In the church

18.

Kedd reggel hangos dörgésre keltem, ami azt jelentette, hogy a napok óta emlegetett vihar megérkezett. Kissé morcosan keltem ki az ágyból és kapcsoltam fel a villanyt, hiszen a szobában idegesítően sötét volt fél tíz ellenére. Miután némileg összerámoltam, gyorsan átöltöztem és a konyhába mentem, ahol Hardin ült. Homlokráncolva figyeltem a fejét, ami az asztalon pihent és...aludt?

- Úristen Hardin a házba csapott a villám - ordítottam, mire azonnal felriadt én pedig hangos nevetésben törtem ki. Amikor aztán realizálta, hogy csak szivattam felmutatta a középső ujját és visszatette a fejét az asztalra. - Elmondod, hogy miért itt húzod a lóbőrt? Ellepték a szobádat a sáskák? Úristen, megismétlődik az a sáskajárás, amit a Bibliában emlegettek?

- Te mi a szarról beszélsz? - nézett fel rám egy olyan fájdalmas grimasszal, hogy belesajdult a szívem. Majdnem. De ez részletkérdés.

- Hidd el, hogy nyár végére olyan hívő leszek, hogy szobrot állítanak nekem a templomban - ültem le vele szemben. - Na, miért alszol itt?

- Miért ne aludnék itt? - nézett fel rám, miközben az álla alatt összekulcsolta az ujjait.

- Miért aludnál itt? Van saját szobád - mutattam a szoba irányába.

- De a konyhát mindig jobban szerettem - villantott meg egy fogas vigyort. - Itt voltam egész este és csak néztem ki az ablakon.

- Jesszusom Hardin, be vagy állva? - kiáltottam fel elszörnyedve. - Vagy a börtön teljesen elvette az eszed?

- Én voltam az éjszakás őr - vonta meg a vállát, majd felült és nyöszörögve megdörzsölte az arcát.

- Én szart se értek - ingattam a fejem. Milyen játékot játszik, hogy őrnek képzeli magát?

- Válaszolj valamire, de őszintén - nyomta meg az utolsó szót, miközben komolyan a szemembe nézett. - Van köztetek valami azzal a pappal?

- Hogy mi? Hardin, egy kibaszott papról beszélünk - hitetlenkedtem.

- Van, vagy nincs? - vonta fel a szemöldökét.

- Szerinted? Kikezdenék egy ilyen szentfazékkal? - mutattam magamra, de aztán látványosan elgondolkoztam. - Mondjuk elég jól néz ki...

- Ezt most felejtsd el - vágott a szavamba dühösen. - Ő tiltott. Gyümölcs, zöldség és minden faszság, világos?

- Miért, csak nem a pasid? - kérdeztem gúnyosan.

- Kérlek Fayre, ne engedd, hogy elvegye az eszed. Bár ami nincs, azt nem lehet, de ez mellékes - tette hozzá keresztbefont karokkal.

- Menj a francba - vágtam a fejéhez, mielőtt felálltam és visszamentem a szobámba.

✝

A templom ajtaját egy hatalmas sóhajjal nyitottam ki, miközben lehúztam a kapucnimat, ami eddig csurom vizesen takarta a fejem. Egyébként nem ért semmit, de azért feltettem, mert miért ne. Lassú léptekkel indultam meg a sorok között, szememmel az atyát keresve, aki kivételesen nem jött a nyíló ajtó hangjára és köszöntött. Néha amúgy olyan, mint egy szellem.

Homlokráncolva néztem körbe újra és újra, miközben paranoiásokat megszégyenítő mód kezdtem gondolkozni. De tényleg, mi van akkor, ha úgy döntött, hogy végez velem és megvárja, míg a csapdájába sétálok? Én meg persze, hogy az idióta, szőke lány leszek a horrorfilmekből, aki sikítva fut a gyilkos karjaiba.

- Lányom! - hallottam meg az atya hangját. Annyira megijedtem hirtelen, hogy megugrottam és guvadt szemekkel figyeltem minden mozdulatát. - Jól érzed magad?