In the church

13.

Értetlenül kapkodtam a fejem az atya és Hardin között, miközben kérdések hada kavargott a fejemben. Oké, ismerik egymást, lehet hogy a börtönből, de miért vannak rosszban? És Hardin miért lett ilyen ideges? És az atya miért mosolyog még mindig úgy, mint egy jó hírt közlő sebész?

- Nem! - rántottam ki a kezem az övéből.

- Nem? - kérdezett vissza szikrákat szóró szemmel. Ha élőként ezt látom utoljára, akkor fohászkodom, hogy had tudjam legalább egyszer szembe köpni...

- Nem! - ismételtem magam, de sokkal erélyesebben.

- Nem?

- Mondom hogy nem! - dobbantottam a lábammal. - Én ráérek, ha folytatni szeretnéd.

- Nem látod a fától az erdőt - hajolt közelebb, miközben a heves levegővételtől vörös lett az arca.

- Nincs itt semmilyen erdő, csak te. Nem értem, hogy miért akarsz jót egy ilyen makacs ribancnak, mint én - mutattam magamra idegesen.

- Ne akadj már fent két jelentéktelen szón légyszives - forgatta a szemét unottan. - Te mondod mindig, hogy nem a ruha teszi az embert! Ne bízz benne, most az egyszer hallgass rám...kérlek!

- Ha adnál egy rendes indokot, hogy miért fostál be egy paptól, akkor bíznék benned Hardin - sziszegtem a fogaim között. Ha most bejönne valaki a templomba valószínűleg azt hinné, hogy az atya valami dühkezelési szakkört tart. Elszakította rólam a tekintetét, hogy a tőlünk alig pár lépésre álló atyára nézzen.

- Nem mondhatom el - nézett ismét rám. Ez most komoly?

- Miért? Mi ez, valami hét pecsétes titok? Hardin, ne szopass már! - csattantam fel beletúrva a hajamba. - Jó, akkor ne mond el, de akkor nem megyek veled, hanem itt maradok és elvégzem azt, amiért jöttem.

-  Jaaa, a takarítás - kapott a fejéhez megvilágosodva. - Rendben, csináld meg, takaríts fel...de siess haza, oké?

- Jó - léptem el tőle és jelentőségteljesen az ajtóra néztem. Még egy utolsó pillantást vetett ránk, majd sarkon fordult és gyors lépésekkel elhagyta a templomot. Amolyan "mi a szar volt ez?" fejjel néztem Shawn atyára.

- Gyermekem, ha most tőlem vársz válaszokat, akkor sajnos el kell, hogy szomorítsalak - ingatta a fejét.

- Hát persze...azt sem tudja, hogy honnan ismeri a bátyámat? Érdekes - mértem végig gyanúsan. - Valami itt bűzlik és most nem a dohos szagra értem, ami körbe lengi az épületet.

- Nem igazán tudom, hogy pontosan mire is szeretnél kilyukadni.

- Járt a börtönbe. Lehet, hogy ott ismerte meg Hardint. De ha csak az ige hirdetésének céljával ment oda, akkor miért utálják egymást? Mert ezt még egy vak is levágná, hogy nem puszipajtások! És miért volt ilyen gúnyos meg kárörvendő? Nem éppen ez jellemez egy papot, ha jól tudom. Szóval most szépen elmondja, hogy mi folyik itt, vagy kiszedem Hardinból!

- Hű, bekeményítettél - jegyezte meg bólogatva, miközben halkan felnevetett. - Nem szeretek sokat beszélni igazából...

- Hát pedig most muszáj lesz - fontam keresztbe a kezem a mellkasom előtt.

- Azt szeretnéd tudni, hogy pontosan honnan is ismerem Hardint? A húgom barátja volt egy időben - vonta meg a vállát nemtörődöm stílusban, mire elkerekedett szemmel néztem rá.

- Hogy micsoda? Akkor ő Anastasia?

- Aaliyah - javított ki mosolyogva. - Nem vagy valami jó a nevekben.

- Ennyi? - vontam fel a szemöldököm türelmetlenül. - Ezért nem szereti? A húga miatt? Ennyi? Most ez komoly?

- Teljes mértékben - bólintott. - Tán valami más miatt is "utálnom" kéne?

