"-A mi szerelmünket még az egyház is tiltja..."
Mi van akkor, ha új papot helyeznek a kisvárosba? Egy új pap, akiről mindenki azt hiszi, hogy olyan lesz, mint Thomas atya. Idős, néha zsémbes ám egy csupaszív lélek. De arra senki sem gondol, hogy a v...
- Tudod - pillantott fel az atya a kezében tartott Bibliából, majd az orrára tolta fekete keretes szemüvegét. - Lehet, hogy igazad volt, amikor azt mondtad, hogy a Bibliák évről-évre változnak egy picit.
- Én mondtam ilyet? - szaladt ráncba a szemöldököm. - És maga emlékszik rá? Hű, végre valaki, aki figyel is rám, miközben beszélek - pislogtam meghatottan, pedig igazából nem voltam az. Hülye Fayre, ez a pap még a hangyákra is figyel...
- Van egy nagyon régi, még az első világháború idejéről származó Bibliám, melyben pár sor teljesen más formában szerepel, mint ebben - lengette meg a kezében tartott példányt.
- Aha..maga most kajak megnézte, hogy hasonlítanak-e? Vagy csak olyan szent faszivá érett, hogy kívülről fújja az összes pontot meg vesszőt?! - vetettem fel, mint második, lehetséges opciót.
- Minden nap olvasok belőle egy kicsit. Lehet, hogy ez külső szemlélőként unalmas, de tudod, nekem ez olyan, mint neked a kedvenc dalod. Minden nap meghallgatod, ahogy én olvasok a Bibliából minden egyes nap. Ha elfelejteném vétkes lennék a saját hivatásom ketrecében - tette mellkasára a kezét, miközben egy furcsa grimasz futott át az arcán.
- Hű, micsoda szavak - bólogattam, nagyokat pislogva. - Gondolom ez valami rejtett jelentéses szar, én meg sík hülye vagyok hozzá, ezáltal soha nem fogom megtudni, hogy miről is beszélt pontosan. De ha tudni szeretné...vétkes helyett éhest értettem - vigyorogtam rá büszkén, mintha akkora teljesítés lenne, hogy kezdek megsüketülni.
- Ha már az éhesnél tartunk...mi a kedvenc ételed? - ült le az egyik padra, majd maga mellé helyezte a bőrkötéses könyvet, miközben témát váltott.
- Nagyon szeretem a békacombot. És a ragut. Olcsó és finom. Mi kell még? - vontam fel a szemöldökét, de az arcát látva elnevettem magam. - Jó, csak viccelek. Szabadidőmben férfiakat eszem - vontam meg a vállam nemtörődöm stílusban. - Várjunk, ez totál félreérthető volt - csaptam magam homlokon.
- Csak egy picit - legyintett nevetve. - De még mindig jobb, mintha te is tagja lennél a fénnyel táplálkozók szövetségének.
- Van olyan? És azzal kajak jól lehet lakni? - kaptam rá a fejem döbbentem. Szinte le lehetett olvasni az arcáról a "mi a francért hoztam szóba" kérdést.
- Nem, tudod Lányom, ehhez csak az agymosott emberek folyamodnak.
- Most szívesen játszanám a hülyét, hogy, ha kimossák az agyam, akkor megszabadulok-e attól a sok szartól, ami benne van és utána a víz fertőződik-e meg....de inkább csak mosolygok és bólogatok.
- Tényleg jobb így - értett velem egyet. - Szóval nincs kedvenc ételed?
- Csak nem főzni szeretne nekem? - tört ki belőlem a nevetés. - Mármint..ha igen, akkor nyugodtan, ahogy szeretné. De alapból azt mondom, hogy mindent megeszek, persze ez nem igaz - tettem hozzá mosolyogva. Csak most tűnt fel, hogy ez a szemüveg milyen jól áll neki...
- Nem tudok főzni - nevetett fel lágyan. - Csak gondoltam kezdeményezek valami olyan beszélgetést, amiben te is jól érzed magad.
