💚 Nélküled | Hardzello | Hun ✔

19. rész (vége)

Ben szemszögéből

"Joe... szörnyű hibát vétettél!" mondtam, ahogy föléhajoltam. A kezeit a feje fölött tartottam. Nem tehettem mást - már majdnem teljesen lecsúszott a lábamon, így hát muszáj voltam gyorsan csinálni valamit. Joe először kicsit megijedt, ez látszott rajta, de egy pillanat alatt összeszedte magát, és aztán magabiztosan szólalt meg.

"Nem, Ben." mosolyodott el, mire én összevontam a szemöldököm. "Te vétettél szörnyű hibát." Mégis miről beszél? "Jó, mondjuk nem is annyira szörnyű ez a hiba..." tette hozzá az orra alatt mormogva. "Hogy mi?"

"Elárultad Cheryl-nek a titkodat... tudod, ő pedig elmondta nekem." Na ne! Ha hazamegyek, az első dolgom az lesz, hogy kinyírom azt a nőt. Joe felnevetett. "Az arcodból kiindulva most valami olyasmire gondolhatsz, hogy elteszed láb alól szegény Cheryl-t." Tudtam, hogy nem kellett volna elmondanom neki... Amikor átjött a cuccaiért, bekapcsolta a telefonom! Már akkor gyanús volt! Biztos, hogy nem csak azért tette, mert Ryan üzent nekem - hanem azért, hogy kikeresse Joe telefonszámát, és aztán megírja neki azt, hogy tetszik nekem! Az a ribanc...!

"Szóval... igaz?" tette fel a kérdést. Innen már nincs visszaút. Lehuppantam mellé az ágyra, és sóhajtottam egy nagyot. "Fogalmam sincs, mi történik velem. Annyira különös ez az egész... de igaz." mondtam, majd ránéztem. Valami undorodó arckifejezést vártam volna, de csak ugyanúgy halványan mosolygott, mint eddig. "Nem értek semmit. Nem tudom, honnan jött ez az egész..." folytattam. "Abban viszont biztos vagyok, hogy nélküled valahogy... mindig magányos vagyok. Nélküled unalmasak a napjaim. Nélküled... úgy érzem, el vagyok veszve..."

Ekkor Joe közelebb kúszott hozzám, majd egy finom érintést éreztem az ujjam végén. Joe belecsúsztatta a kezét az enyémbe, és én úgy éreztem, menten felrobbanok a sok pillangótól, ami elszabadult a hasamban. Újra ránéztem, mire ő nekidöntötte a homlokát a vállamanak. "Tudod Ben..." suttogta. "Igazából nagyon hálás vagyok Cheryl-nek. Nélküle... talán soha nem mertem volna megcsinálni azt, amit itt és most megcsináltam."

Kuncogni kezdtem. "Ma már nem is tudom hanyadjára nem értem, amit mondasz." néztem rá. Joe is elmosolyodott, és hümmögött egyet. Még mindig csak a fejemmel fordultam felé, a testem vízszintesen helyezkedett el a matracon.

"El se tudod képzelni, mennyire hiányoztál, amikor például nem jöttél velünk Japánba... vagy amikor egészen januárig kellett várnom, hogy újra lássalak... vagy... Vagy bármikor, amikor nem lehettem veled." mondta, majd felnézett rám. "Szóval, te is ugyanúgy érzel, mint én?" kérdeztem, miközben már teljes testtel felé fordultam. A kezemet a csípőjére helyeztem. "Aham, pontosan." suttogta, ahogy olyan közel hajolt az arcomhoz, hogy már csak alig egy centi választotta el az ajkainkat. Joe belemarkolt a pólómba, én pedig az egyik kezemmel átkaroltam a derekát, míg a másikkal beletúrtam a hajába és megszűntettem közöttünk a távolságot. Az ajkai ugyanolyan lágyak - ha még nem lágyabbak - voltak, mint első alkalommal.

Apropó, Joe még nem tud róla. "Joe..." szólítottam meg miután kissé eltávolodtunk egymástól. "Hm?" "Legutóbb, a Golden Globes-on..." "Mi van a Golden Globes-zal?" Elvigyorodtam. "Tudod... Amikor visszamentünk a hotelba az afterparty után--" kezdtem. "Jaj ne is mondd! Biztosan szörnyen viselkedtem." vágott közbe ő. "Nem, most nem erről van szó. Tudod... Megcsókoltalak." Joe szemei elkerekedtek. "Komoly? Én meg nem emlékszem rá! Micsoda veszteség!"

