In the church

1.

A nap ezer ágával ontotta magából a meleget, ezzel felperzselve a Pickering közelében elhelyezkedő, kisebb várost. Miközben én a a park egyik fapadján ültem, addig Betty a földön talált megfelelő "pihenő helyet" a futásunk után. Hosszú, már-már fehér hajam laza copfba volt fogva.

- Szerintem ez úgy el van cseszve, ahogy - szólalt meg hirtelen, minek következtében zöld szemem rá kaptam. - Várj, ez értelmes volt?

- Asszem’ igen - szaladt ráncba a homlokom. - De mi van elcseszve?

- Az, hogy még csak nyár eleje van, de az exem már túltett három lányon. Miért érdekel még mindig, az a gyökér?

- Mert szereted?! Miért szakítottál vele, ha ugyan úgy táplálsz iránta érzéseket? - vontam fel a szemöldököm. Betty maga a káosz. Olyan, mint egy vihar, ami hirtelen tör elő és pusztít el mindent maga körül.

- Mert nem éreztem azt, hogy ez kölcsönös lenne - ült fel mellém a padra. - Ahj Fayre, elegem van.

- Hát, nekem is - bólintottam elhúzva a szám. - De mosolyogj már egy picit. Nyár van, minden nap jöhet valami kaland, vagy akár az igazi. Nem kell az első szerelmes miatt szomorkodnod egy életen át.

- Néha utállak - pillantott rám halvány mosollyal. - Túl jól bánsz a szavakkal.

- Jó vicc volt - álltam fel nevetve. - Na, gyere! Nincs kedvem itt ücsörögni egész nap.

- De fáradt vagyok - kezdett nyafogni, a fejét hátra döntve. - Kell neked az idióta egészséges életmód mellett kampányolni. Ettől fogok meghalni basszus.

- Biztos vagyok benne, hogy pont a testmozgás fog veled végezni.

- Rosszabb vagy, mint egy tesitanárnő - forgatta a szemét. - Mit akarsz csinálni a délután?

- Nos anya meg akarja nézni az új papot, aki amúgy itt van már három hete, de anyának erről gőze sincs - nevetem el magam a végére.

- Gondolom mennyi kedved van hozzá - jegyzi meg felállva a padról.

- Megmondtam anyának, hogy maximum fél óráig fogok egy szent emberrel kommunikálni.

- Ugye tudod, hogy.... - kezdte, de félbeszakítottam.

- Ajj nem úgy szent na. Csak az egyházhoz tartozik és hozzám képes ő egy triplán szent férfi.

- Egyébként anyud mióta ilyen vallásos? - fordult felém, miután elindultunk.

- Nem vallásos, csak álszent. Bemegy a templomba misére és megbeszéli a tojás árát - tettem hozzá nevetve. Nem igazán ápolunk jó viszont anyukámmal, mondhatni épp hogy elviseljük egymást.

- Így kell azt - bólintott elismerően. Miután kiértük a kapun szétváltak az útjaink. Míg én haza, ő a nagyijához ment, ezáltal teljesen ellentétes irányba indultunk. Miközben a tikkasztó melegben sétáltam azon gondolkoztam, hogy mit fogok csinálni egész nyáron. Mivel az osztálytársaim a fővárosban élnek, kivéve Betty, ezért velük csak nagyon ritkán tudnék találkozni, ebben a városban, inkább már falu pedig nincs egy fiatal lélek sem. Komolyan..még a bolti eladók is nyugdíjas nénik, akik diákmunkára senkit sem vennének fel, mondván hogy nincs elég tapasztalata a diákoknak.

Ahogy benyitottam a házba megcsapott a szokásos, fulytó légfrissítő illata, ami az egész földszintet uralta. Egyszerűen szörnyű és büdös volt, az anya szerint isteni illatú, rózsás légszennyezős cucc. A konyhába lépve megpillantottam anyát, aki totál feketében ült az asztalnál és olvasgatott valamit a neten..

- Temetésre megyünk? - dőltem neki az ajtófélfának keresztbefont karokkal. Kissé ijedten felém kapta a fejét, majd azt megrázva ismét a képernyőre tapadt.

- Öltözz szépen.

- Szóval öltözzek fel úgy, mint egy gyászoló vénasszony? Emlékszel, hogy azt mondtad, hogy a fekete öregít? Szóval nincs fekete ruhám.

- Akkor miben akarsz eljönni? A többi ruhád vagy fos színű, vagy olyan, mint akit lehányt a Mikulás. Templomba megyünk nem a tengerpartra - forgatta a szemét unottan. Hát most nem édes? Az anya, akire mindenki vágyik.