- Ó, nem kell ahhoz beszélgetni - mondtam, aztán kínomban nevetni kezdtem. - Jobban preferálom a bábjátékot - bólogattam, próbálva javítani a dolgon. - Vagyis...basszus, ez egyre rosszabb. A lényeg, hogy én most nem a közösülésre célozgatok, hanem, hogy én csendben is tök jól vagyok és nem kell csak miattam beszélnie.
- Hidd el, nem teher. Hiszen többnyire ezért van a szánk.
- Najó, hagyjon békén - temettem a tenyerembe az arcom, miközben olyan hangokat adtam ki, mint egy kutya, amikor meglátja a gazdáját. Most tényleg arra gondolt, amire gondolok, hogy gondolt? Egy pap sötét gondolatokkal? Főleg Shawn atya? Ez még pálinkának is erős lenne...
- Maga olyan, mint Veronica...íjesztő és furcsa - vettem ki a gumit a hajamból, hogy újra felköthessem, miközben szűkített szemmel vizslattam a szórakozott atyát. - Csak nem túl sok volt a misebor?
- Ma nem volt mise...
- De attól még meghúzhatja - vágtam a szavába egy sunyi vigyorral. - Nyugi, nem mondom el senkinek. A maga dolga, hogy mit és mennyit iszik. De azért ne igya le magát a sárga földig, mert nincs kedvem egy dülöngélő, hálóinges fazonnal tölteni a napom.
- Egyébként beszereztem pár új gyertyát - pattant fel hirtelen és az első padon heverő dobozhoz sétált. - Gyönyörűek! Képtelen vagyok levenni róluk a szemem. Azt hiszem ezek a gyertyák a szerelem megtestesítői.
- Büdösek? - szaladt ráncba a szemöldököm. - Vagy valami totál átvitt értelemben gondolkozik és arról beszél, hogy elmúlik, mint ahogy leég ez a gyertya?!
- Egyszerűen csak gyönyörű, mint a rajta lévő Szentképek. Elveszem bennük, akárhányszor rájuk nézek. Életem utolsó perceiben is ezeket, a természetfelettien szép képeket szeretném nézni.
- Photoshop az egész - horkantam fel a fejemet ingatva. Most miért kell egy képet előttem halálra dicsérgetni? Senkit sem érdekel...
- Cs6 vaaagy? - húzta el az a betűt. Amolyan "ez tényleg részeg" fejjel inkább a seprűre néztem.
- Most megkérdezném, hogy honnan tud maga az ilyen szerkesztős biszbaszokról, de attól, hogy pap még lehet telefonja - fontam keresztbe a karom a mellkasom előtt, mielőtt megvontam a vállam és a seprűhöz mentem.
✝
- Még mindig úgy gondolom, hogy nem kéne ott takarítanod - suttogta Hardin, miközben közelebb hajolt hozzám az asztal felett.
- Még mindig azt mondom, hogy ha nem tudsz egy normális indokot felmutatni, akkor folytatni fogom - sziszegtem a fogam között, nehogy anya meghallja. A szomszéd átjött valamiért, ezzel megzavarva a "családi" vacsorát, ami a bátyámnak pont kapóra jött.
- Fayre, kérlek..ne legyél ilyen makacs. Csak egyszer az életedben gondolkodj tisztán!
- Ő egy pap! Hardin...ismered, nem? Te is jól tudod, hogy zakkant..
- Épp ez az! - szakított félbe. - Nem bízom benne. Mi van akkor, ha tényleg nem normális?
- Akkor tökön rúgom és utána az lesz - dőltem hátra a székben. - Ne parázz már, tudok magamra vigyázni.
- A húgom vagy, nem tudok nem aggódni, főleg, ha azzal a csókával vagy.
- A húgod már nem kislány - emlékeztettem. - Aranyos és egyben furcsa is, hogy ilyen erősen tolod ezt a jó báty dolgot, de nem kell. Képes vagyok észrevenni és megvédeni magam, ha arról van szó.
- Bízom benne - sóhajtotta, amikor anya vigyorogva csatlakozott közénk és ült le az asztalfőre.
na, vajon kivel szövetkezik az atya?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