"Azt hittem, haragudni fogsz..." motyogtam. "De hát épp most beszéltük meg, hogy ugyanazt érezzük a másik iránt!" nevetett ő. Ezután egy pár másodpercig csak mosolyogva egymás szemébe bámultunk. Édes Istenem, mondd, hogy ez nem csak egy álom. "Ben...?" szólalt meg Joe újra, én pedig válaszként hümmögtem egyet. "Mi lesz most?" Még szélesebbre húztam a szájamat. "Amit csak szeretnél!" "Biztos vagy benne?" vigyorgott. Nem tudtam, mi jár a fejében, de bólintottam. "Akkor... Lennél a barátom?" (boyfriend-et mondott amúgy, csak ebben a hülye magyar nyelvben a barát ugye mást is jelenthet) Egy apró puszit nyomtam a homlokára. "A legnagyobb örömmel!"

Joe felnevetett. "El sem tudod képzelni, milyen boldog vagyok most!" suttogta, majd láttam, ahogy egy könnycsepp csordul le az arcán. "Jaj, Joe! Ne sírj!" Magamhoz húztam, és szorosan megöleltem. Joe belefúrta az arcát a vállamba. Nem sok idő telt el, miután elhúzódott tőlem, és megtörölte a szemét.

Új erőre kapva feltápászkodott, és a könyökére támaszkodva lenézett rám. Huncut mosolyra húzta a száját, mire én összevontam a szemöldököm, de már nem maradt időm megkérdezni, hogy mire készül. Joe ismét átvetette a lábát a derekamon. Ugyanaz a helyzet állt elő, mint az előbb - kivétel, hogy most nem állítottam meg, mielőtt teljesen lecsúszott volna a combomon, ami egyébként sokkal hamarabb meg is történt, mint vártam volna. Mindketten felnyögtünk - úgy tűnik nem én voltam az egyetlen ezzel a típusú problémával.

"Köszönöm!" suttogta, majd egy apró csókot lehelt az ajkaimra. Újból átkaroltam a derekát, majd egy nagy vigyorral az arcomon átfordítottam magunkat. Ismét Joe volt alul. Körülfonta a nyakamat, és maga felé húzott. Fűtött csókcsatába kezdtünk, a nyelvünket is bevonva a játékba. Hamarosan Joe eltolt magától és suttogva szólt. "Elég..." kuncogott, miközben én csókokkal borítottam be az arcát. "Gwilym valószínűleg ott áll az ajtó mellett és vagy épp rászorítja a fülét, vagy a kulcslyukon kukucskál be." közölte, mire én felnevettem. "Hát... azt hiszem, tartozunk neki valamivel..." mondtam, majd leszálltam Joe-ról, és levettem az éjjeliszekrényről a telefonomat. "Csináljunk egy képet!"

Gwilym szemszögéből

"Mi folyik itt?" hallottam Allen hangját, mire megfordultam. Zavaradottnak tűnt. Mondjuk megértem - Rami, Lucy és én mind Ben szobájának ajtajához voltunk ragasztva. Ketten a fülünket préseltük hozzá, a harmadik pedig kukucskálni próbált. A szerepeket időnként cseréltük. Természetesen se nem láttunk, se nem hallottunk semmi érdekeset. "Ömm... Ben és Joe épp egy Cardboard Ben-es videót csinálnak." válaszolt helyettem Lucy. "Ó, oké." vonta össze a szemöldökét Allen, majd Joe-ék kinyitották az ajtót, mire Rami és én majdnem hátraestünk, de még éppen sikerült állva maradnunk.

"Kész a videó!" jelentette ki Joe. "Beküldtem a közös csoportba, majd nézzétek meg!" Mind előhúztuk a telefonunkat a zsebünkből. "Jó szórakozást!" mondta Ben, majd megfogták egymás kezét, és kuncogva elmentek, ha jól tippelem Joe szobája felé. "Ők most...?" kezdte Allen, és Rami-ra és Lucy-ra mutatott, intett nekik, hogy fogják meg egymás kezét, majd kérdőn széttárta a karját. Rami is és Lucy is ugyanígy széttárta a karját, mire én buzgón bólogatni kezdtem. "Fogadni mernék rá." vigyorogtam. "Megnézzük a videót?"

Miután a telefonom képernyőjén Joe magukra borította a takarót, a többiek sóhajtottak, majd mentek a dolgukra. "Remélem azért nem kell sokáig hallgatnom őket. Pont Joe szobája mellett van az enyém..." panaszkodott Allen. Én csak megveregettem a vállát. Mikor egyedül maradtam, észrevettem, hogy Ben külön nekem küldött valamit. Amikor megnyitottam, elmosolyodtam. Egy kép volt, amin Joe és ő egymás mellett fekve egy szívet mutatnak. A szív egyik fele Joe jobb, a másik fele Ben bal kezéből állt, és a közepébe beleszerkesztették a profilképemet instáról. "Köszi Gwil ❤" írták még rá. Az a két idióta!