In the church

16.

Reggel a szokottabbnál is nyúzottabbul keltem. A hajam az arcomhoz tapadt, a szám ki volt száradva és úgy néztem ki, mint akit telibe öntöttek egy vödör vízzel. Lassan kecmeregtem ki a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak és ne keltsek olyan látványt, mint aki hetekig az utcán aludt. Miután alaposan átsikáltam magam a piros szivacsommal és megtörölköztem, a szobámba vettem az irányt, majd felöltöztem. Mivel a fejem még mindig fájt, ezért a konyhába mentem, hogy keressek valami olyan gyógyszert, ami tényleg használ is, nem úgy, mint a többi.

- Hát te? - pillantott rám a bátyám, aki egy hatalmas szendvicset majszolt. Egy sóhaj kíséretében öntöttem magamnak narancslét és vettem be az apró kapszulát.

- Ki szeretnéd fejteni, hogy mennyire szarul nézek ki, vagy lapozhatnánk? - fordultam felé. Egy halvány mosollyal biccentett az asztalon pihenő kék tányérra, amin egy szendvics volt. - Te csináltál nekem reggelit? Mi ütött beléd?

- A kedvesség?! - nevetett fel halkan. - A húgom vagy, nem szerethetlek?

- Ez akkor is furcsa tőled, de köszönöm - ültem le vele szembe, majd magam elé húztam a tányért.

- Megint rosszat álmodtál? - váltott témát kíváncsian.

- Csak a szokásos - legyintettem nemtörődöm stílusban. Gyakran álmodom azt, kiskorom óta, hogy vízbe fulladok. Kislány voltam, amikor anya levitt minket a tengerpartra, mi pedig Hardinnal úgy döntöttünk, hogy megmártózunk a vízben. Anya tudta, hogy nem vagyok tökéletes úszó, így árgus szemmel figyelt minket, de pár pillanat alatt megtörtént a baj és egy nagyobb hullám alá kerültem. Egy gyors vízi mentő lélekjelentén múlt, hogy most itt lehetek-e..

- Mondtam, hogy próbáld ki az álomfogókat...

- Hardin - szakítottam félbe hitetlenkedve. - Szerinted az a szar mennyit segít? Mert szerintem csak értelmetlenül lógna a falon. Tizenéves korom óta mondjátok, hogy "majd elmúlik", de ez már szerintem nem fog.

- Hidd el, hogy el fog - mosolyodott el bíztatóan.

- Mondjuk igaz. Ha meghalok csak nem ez fog várni a mennyben - tettem hozzá nevetve. - Bár lehet, hogy a pokolba jutok. Még nem döntöttem el...még van időm jegyet venni.

- Nekünk külön helyünk lesz, ne aggódj - mosolyodott el halványan és egy nagyot harapott a szendvicséből.

✝

A templom ajtaját lassan nyitottam ki felkészülve a takarításra, amihez egyébként semmi kedvem nem volt. Mivel már ide járok több mint egy hónapja a dohos szag és a hideg lassan kezd a részemmé válni. Amikor kilépek innen olyan vagyok, mint a templom. Kicsit büdös és hideg.

- Dicsértessék! - intettem az atyának egy halvány mosollyal.

- Mindörökké Ámen! - vetett keresztet egy fekete rózsafűzérrel a kezében. - Éppen imádkoztam, ha gondolod csatlakozhatsz.

- Lehet, hogy ciki, de csak ima foszlányokat tudok - ültem le mellé, miközben magam elé meredtem.

- Szeretnéd, ha megtanítanálak imádkozni? - ajánlotta fel mosolyogva.

- Most nem azért, de ez kibaszott erotikusan hangzott - tört ki belőlem a nevetés, miközben az atya szinte felszisszent a trágár szóra. - Egyébként, nem kell köszönöm. Tökéletesen megvagyok eme tudás nélkül is..

- Ahogy gondolod - biccentett, majd összekulcsolta a két kezét, lehunyta a szemét és nem zavartatva magát motyogni kezdett valamit. Amolyan "nem hiszlek el" féle arckifejezéssel hátra dőltem a padban, majd én is becsuktam a szemem és fájdalmasan nyöszörögni kezdtem.