💚 Nélküled | Hardzello | Hun ✔

17. rész

Ben szemszögéből

Ahogy telt az idő, azon gondolkodtam, miért is jön be nekem Joe jobban, mint ahogy kellene. Miért hiányzik ő jobban, mint a többiek?

Nem tudtam rájönni. Csak azt tudtam, hogy nélküle unalmasak a napjaim. Nélküle... nem vagyok egész. Nélküle üresnek érzem magam. Alig vártam, hogy újra láthassam, mégis... rosszul éreztem magam a múltkori miatt.

Aztán az SAG Díjosztónak is hamarosan eljött az ideje. Szorongva indultam útnak, hogy felvegyem Gwilt, akivel együtt repültünk Los Angelesbe, méghozzá az évben immár harmadjára - és még távolról sem volt vége a díjazási szezonnak.

Gwilym beszállt, majd most már tényleg a repülőtér felé vettük az irányt. Egy ideig csendben ültünk egymás mellett, ami annyira zavart engem, hogy bekapcsoltam a rádiót. Bármi megtette, amíg nem volt teljes csönd - az a halálom.

"Miért vagy ilyen feszült?" kérdezte Gwil, aki az anyósülésen foglalt helyet. "Nem is va--" kezdtem, de ő közbevágott. "Dehogynem." Nem reagáltam. "A hallgatás beleegyezés - ez esetben egyetértés." állapította meg, mire én csak a szememet forgattam.

"Egy kicsit félek." vallottam be. Gwilym erre elmosolyodott, én pedig úgy felképeltem volna. "Mitől? Az utazástól?" kérdezte, de mindketten tudtuk, hogy ez nem igaz. "Vagy inkább úgy kérdezzem, kitől?" vigyorgott. "Csak nem Joe-tól félsz?"

"Ó, fogd be!" nevettem, miközben befordultam a reptér parkolójába. "Tudod, ő egy remek fickó, biztosan értékelné, ha elmondanád neki..." próbálkozott, de szerinten tudta előre, mi lesz a válaszom. "Aham, majd amikor piros hó esik... júliusban."

Az utat sikerült zavartalanul lebonyolítanunk - egy rajongóval sem futottunk össze, ami ritka volt. Van, hogy még a kisboltba se tudok elmenni anélkül, hogy le nem szólítanának. Mindig is gondoltam, hogy nagy sikere lesz a filmnek, de hogy ennyire?

Ahogy megérkeztünk, ledobtuk a cuccunkat a hotelnál, majd csatlakoztunk a többiekhez az "elő-party-n". Nagyon örültem, hogy láthattam őket, főleg Joe-t.

"Hé, sziasztok!" köszönt a fentebb említett személy, amikor meglátott minket. "Nincs kedvetek csinálni egy képet ennél a L'Oréal-os cuccnál?" "Milyen cuccnál...?"

*később a hotelnál*

"Szóval, Joe azt mondja, hogy elhozta Cardy B-t..." fordult oda hozzám Gwilym, én pedig felvontam a szemöldököm. "Igen? És...?"

"És van egy nagyon jó ötletem egy videóhoz." somolygott Gwil. Biztos voltam benne, hogy valami rosszban sántikál. "Gyere, menjünk oda a szobádhoz!" mondta.

Út közben elmagyarázta az ötletét. "Tehát. Emlékszel arra a videóra, ahol Joe reggel Ben Cardy-val az ágyában ébredt Tokióban?" Már hogy ne emlékeztem volna? "Persze." "Most is egy hasonlót kéne csinálni."

"Hogy jövök én a képbe?" kérdeztem, kissé összazavarodva. "Hát..." kezdte vigyorogva "...miután Joe 'megbeszélte' Cardboard Bennel hogy ez így nem mehet tovább, felkel, hogy elmenjen." Gwilym már nem bírta tovább, felnevetett, és muszáj volt szünetet tartania emiatt. "De te ott feküdnél a másik oldalán."

Megtorpantam. "Hogy... mi?" "Aztán megkérdezné, hogy ismeritek-e egymást Cardy B-vel" folytatta, mit sem törődve az én közbeszólásommal ", meg ilyenek..."

Nope. Ez egyáltalán nem tetszett nekem. Egy ágyban lenni Joe-val? Ez most komoly? Tuti, hogy felállna a cerkám...

