In the church

3.

- Szóval besegítesz annak a félistennek? - vigyorodott el Betty a kezében egy burgonyaszirommal, ami a rajta lévő paprikás mártástól piros volt.

- Elég zakkant egy pap az - sóhajtottam visszagondolva a gyónásomra. - Nem szeretnék igazából pont egy papot kibeszélni, de annyira szent az egész faszi, hogy szerintem a tökét is levágatta.

- Jesszusom - kezdett el köhögve nevetni - Fayre, te esküszöm bolond vagy.

- Tudod te, hogy hogy hív? Gyermekem. Úgy néz, mintha egy darab papír lennék, komolyan még a padokra is nagyobb örömmel néz.

- Tégy ez ellen Drága, vesd be a bájod.

- Te megőrültél? Rám küldené a démonűző munkatársait, ha egy picit is közelednék felé. Csak érjen véget ez a nyár - tűrtem egy kósza tincset, ami kiszabadult a copfomból, a fülem mögé.

- Ennyire gáz? - szaladt ráncba a homloka. Elgondolkozva inkább csak vállat vontam és az előttünk pihenő biciklitárolóra siklott a tekintetem. - Nem mondhatsz fel?

- Ez nem egy munka - néztem rá. - Plusz anyám még a szomszédos városokban is szétkürtölte, hogy ilyen nagy szívem van. Valószínűleg az álszent hívek szerint Mária reinkarnációja vagyok.

- És voltál már misén?

- Már csak az hiányzik, hogy még ott is a szentbeszédet hallgassam. A minap elénekelt nekem valami bárányos dalt, miközben felsepertem. Egy élmény volt - forgattam a szemem.

- Szerinted egyébként miért lett pap? Tök jól néz ki és annyi csajt megdönthetne..ehelyett egy fekete hálóingben feszít egész nap egy dohos szagú épületben.

- Hogyan cikizd ki az egyházat level harminc - nevettem el magam. - A kérdésedre válaszolva amúgy fogalmam sincs. Lehet, hogy valami háborús helyről jött, nem akart katona lenni ezért pap lett.

- Túl sok filmet nézel - bökött felém a fejével. - Emlékszel, amikor törin megnéztük a Dunkirkot? Jesszus, halál volt az a film.

- Én aludtam rajta - vontam vállat nevetve. - A suliban nézett filmek felén vagy rajzoltam, vagy aludtam.

- És ettél. Akárhányszor filmeztünk ott zörögtél a zacskókkal.

- Mert azon az órán legalább nem üvöltöttek még azért is.

- Főleg amikor Mr.Robinson is elaludt azon a dokumentumfilmen. Akkor lógtam először, mert szinte mindenki hazament...

- Ja és azóta ez nálad állandó dolog. Egyszer pórul fogsz járni - ingattam rosszallóan a fejem.

- Mintha apámat hallanám. Komolyan, kezdesz túl szent lenni - mondta. Amolyan "ezt te sem gondoltad" féle arckifejezéssel pislogtam rá és próbáltam rájönni, hogy ez a mondat pontosan hány sebből is vérzik.

- Ajj mindjárt mennem kell...nem szeretnél elkísérni?

- Hülye vagy? Keresztelésemkor voltam utoljára templomban...

- És? Itt az ideje, hogy ismét szívj egy kis szent levegőt - szakítottam félbe vigyorogva. Ám hiába győzködtem, Betty túl makacs volt és inkább haza ment mondván, hogy komoly tervei vannak a délutánra. Ennek köszönhetően pedig egyedül s nulla életkedvvel nyitottam ki a már ismerős, barna ajtót és léptem be a, szokás szerint, üres templomba.

- Halihó! - merészkedtem beljebb a padsorok között. Pár perc múlva aztán Shawn atya markáns arcvonásaival találtam szembe magam. Szokásához híven a fekete reverendájában és barátságos mosolyával sétált lassan felém. - Dicsértessék!