In the church

12.

A számat rágcsálva vártam, hogy anya és a bátyámnak nevezett valaki belépjen az ajtón és három év után először nézzek a szemébe. A szívem mélyén igazán utáltam, mert nem volt ott nekem, mert soha nem volt jó báty és, mert elrontotta az életét. Agresszív és meggondolatlan. Ezzel pedig mindent tönkretesz, szó szerint.

A bejárati ajtó lassan nyitódott, mire ijedten kaptam oda a fejem. Először anya lépett be egy ragyogó vigyorral az arcán, majd őt követte Hardin. Mind a ketten azonnal felém néztek, de én csak az utóbbi személyt pásztáztam. Kerestem benne a bátyámat, de annyira más volt...halvány borosta fedte az arcát, a haja rövid volt és a válla sokkal szélesebb. Csak azt ne mondja, hogy a rabokon gyúrta ki magát...

- Fayre? - kérdezte az ijesztően mély baritonján. Simán elmehetne horrorfilmekbe, amiken a rém hívogatja a naiv áldozatokat...mondjuk azokban soha nem szólnak bele a telefonba, de sebaj.

- Hardin - álltam fel a kanapéról keresztbefont karokkal.

- Hiányoztál! - tett pár lépést felém. - Te...olyan szép nő lettél. Az én kis hugicám - mondta, majd bármiféle figyelmeztetés nélkül szorosan magához ölelt. Azt hittem, hogy undorító börtön szaga lesz, bár nem igazán tudom, hogy az milyen, de tévedtem. Az orromba kúszó öblítő és fűszeres parfüm egyvelege meglepett.

- Most mondanám, hogy megnőttél - nevetett fel lágyan, amikor eltolt magától. Könnyes volt a szeme, ami miatt tátott szájjal néztem rá. - De még mindig csak a vállamig érsz.

- Hát...ja! - próbáltam valami értelmes választ adni, de nem ment. Olyan volt, mintha egy idegennel beszélgetnék.

- Alig hiszem el, hogy végre veletek vagyok - nézett hol rám, hol pedig anyára barna szemével, amit minden bizonnyal anyától örökölt. Nekem jutott ez a ronda zöld, ami apámra emlékeztet...

- Aha...nekem mennem kell - kerültem ki gyorsan és a reakciókat meg sem várva rontottam ki az ajtón. Gyorsan szedtem a lábam attól félve, hogy utánam jön. Ideges voltam a szívem pedig úgy kalapált, mint egy őrült. 

A templomhoz érve frusztráltan a hajamba túrtam és a számat rágcsálva mentem oda az atyához, aki a virágokat nézegette. Most komolyan nincs jobb dolga?

- A kurva anyádat már - szidtam a földet, amiben kishíján elestem. Az atya döbbenten kapta rám a fejét és a szemével valószínűleg azt kereste, akit ilyen szavakkal illettem. - Dicsértessék!

- Mindörökké ámen! - biccentett mosolyogva. - Hogy vagy ma Gyermekem?

- Kifejezhetem csúnya szavakkal? - tettem csípőre a kezem, miközben az egyik lábammal doboltam a fűben.

- Ez az egyetlen módja annak, hogy tudasd velem? - kérdezett vissza.

- Háát... - gondolkoztam el. - Per pillanat ez az egyetlen mód, amiben nem opció az, hogy valakinek betörik a feje.

- Nem hangzik valami jól - állapította meg a fejét ingatva.

- Az a majom hazajött. Én...pfuu - fújtam ki a levegőt idegesen. - Legszívesebben átmennék rajta egy traktorral. És még ölelget meg arról magyaráz, hogy hiányoztam neki. Hát ez engem hol érdekel? Pár hét és újra visszamegy..én tudom. Agyfaszt kapok.

- Talán innod kéne egy picit.

- Ad a miseborból? - csillant fel a szemem. - Eskü, hogy gyónok cserébe tízszer. Úgysem jár magához senki, legalább lesz munkája.

- Nem áll szándékomban leitatni a híveimet Lányom.

- Ki mondta, hogy részeg szeretnék lenni? - vontam fel a szemöldököm. - De egy pohár mellett elmesélem, hogy a farkas hogy ette meg az utolsó malackát. Na? - böktem meg a vállammal.