"Ömm... nem hiszem, hogy ez a legjobb ötlet..." szóltam, de Gwilym csak a fejét ingatta. "Jó lesz, ne aggódj!" mondta, majd kinyitotta az én szobám ajtaját, és a hátamnál finoman meglökve betessékelt engem. "Megkeresem Joe-t és neki is elmondom amit neked. Addig te készítsd elő a terepet!" utasított, becsukta az ajtót, és elment.

Joe szemszögéből

Ahogy megérkeztek Benék, és megcsináltuk azokat a hülye L'Oréal-os képeket, félrehívtam Gwilym-et. Nem mondtam neki semmit, csak a kezébe nyomtam a telefonom, amin a Cheryl-lel folytatott beszélgetés volt megnyitva.

"Hát ez..." kezdte, de nem találta a szavakat. "Igaz ez?" tettem fel a kérdést. Mindkét lehetőségre felkészítettem magamat - hogyha nem igaz, akkor ne szomorodjak el, illetve ha mégis igaz, akkor meg ne kezdjek el ugrálni örömömben.

Gwil a szája elé helyezte a kezét, mintha nagyon gondolkodna valamin, csak azért, hogy elrejtse a mosolyát. De hát én észrevettem. "Te szemét!" nevettem fel, és gyengén megütöttem a vállát az öklömmel. "Egész végig tudtál mindenről és egy szót se szóltál!"

Gwil felkuncogott. "Pontosan ezért találtam ki a kis tervemet!" "Ezért kérted, hogy hozzam el Cardy B-t?" "Pontosan. Ha visszamentünk a hotelba, neki is kezdhetünk a megvalósításának."

*később, a hotelban*

Gwilym épp az előbb ment el valahova Bennel... "Maradj ott, ahol vagy!" szólt hátra a válla fölött, mire én bólintottam.

Nemsokára visszatért, immár Ben nélkül. "Gyere, út közben elmondom a tervet!" mondta.

"Okés." mosolyodtam el. Már nagyon izgatott voltam. "Cardy B... szedjük össze Cardy B-t!" úgy tűnt, Gwilym nagyon koncentrál, látszott rajta, hogy csak úgy kattognak a fogaskerekek az agyában.

A szobámban kivettem a bőröndömből a kartonfigurát, majd Gwil intett, hogy kövessem. "Ben szobájához megyünk." mondta.

"Na szóval, a terv így hangzik: megint csak Cardboard Ben mellett ébredsz az ágyban, mint ahogy Tokióban is történt." kezdte, én pedig figyelmesen hallgattam. "Ezután megbeszéled vele, hogy ez így nem mehet tovább, vagy valami, rád bízom. Ahogy a másik oldaladra fordulsz, hogy felkelj és elmenj, Ben ott fekszik melletted."

"Na álljunk csak meg egy pillanatra!" torpantam meg, így Gwilym is kénytelen volt megállni. "Ne aggódj, jó lesz! Várd ki a végét!"

Amint Gwil teljesen a végéig kifejtette, hogy mit kell tennem, elpirultam. Nem volt nagy szám, mégis, úgy éreztem, hogy a szívem menten kiugrik a helyéről.

"A telefonod megvan?" kérdezte, ahogy odaértünk Ben szobájához. "Igen." "Mindent megértettél?" "Aham." "Cardy B?" Felnevettem. "Gwil, most komoly, te jobban izgulsz, mint én!"

Gwilym is elmosolyodott. "Csak szeretném, ha sikerülne." mondta. "Nem akarom folyamatosan azt hallgatni, hogy 'Ben így meg Ben úgy'!" Megveregette a vállamat. "Na nyomás!"

Bekopogtam, Ben kiszólt, hogy "Gyere be!", én pedig pont ezt tettem.

Gwilym szemszögéből

Joe becsukta az ajtót maga mögött, én pedig felsóhajtottam. Nekidőltem a falnak.

"Mi folyik itt?" lépett oda hozzám Rami, Lucyval a karján. "Mit csinálnak a srácok?" vonta össze a szemöldökét Lucy, mire én csupán elvigyorodtam.

"...Basznak?" kérdezte Rami, csak úgy viccből, mire Lucy elnevette magát. "Még nem." vigyorodtam el. A reakciójuk felbecsülhetetlen volt.