In the church

14.

- Dicsértessék! - sétáltam a padok között egy nagyon halvány mosollyal.

- Mindörökké ámen! - biccentett az atya mosolyogva. - Mi szél hozott ilyen korán? - pillantott a csuklóján pihenő órára.

- Hát...már az is baj, ha dél előtt jövök, vagy mi? - nevettem fel erőltetetten.

- Egy szóval sem mondtam ilyet Lányom. Valami baj van esetleg? Szeretnél gyónni egyet, hogy könnyíts a lelkeden?

- Minden vágyam - forgattam a szemem. - Semmi bajom.

- A semmi miatt nem vagyunk ilyenek - döntötte enyhén oldalra a fejét, miközben összekulcsolta a kezeit.

- Kivételes alkalmakkor de - gondoltam vissza a tinédzser éveim, kezdő depressziós korszakaira. - Csak összevesztem Hardinnal. Nem nagy ügy..sokszor előfordul.

- Bántott? - kérdezte egyből, mire megráztam a fejem.

- Olyat soha nem tenne...legalábbis nagyon remélem, mert akkor álmában levágom a tökét - ráncoltam a homlokom morcosan.

- Tudod mit? Nem kell készülnöm semmilyen misére, szóval van időm. Menjünk egyet járni, kiszellőztetni a fejünket és közben meséld el, hogy mi történt, rendben?

- Nem tudom. Itt biztonságban érzem magam, mert ez egy felszentelt hely. Mi van akkor, ha séta közben egy morcos, meszes fejű apácává változik? - formáltam a gondolataimat szavakká.

- Hogy jobban érezd magad és úgy kezelj, mint egy rendes és normális embert - hangsúlyozta ki a normális szót. - Leveszem a kollárét is.

- Hű...haladunk - jegyeztem meg vigyorogva. Ha most nem úgy nézek ki, mint egy kanos kisgyerek az első pornó nézése közben, akkor Isten rám tette a kezét és megáldott...

- Elszomorít amúgy a tény - kezdtem, amikor kiértünk a levegőre. - hogy nem ismerek több ilyen valással kapcsolatos dalt.

- Lányom, azoknak annyi közük van a katolikus valláshoz, mint neked - sandított rám mosolyogva.

- Tisztáznunk kell valamit...ha azt akarja, hogy normális embernek nézzem, akkor ne hívjon így. Én sem szoktam a barátaimat Gyermekemnek meg Lányomnak hívni - tettem hozzá, miközben a fejemet ingattam.

- Rendben! Odafigyelek rá. Viszont ne feledd el, hogy miért vagyunk itt - sétált a szokásos, lassú tempójában.

- Ohh anyám - temettem az arcom a tenyerembe. - Nem ejthetnénk ezt a témát? Tényleg semmi extra.

- Sajnálom, de nem - rázta a fejét.

- Jó - sóhajtottam beletörődve a sorsomba. - Csak összevesztünk a szokásos, jelentéktelen dolgokon. Már kiskorunk óta mindig ez van. Ezért nem jó, ha bátyád van. Inkább lehetne nővérem, vagy egyik sem. De nem, nekem pont Hardin jutott...a zűlött életű bűnöző, aki pár nap erejéig Isten báránya akar lenni. De minek is mutatom be, amikor maga is jól ismeri?!

- Azért annyira jól nem ismerem, mint ahogy gondolod - mosolyodott el. - Nem velem volt együtt, hanem a húgommal.

- Nos, ezt nem tudhatom - csúszott ki a számon. - Néha elgondolkoztam azon, hogy Hardin tényleg a lányokhoz vonzódik-e.. - helyesbítettem.

- Az Hardin. Én csak Istenhez vonzódom - pillantott a felhőkkel tarkított égboltra. Mondom én, hogy ez a faszi zakkant.

- Meg anno a csajhoz, akivel együtt volt - mutattam rá, amolyan "engem nem tud átverni" fejjel. - Nem kell itt ez a kamu erkölcs, a papok is emberből vannak és na...érti. Szükségletek meg minden ilyen, kivéve, ha nem távolították el a szóban forgó területet. Várjunk..én most kajak...oké, befogtam!