💚 Nélküled | Hardzello | Hun ✔

12. rész

Joe szemszögéből

Reggel hasogató fejfájásra keltem. Kikászálódtam az ágyból, és végignéztem magamon. Úgy, ahogy voltam, zakóban meg nadrágban aludtam. Próbáltam visszaemlékezni, hogy mi is történhetett tegnap, de semmi nem ugrott be. Vajon hogy kerültem vissza a hotelbe és a szobámba?

A fürdő felé vettem az irányt, amikor is elcammogtam egy kisasztal mellett. Egy papírcetlit vettem rajta észre.

'Ha még egyszer képes vagy ennyit inni, és utána nekem kell babusgatnom téged, én komolyan mondom, megütlek!
~Ben'

Elnevettem magam. Szóval Ben segített volna hazajutni? Ez tetszik... Úgy gondoltam, lezuhanyzok, majd lemegyek az ebédlőbe, megkeresem Bent, és kifaggatom.

Amikor megtaláltam, nagyon morcosnak tűnt. "Mert egy idiótával kellett foglalkoznom, ezért nem tudtam aludni!" válaszolta arra a kérdésemre, hogy miért ilyen morcos.

"Joe!" nézett rám komoly ábrázattal, miközben a szendvicsét rágta. "Legközelebb nem foglak egy órán keresztül keresni, csak azért, hogy ne hagyjalak egyedül egy afterpartyn, nem foglak végigrángatni a hotelen, és nem foglak bevinni a szobádba, ez jól jegyezd meg!"

Éreztem, ahogy az arcom karmazsinvörössé változik. Komolyan mindezt megtette értem? Nem... Nem akart egyedül hagyni...

"Joe? Itt vagy?" nézett rám azokkal a zöld szemeivel. "Bo-Bocsi, egy kicsit elbambultam. Pontosan mi is történt tegnap este?"

Ben szemszögéből

Próbáltam elfelejteni a tegnap estét. Nem akartam elfogadni ami akkor történt. És Joe-nak meg végképp nem akartam elmondani.

"Mire emlékszel?" folytattam a táplálkozást, majd felé böktem a fejemmel. "Neked is enned kéne valamit!" Joe sóhajtott, és elment egy szendvicsért. Mikor visszaült, neki is látott.

"Hát addig van meg a történet, hogy megcsináltuk azokat a képeket." mondta. "Tényleg, a végén azokkal mi lett?"

"Ömm, semmi." hazudtam. Ha tényleg nem emlékszik semmire, akkor jobb, ha megint megkérdezem. Lehet, hogy így, józanul, mást mondana. "Mit gondolsz?" mutattam meg neki ismét a képernyőképet.

Joe szemszögéből

Ahogy elolvastam a szöveget, amit a kép alá írt, éreztem, hogy az arcom újból felhevül. Remélem Ben nem vette észre. "J-Jó lesz..."

Ben szemszögéből

"Akkor kirakom." mosolyodtam el, és meg is osztottam instagramon. "Szóval, ezután minden kiesett?"

"A-Aham..." nevetett ő, és érződött rajta, hogy kínosan érzi magát emiatt.

Felsóhajtottam. Eldöntöttem, hogy kihagyok... pár elemet a történetből. "Ezután te leléptél, és egész este nem is láttalak. Amikor a többiek szóltak, hogy visszajönnek a hotelbe, én megkerestelek. A korláton ültél, és bámultál le a városra. Úgy kellett lerángassalak onnan, majd taxiba ültünk." meséltem, majd szünetet tartottam, hogy bele tudjak harapni a szendvicsembe. Miután lenyeltem, folytattam: "Majdnem kidobtad a taccsot a kocsiban." játékosan a fejemet ingattam. "Mire a hotelben felértünk az emeletre, te majd' elaludtál. Berángattalak a szobádba, te pedig azonnal ledobtad magad az ágyra és benyomtad a szunyát."

Azért ez nem pont így történt a valóságban. Joe először ugye 'összeesett' és a csók után már a földön ülve elszundított, nekem pedig a karomban kellett odavinnem az ágyához. Aztán írtam neki egy üzenetet egy papírra, majd átmenetem az én szobámba.

"Bocsánat, hogy ilyen sok gondot okoztam!" mondta ekkor Joe. "Nem állt szándékomban ilyen sokat inni, csak... elszaladt velem a ló..."

"Nem haragszom. Végül is volt okunk ünnepelni, nem igaz?" mosolyogtam rá biztatóan, mire egy picit ő is elmosolyodott.

...

Rami díjak után díjakat nyert. Viszont minket, Joe-t, Gwilt, Allent meg engem nem mindig hívtak meg, úgyhogy volt egy kis időm gondolkodni mindazon, ami a Golden Globes után történt.

Vajon csak képzeltem volna, hogy az afterpartyn Joe meg akart csókolni...? Egy kicsit már akkor is be volt csiccsentve, szóval valószínűleg csak elbambult.

Biztosan csak én képzeltem bele mindent. De egyáltalán miért képzeltem bele bármit is?

Aztán, amikor visszajöttünk a hotelbe... Mi a fenéért csókoltam meg én? Le akartam nyugtatni, az igaz, de miért éppen egy csókkal tettem ezt? Magam sem értem ezt az egészet... Hiszen sosem éreztem iránta semmit.

Visszagondoltam arra az időre, amikor a srácok Japánba utaztak. Ott szerezték valahogy azt a hülye kartonfigurát... Aztán Joe elkezdte gyártani a hülye videóit.

Soha nem volt vele semmi bajom, sőt viccesnek találtam. Egy kicsit sajnáltam, hogy én nem lehettem ott velük, és hogy helyettem inkább egy kartonfigurával hülyéskedtek, de legalább minden alkalommal, amikor megláttam egy ilyen videót vagy képet, nevettem egy jót. Persze aztán én is beszálltam a játékba egy-egy 'féltékeny' kommenttel vagy üzenettel, de emögött semmi komolyság nem volt.

Alig vártam, hogy újra lássam a srácokat, mert már nagyon hiányoztak. Szóval amikor Joe megkérdezte, hogy a visszaúton aludhat-e nálam, hiszen a gépe csak másnap megy, igent mondtam. Aznap este sem gondoltam semmi olyanra...

Mondjuk be kell ismernem, Joe tényleg jobban hiányzott, mint a többiek. Mindig csak azt éreztem, hogy inkább hiányzik õ, mint mindenki más. Eddig a pontig sosem hittem volna, hogy bejön. Nem is éreztem iránta többet... Ugye?

Szóval ez lenne a helyzet. Joe bejön nekem...

Ez annyira fura. Nem értek semmit. Muszáj valakivel beszélnem erről! A telefonomban megkerestem az egyetlen olyan embernek a telefonszámát, aki Joe-n és rajtam kívül mindig benne volt minden hülyeségben, és akiben per pillanat a legjobban megbíztam. Megnyomtam a hívás gombot, és vártam, hogy felvegye.

😏