlt székében.

"Új küldetést kapsz."-jelentette ki. 

Natalia kíváncsian nézett Ivánra egy pillanatig. Ez a küldetés még csak az első lenne a mai nap. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egész nap csak az Akadémián legyen. Persze voltak ilyen napok, csak nem gyakran. Ilyenkor túl sok körülötte az ember. Nem szerette a tömeget, és éppen ezért szerette, ha békén hagyják a szobájában, és egyedül lehet.

Végül csak bólintott, hiszen úgysincs más lehetősége.-"Egy amerikai repülő lépett be az országunk légterébe. Úgy értesültem, téged keresnek."-mondta teljesen nyugodtan. Natalia értetlenül nézett. Őt keresik? Hiszen a világ a létezéséről sem tud.-"A SHIELD ügynökei."

"Miért kereshetnek?"-kérdezte kissé értetlenül. SHIELD. Valahonnan ismeri ezt a szót. 

"Nyilván azért, hogy megöljenek."-állt fel Petrovics. Összegombolta az öltönyén a gombokat.-"Az a rengeteg jó, amiket a küldetéseiddel érsz el..."-közeledett az Özvegy felé.-"Nem akarják, hogy az Anyaországunknak jobb legyen. Nem bírják elviselni a kudarcot, amit a mi sikerünk okoz számukra."-már Natalia előtt állt. Ivan mindkét kezét Natalia vállára tette. Az Özvegy teste megfeszült. Nagyon ritkán érintik meg, és akkor sem kedvességből. Magánál volt annyira, hogy tudja, Ivan sem szeretetből teszi, hanem azért, manipulálhassa.-"Ahhoz, hogy folytathassuk ezt a sok jót, meg kell ölnöd azokat az ügynököket."-elvette a kezeit, és csak állt ott.-"Előzd meg őket! Végezz velük, mielőtt ők végeznek veled Natalia!"

Ivan a szemeit fürkészte. Bármit is látott bennük, arca megfeszült, és átváltott a diktátorrá, aki mindig is volt. Nataliának nehezére esett nem megszólalni. Az estély óta nem adták be neki a szérumot. Jobban is érezte magát. Nem jól, de jobban. Ebben a két napban feljavultak az érzékei, és a figyelme is élesedett. Ha nem mutatja jelét engedetlenségnek, akkor elkerülheti az egész folyamatot. Ivan választ várhatott, mert ha lehetséges, arca még inkább megkeményedett. Itt már tisztában volt abban, hogy eddig tartott a 'szabadsága'.

"Katona!"-kiáltott, szemét nem vette le az Özvegyről. Az őr benyitott, és vigyázzba állt.-"Szólj Madame B-nek!"-a katona sarkon fordult és pár perc után meg is érkezett a hivatott személy. Mikor a Madame belépett , és meglátta az Özvegyet, már sejtette miről lehet szó.-"Madame! Vigye el és készítse elő a Fekete Özvegyet a küldetésére. Úgy vélem, a teljes rituáléra szükség lesz."-méregette még mindig Nataliát.

"Értem! Máris átvisszük a Szobába."-a Madame két kiképző tiszttel érkezett. Mindketten közelebb léptek az Özvegyhez. 

Nataliának egész teste, minden sejtje arra késztette, hogy hagyja magát, hiszen mindig ezt teszi. Valahányszor elviszik a Szobába, engedelmesen megy és tűr.

De nem most. Amint a két tiszt megfogta a karjait, megpróbált küzdeni. Próbálta kitekerni a tisztek kezét, de azok már fel voltak készülve minden mozdulatára, hiszen nagy részt ők képezték ki. Gyorsan megragadták, és lenyomták a földre. Az egyik kicsavarta a kezét, és még inkább nyomta lefelé. A fájdalom érzetét nem mutatta, csupán a dühöt és a félelmet. Megpróbált kiszabadulni, de esélye sem volt. A tisztek fejenként száz kilós izomtömeget alkottak, és ismerték Natalia minden lehetséges mozdulatát. Addig tartották, míg el nem lazultak izmai. Mikor ez megtörtént felállították, de még mindig szorosan tartották.