- Ja és egy paphoz megyünk, nem egy halotthoz a temetőbe. Remélhetőleg ő sem reverendában fog szobrozni.

- Jó, de ne neon színeket húzz magadra, mert akkor letagadlak - sóhajtott megadóan. Egy győztes vigyor kíséretében sarkon fordultam és felszaladtam az emeletre, hogy aztán egy örökkévalóságnak tűnő ruhaválasztásba kezdjek. Nem, csak viccelek. Gyorsan kikaptam egy fekete nadrágot és az apró, egerekkel tarkított fehér ingem, majd gyorsan átvettem őket. Időhiány miatt hajat nem tudtam mosni, ezért kifésültem és felkötöttem, ezután pedig késznek nyilvánítottam magam. A cipőmet felkaptam az ajtóban és anya oldalán elindultam a templomba.

- Te leszel a templom szegény egere? - sandított rám gúnyosan. Egy ideig értetlenül pislogtam magam elé azon gondolkozva, hogy most melyikünk a hülye, amikor leesett, hogy az ingemre gondol. Válasz helyett csak megforgattam a szemem és csendben maradtam. Lehetetlen vele veszekedni. Komolyan. Néha jó lenne ezzel megoldani a problémáinkat, de anya olyan, mint egy ovis. Folyton leutánoz gúnyos hangon és ugyan azokat válaszolja mindenre, ergo a normális életem egyenlő a nullával. Már csak azt várom, hogy elég pénzem legyen ahhoz, hogy jó messzire elhúzzak innen.

- Ne mondj semmit, csak bólogass és maradj csendben - utasított a templom ajtaja előtt. Mintha ő annyira jól bánna a szavakkal, komolyan. A nagy faajtót lassan nyitotta ki előttünk, amitől egyébként az idegbaj kerülgetett, de amint megcsapott az a tipikus templom szag azt kívántam, bárcsak kicsukott volna.

A padsorok között haladva mentünk közelebb a hatalmas szobrokkal és festményekkel tarkított dobogóhoz, ahol egy magas férfi állt fekete reverendában, amitől rám tört a nevetés. Anya gyilkos pillantással illetett, de nem igazán foglalkoztam vele, egyszerűen annyira röhejesen nézett ki az atya abban a hacukában, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Az érkezésünkre, vagy a nevetésemre, felénk kapta a fejét, mire a szó szoros értelmében megtorpantam. Oké, most vagy egy playboy különkiadásának fotózására tévedtünk, vagy tényleg ilyen jól néz ki az új pap.

- Dicsértessék atyám! - tette össze a két kezét anya egy levakarhatatlan mosollyal.

- Mindörökké ámen! - válaszolta mély kissé rekedtes hangon. Jó, melyik padra dőlhetek rá ájultan? Egy pap, aki fiatal és helyes...miért érzem úgy, hogy a misére járók száma arányosan növekedni fog? Ember legyen a talpán, akinek ez a félisten, najó ez kicsit igaz is, nem tetszik meg.

- Nagyon örülünk, hogy egy ilyen elhivatott atya érkezett a városba. Ne tessék megharagudni, hogy ezt mondom, de az elődjén nem igazán látszott, hogy pap volt - kezdte anya a szokásos pletykálását, mire megforgattam a szemem. Hihetetlen, hogy Isten házában is képes így viselkedni.

- Remélem rólam más véleménnyel lesznek - pillantott rám, de nem fordított nekem nagyobb figyelmet. Egek, ekkora csuhedrist...

- Ebben biztos vagyok - bólogatott anya. - És mikor lesznek a misék?

- A szokásos időpontokban - válaszolta röviden. Anya halványan bólintott, én pedig magamban egy jót nevettem, hiszen fogalma sincs arról, hogy mikor is vannak a misék.

- Ez de jó, akkor jönni fogunk - találtam meg a hangom egy hatalmas vigyorral. - Igaz, hogy nem vagyunk felszentelve, vagy mi, de jövünk.

- Az ajtó nyitva áll, még akkor is, ha be van csukva - ejtett meg egy halvány mosolyt. Most poénkodni próbált, vagy ezt is komolyan gondolta?

- Ki nem hagynánk - fordultam anya felé mosolyogva. Tudom, hogy ki fog nyírni, de ezt egyszerűen nem hagyhattam ki.

Nos igen. Azt hiszem, hogy így kezdődött a mi furcsa és zavaros történetünk. Nem viccelek, ha azt mondom, hogy soha nem ismertem őt igazán. Túl titokzatos volt és túl szent hozzám képest. De egy idő után megtaláltam a kulcsot minden titkához és akkor megnyílt nekem. Akkor szerettem bele igazán...