- De...Hardin azt mondta, hogy a volt nőjének köze volt a sráchoz, akit megvert. Magát verte meg? - kaptam levegő után döbbenten.

- Nem. Te semmiről sem tudsz? - kérdezte, bár jobban illett volna kijelentésnek. - Hardin és Aal körülbelül három hónapig jártak, aztán szakítottak, mert Aal volt barátja újra visszatért a városunkba. Ő volt az, akinek a bátyád ellátta a baját.

- És milyen jól tette..ez az Aaliyah nagyon bátor, hogy így dobálózik a pasikkal. A bátyám meg idióta, hogy emiatt börtönbe juttatta magát - tettem hozzá, mert semmi kedvem nem volt a testvéreinken veszekedni. - És maga hol volt amúgy, amikor mindez történt?

- Abban az évben voltam Rómában tanulni - mosolyodott el büszkén.

- És mit tanult? Hogy hogy emelje az égbe a bort meg az ostyát?

-Csöpög a hangodból a gúny Lányom - ingatta rosszallóan a fejét, mire elnevettem magam. - A mai fiatalok olyan furcsák.

- Még mindig nem egy nyolcvan éves, Milka reklámokban kekszet majszoló öregember, szóval ezt fejezze be! - mutattam rá ellentmondást nem tűrő hangon. Fayre, kemény diktatúrát folytatsz...

- Gyakorolnom kéne az egyik éneket a vasárnapi szentmisére - közölte, miközben kinyitott egy fekete könyvet és lapozgatni kezdte. Oké, az eddig is kezében volt?

- Amúgy van még egy zene, ami szintén az egyházhoz köthető - vettem elő a telefonom és megnyitottam a megfelelő applikációt.

- Biztos hogy hallani akarom? A múltkori is, Isten bocsássa meg a szavaimat, de borzalmas volt.

- Maga most leszólta...mindegy - legyintettem végül és vigyorogva indítottam el a Take me to church-ot. Az atya már az első sornál grimaszolni kezdett, de nem állítottam le. Talán megtetszik neki, ha végig hallgatja...vagy örökre kiűz innen. Nem is tudom, hogy melyiknek örülnék jobban.

- Nos... - köszörülte meg a torkát, amikor a szám véget ért. - Nem volt olyan rossz egyébként. Bár nem éppen a hitet terjesztette, ami feledtébb elszomorító, de mindezek ellenére nem volt olyan fertelmes.

- Ezt el kell mondani Hoziernek - süllyesztettem a zsebembe a készüléket. - Tényleg nem szeret zenét hallgatni?

- Nem szeretem, ha valaki trágár szavakat használ, vagy a testi kontaktusról beszél egyfolytában - kezdte enyhén oldalra döntött fejjel. - Márpedig a mai dalok kilencven százalékában ezek nagy mennyiségben előfordulnak.

- Miért, az jobb, hogy egy bárányt istenesít? Mióta veszi el az emberek gondjait? Mit csinál? Lerágja a füvet az udvarban?

- Ezeknek vallási hátterük és jelentésük van, melyet sok tanulás és értelmezés gyanánt fejthetsz csak meg.

- Ja, biztos. Amúgy mi késztette arra, hogy egy világ végén fekvő, civilizációtól elzárt faluba jöjjön? Akárhol lehetett volna pap, nem? - szaladt ráncba a homlokom.

- Ez attól függ. Itt megüresedett a hely, hiszen Thomas atya elment én pedig egy községet kerestem, ahol némileg nyugalomban hirdethetem az igét.

- Nincs is kinek hirdetnie - nevettem fel hitetlenkedve. - Maga elképesztő, komolyan. Még soha nem találkoztam ilyen zakkant emberrel.

- Ezt bóknak veszem - biccentett mosolyogva.

- Az volt - vontam vállat nevetve. - Most elvárnám, hogy viszonozza eme nemes gesztust és mondjon rólam valami szépet, de parázok, hogy mit mondana, szóval nem kell.

- Én sem találkoztam még olyan templom takarítóval, aki nem vallásos....

- Templom takarító. Ez most komoly? - szakítottam félbe.

- Hát..az vagy Lányom - válaszolta mosolyogva.

- Magától az agyérgyulladás kerülget néha, remélem, hogy tud róla!