💚 Nélküled | Hardzello | Hun ✔

3. rész

Hello bicsiz (jk I love y'all), itt a kövi rész! Amúgy nem tudom még, hogy hogyan fogok ráérni, de ha minden kötél szakad, akkor is minimum 1 rész per hét (legalább is remélem 😂).

(még mindig) Joe szemszögéből

Beléptem az ebédlőbe, kezemben Ben Cardy-val. Rögtön észrevettem Gwilt, az ő 188 centijével (nemtom ez mennyire igaz, csak úgy beírtam, hogy Gwilym Lee's height és ezt dobta ki lol), mellette ült Rami. Ahogy megláttak, Gwil a homlokára csapott, Rami pedig nevetni kezdett. „Őt is visszük? Oké!" mondta.

Egy négyszékes asztalnál ültek. Most én is odaléptem hozzájuk, majd megpróbáltam leültetni Cardy B-t az egyik üres helyre. Kicsit nehezen tudtam megoldani, hogy ne csússzon le róla, de végül mégis sikerült. „Mindjárt jövök." mosolyogtam rá a srácokra, és elmentem a pulthoz az én adagomért.

„...Igen, tényleg aranyos volt tőle." hallottam, amint visszatértem az asztalhoz. „Hm? Miről van szó?" kérdeztem, miközben lehuppantam Cardboard Ben mellé. „Ah, csak amit Ben kirakott." mondta Gwil. „Mi? Mit rakott ki?" nevettem, majd előhalásztam a zsebemből a telefonom, és megnyitottam az instagramot. Rákerestem Ben oldalára, és láttam, hogy ő is kirakta azt a képet rólunk, ahol a Tokió-torony előtt ülünk. „...ez igazán felvidított." olvastam fel hangosan. „Aww." sóhajtottam mosolyogva.

„Tegnap beszéltem vele, és azt kéri, vigyünk neki szuven-" kezdtem, de Gwil közbeszólt. „Inkább egyél, és ne beszélj! És legfőképp ne kombináld a kettőt!" nevetett. „Oké-oké!" morogtam, és befejeztem a reggelimet.

*egy órával később*

„Készen álltok?" kérdezte Gwil egy nagy vigyorral a képén. „Még szép!" mondtam, mosolyra húzva a szájamat. „Na csináljuk!" kiáltotta Rami, feltartva mindkét kezét, és mindhárman egyszerre pacsiztunk.

Hallottuk, ahogy a műsorvezető valamit magyaráz japánul, majd sorban bemondta a nevünket, mi pedig kiléptünk a színpadra. Mindegyikőnket nagy üdvrivalgás fogadott, és mi vidáman integettünk az embereknek.

Elhangzottak az üdvözlő szövegek, meg ugye elmondták, melyikünk kit játszott a filmben. Ezután megkérdezték, hogy merre van Ben. „Ömm, hát ő..." kezdte Gwil, de egy nagy sikoltozás szakította félbe.

„Itt van!" mondtam komolyan, és elvettem a személyzetünk egyik tagjától Cardy B-t. „Ben, akarsz egy pár szót szólni?" odatartottam a mikrofont a kartonfigura fejéhez. Egy kicsit vártam, megadva a drámai hatást, majd megráztam a fejem. „Nagyon szégyenlős."

Az interjú után szétváltunk. Gwil azt mondta, még elmegy valahova, vesz valamit a barátnőjének. A személyzet visszament a hotelba, Rami meg én pedig elmentünk egy Jurassic Parkos kiállításra, csak viccből. Úgy, szórakozásból. Aztán, hát igen... Ott volt az a robot-dinoszaurusz, én pedig... hát, muszáj voltam csinálni egy újabb videót. „Ó, baszki!" „Neee!" „NEEEEEE!" mindketten ordítottunk, majd Rami nevetésben tört ki. Előbb leállítottam a felvételt, megtartva a rémült ábrázatot, majd én is kuncogni kezdtem. „Ez van... Poszttraumás stressz zavar." mondtam a körülöttünk állók sokkolt arckifejezését látva, és megint kitört rajtam a nevetés.

„Annyira hülye vagy!" mondta Rami, miközben továbbálltunk. „Tudom." vigyorogtam. Ezután ráírtunk Gwilym-re, hogy merre van, majd megbeszéltük, hogy összefutunk valahol. „Tokió-torony? Szerintem az az egyetlen hely, ahova eltalálok." mondta Gwil a telefonba, mi pedig bólintottunk. „Oki-doki!"

Elmentünk valami furcsa robot-rakétás klubba – kezemben még mindig Cardboard Bennel. Itt újra hárman voltunk – illetve na jó, négyen: Gwil, Rami, Ben Cardy és én. Amíg Rami meg Gwilym körbenéztek, én előre mentem, és leültem a pulthoz, mellettem Cardy B. Senki sem akart kidobni minket, de úgy gondoltam, vicces lenne, ha úgy tennék – természetesen videóra véve.